Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-21 / 29. szám

nem csökkent. — Tanúsága ennek azon körülmény is, hogy képezdénk épen ily jótékony adakozás utján reményli birtokába juthatni — egy nagyobbacska s körülbelül 4—500 ft. értéket képviselendő — orgonának. Noszág János igazgató tanár. KÖNYVISMERTETÉS. Protestáns egyházi népkönyvtár. Szomorú való tehát, hogy az egyházi népkönyvtár megszüntettetett a mit N. Sz. S. ur a Prot. Egyh. Isk. Lap 24-dik számában röviden közlött, azt az immár hivatalos uton kezeimhez jutott fötiszteletü tiszántúli egyházkerületi gyűlés kinyomatott jegyzökönyve 76-dik számából bővebben olvasom, s ugy hiszem, velem együtt igen sokan fájdalmas érzéssel olvassák, mert alig képzelhetek protestáns embert, ki önmaga előtt ne pirulna, midőn olvassa, annyival inkább mi tiszántúliak, hogy Debrecenben folyó 1861-dik évi april 20-kán kimondatott: a megindításkor üdvösnek talált, s biztosnak látszott számításra fektetett vállalat, mind szellemi mind anyagi tekintetben tapasztalt részvétlenség miatt megszüntettetik. Sokkal kisebb vagyok, mint a főt. superintendentia határozatát bonckés alá venni bátorkodnám, sokkal inkább tisztelem egyházi elöjáróimat, mint feltehetném rólok, hogy bármily, főleg pedig az említett ügyben hozott határozatukat komoly megfontolás nélkül tették volna; de mégis lehetetlen ez ügyben szót nem emelnem, mert az fáj nekem, hogy letörölhetlen szennyfolt esett rajtunk, mely a milyen meggyalázó, épen oly káros. Megszégyenítő, hogy egy négy füzeikéből álló olcsó munka szellemi és anyagi részvétlenség miatt szüntettetik meg ily nagy egyházkerületben mint a tiszántúli; — káros, mert az olvasással nem örömest foglalkozó, vallásos könyvek olvasásában még inkább nem gyönyörködő népnek nem nyujtatik alkalom a lelkiekbeni erősödésre, hanem továbbra is tudomány nélkül hagyatik, hogy elveszszen. Üdvösnek találtaott megindításakor e vállalat, igen, mert a lelkes őrállók előtt lebegett az apostoli parancs: ^vigyázzatok, mert a ti ellenségtek" mint az ordító oroszlány, szélyel jár, keresvén, kit elnyeljen, kinek ellentálíjatok, erősek lévén a hitben." Üdvösnek találtatott, hogy népies olvasmányok által a tisztább vallás alapigazságaival a nép jól megismerkedjék s azokkal örömest foglalkozzék ; — üdvösnek találtatott, hogy egyháza múltját, jelenét ismerje; üdvösnek, hogy hasztalan, sőt káros idözésektől elvonatván, hasznos olvasmányokat kapjon, melyek gyönyörködtetve oktassanak : — és fájdalom ! e vállalat szellemi és anyagi részvétlenség miatt megszüntettetett. Megfelelt-e teljesen kitűzött céljának e vállalat rövid kétévi folyama, nem feladatom ezúttal fejtegetni! — az első évi folyam szakértő által biráltatott meg a Prot. Egyh. Isk. Lapban, a második évfolyam bírálat tárgya nem volt tudtommal. — Legyen szabad csak annyit mondanom e tekintetben, hogy ha szinte minden magasabb várakozásoknak nem felelt is meg a mii, a nép előtt eléggé kedves olvasmány volt, és idővel a munkálkodók bele jővén a népies irmodorba és tárgyakba, e vállalatnak áldást árasztó nyoma meglátszott volna a protestáns népen: épen azért fáj, hogy megszűnt, fáj, hogy egy kerület, mely nyolcadfélszázezer lelket számlál, nyíltan kimondja, miként nem képes fentartani e szükséges és üdvös vállalatot, nem képes szellemi részvétlenség miatt. A tiszántúli egyházkerületben van 551 anyaegyház, egy főiskola, 6 algymnasium, s ezekben rendes és segédlelkészek, tanárok és tanitók szép számmal, s ezeknek, ha már a nagyszámú világi mivelt protestáns híveket nem vesszük számba, ezeknek szellemi részvétlensége miatt bukott meg a vállalat; — súlyos teher uraim, melyért Isten ítélőszéke s önlelkiismeretünk előtt felelősek leszünk és vagyunk. — Igaz, hogy nem adatott mindnyájunknak oly írói képesség, mint K. Tóth Mihálynak, Baksaynak, a két Révésznek, s más jelesebb dolgozó társainak a népkönyvtárnak és egyházi irodalomnak, de talán mégis kisebb-nagyobb sikerrel lehetett volna működnünk nekünk is, harmad-vagy negyedrendű pásztoroknak, kik hivatva vagyunk, szóval írással és tettel munkálni az egyház felvirágzását. —Vagy talán igen sokaknál kisszerű foglalkozásnak látszott a nép számára dolgozni ? — gondolják meg az ekként vélekedők, hogy az egyház alapja a nép, és ha az alap erős, csak akkor biztos az épület; és igy a látható egyházat alkotó nép kezébe, a harcoló anyaszentegyház hívei használatára nagyon szükséges adni hitelveinkkel megegyező olvasmányokat, tiszta igazságokat a vallásos ismeret terén; — és a nép nem marad hálátlan, mert ha szinte kezdetben, szokatlan lévén előtte a komoly szellemi foglalkozés, részvétlennek vagy épen hidegnek mutatkozik is, lassanként megszokja s később örömmel fogadja, legalább én ezt tapasztaltam, mind a protestáns naptárral, mind a protestáns népkönyvtárral. Ha más hitfelekezetek mozognak e téren, vallásosságot ébresztő olcsó könyvekkel bőven látják el hitfeleiket : avagy szabad-e nekünk végkép félbenhagyni az elkezdett vállalatot? Mulaszthatlan kötelesség hitrokonink, a kevés miveltségü nép kezébe vallásos erkölcsi könyvet adni, melylyel családi körükben foglalkozzanak, az iskolában és templomban nyert tanúságokat tovább fejleszszék; — én megvallom őszintén, inkább morális kényszert használtam volna a superintendentia helyzetében a szellemi erők közremükédése eszközlésére, mint kimondtam volna a szellemi részvétlenséget. De talán nem is annyira szellemi, mint anyagi részvétlenség miatt szűnt meg e vállalat, legalább a jegyzőkönyv szavaiból inkább ez tűnik ki: — Jánosy Károly ur alapítványi igéretét be nem váltotta, az esperes urak egyházmegyéjükre számított példányaikat át nem vették, ennél-