Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-21 / 29. szám

s tegyék ezt nem miértünk, hanem a közmiveltség, az egyház és erkölcsi élet szent érdekeinek nevében, hogy az előfizetők számának szaporodásával képesek lehessünk továbbra is és igy jövőre is ez egyetlen, olcsó (l ft. o. p. félévre) egyházi népszerű vállalatot fentarthatni. Csak egy-két buzgó ügybarát minden községben, mint ezt néhány községről oly dicséretesen tapasztaljuk, s mi biztosak vagyunk, hogy a siker az előfizetők szaporodását illetőleg, s azon áldás, mit viszonzásul népünk közfelvilágositására nézve eszközölni óhajtunk, el nem marad Szerk. ilyen már létező közhasznú, olcsó és népszerű vállalat, egy oly egyházkerületben, mely nyolcadfélszázezer lelket számlál, anyagi és szellemi részvétlenség miatt megszűnik! Nem akarunk mélyebben azon okok nyomozásába bocsátkozni, melyek e szomorú jelenséget előidézték; elég ha velünk együtt mindenki sajnosan kénytelen érezni, hogy az szégyenitő egész felekezetünkre nézve s egyik hangosan beszélő bizonyítványa a szellemi érdekeltség és egyházias közszellem hiányának, mig másfelől kétségbeejtő tanulság mindazokra s ezek közt ránk nézve is, kik egyházi és közmíveltségi ügyeink érdekében meginditott vállalatok kezelői vagyunk. Nem fogadhatjuk el ugyan alapos mentségül, de mégis felhozhatnék talán, hogy a „debreceni egyházi népkönyvtár1

' inkább csak a tiszántúli egyházkerületre számított s annak már alapításakor ugy intézkedtek, hogy az mintegy csak azon kerület egyházi közlönye legyen s igy nem csoda, miután szűkebb körre volt szoritva, hogy megszűnt; hanem mit mondjuk mi, kik ez év elején meginditott „HAZI KINCSTÁR4

' -unkkal az egész ország, illetőleg egyetemes prot. hitfelekezetünk szükségét tartottuk szemünk előtt, annak részvétére támaszkodtunk, és dacára annak, hogy lapunk irányát és tartalmát illetőleg naponként elismerő, hízelgő levelekkel tiszteltetünk meg, — mégis csalatkozánk annyira, hogy ha jobb remény fejében eddig nem tettük is azt, mit a népkönyvtár kezelői immár nyilvánosan kimondának, hogy lapunkat felfüggeszszük, ezennel — mint azt már, fájdalom, többször tevők — kénytelenek vagyunk nyilatkoztatni, hogy ha a részvét és buzgóság néplapunk irányában kedvezőbben nem fordul, az előfizetők csekély száma s az e miatt reánk sulyosodó áldozattevés tovább nem birása miatt, mi is nem sokára hasonló sorsra jutunk. Felhasználjuk tehát ez alkalmat, és egész bizalommal és reménynyel fordulunk még egyszer lelkésztársainkhoz, a tanitó urakhoz s átalában a községek míveltebb tagjaihoz s kérve kérjük: fejezzék ki és küldjék be hozzánk egész nyíltsággal és őszintséggel kifogásaikat vagy helyeslésüket, igényeiket és óhajtásaikat lapunk irányát és szerkezetét illetőleg, — s ha tapasztalandották, hogy mi azoknak a legnagyobb készséggel eleget tettünk, legyenek rajta és kövessenek el mindent, .-Or BELFÖLD. EGY KIS UTÓHANG A JUNIUS 27-diki NYÍREGYHÁZI KÖZLÉSHEZ. Rendkívüli viszonyok, sokszor rendkívüli intézkedéseket is igényelnek. — Ily alapon jött létre a közlésben „törvénytelennek" nevezett nyíregyházi mostani presbyterium is ; s hála az égnek, hogy mégis csak létre jött, s most, mint „tényleges hatalom" köréhez képest csakugyan működik is. — Mi, nyíregyházi uj lelkészek azt már igy találtuk, s szerencséseknek tartjuk magunkat, hogy hódolva az igazságnak kinyilatkoztathatjuk, miszerint hitünk és meggyőződésünk az, hogy azon három év, melyre az megválasztatott, vagy legalább létre jött, szerencsétlen egyházunk részére nem fog elveszni, azért, 1. Mert ezen presbyterium több oly egyháztagokat is zár magába, kik az intelligens részhez tartoznak, nemcsak, hanem ismert buzgóságoknál és képességűknél fogva ítélve, az egyház java felett híven őrködni protestáns kötelességüknek tartandják.—-Csak Nikelszky Mátyás, Kacska János, Kovács Mihály, Mánik József, Schmal Károly, Riszdorfer János (városi főjegyző), Dencs János stb. tanácstagokat említem fel. 2. Mert ezen presbyterium már eddig is bőven bebizonyította , hogy a jó tanácsot , bár honnan jőjön, elfogadja és követi, egy némely nyugtalan (nem presbyterek) szavára, kik itt-ott néha még a régi modor szerint próbálnak fellépni, egy cseppet sem hallgat; miről tanúskodnak annak már eddig is életbeléptetett többféle üdvös intézkedései, mint p. o. az iskolák célba vett gyökeres szervezete, a hiányzó 4 tanitó isméti megválasztása iránti rendelkezés , az egyház zavarba jött pénzviszonyainak tisztába és kellő rendbe hozatala, a templom körüli kövezet letétele stb. 3. Mert — s ezért hála legyen az egek Urának — már eddig is sikerült az egyházbeli intelligentia több tekintélyes és befolyásos tagját, mint p. o. a buzgó Majerszky Lajos városi főbírót, az érdemkoszorus Kralowánszky