Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-21 / 29. szám

kisérve először láttak napvilágot. Az utolsó két kötetben: „A nyelv és vallásra alkalmazott egyetemes történelem philosophiájának alapvonalai" az ujabb nyelvészeti és mytbologiai kutatások eredményeit adja. Ugyanezen londoni követsége alkalmával igen jó eredménynyel működött azon népnek, melyet képviselt, azzal, melynek kebelében élt, egyesítésére. A porosz trónörökösnek az angol királyné idó'sb leányával való egybekelése szentesitette s valósította azon szövetséget, melynek megszilárdításán ő oly sokáig munkálkodott. 1848. királyának a prosz kormányzat és képviseletnek az angol parlament s ministerium mintájára történendő' átalakulását tanácsolta. E tanácsát ugyan nem követték, de dicső törekvése által még élénkebb rokonszenvet költött mindkét részben maga iránt, s Angolországban nem kevesebb becsültetésben részesült politikai nézetei, mint ama magasztos buzgalma miatt, melylyel folyvást azon volt, hogy a protestáns tudományt a hagyomány nyűgeiből kiszabadítsa és az ítészét szigorát a theologiai tudományokban is meghonosítsa. Mint egykor Rómában, ugy most Londonban is egészen hozzá szokott azon ország sajátságos szelleméhez, melyben jó hírét szinte megalapította, még pedig a nélkül, hogy egyéniségéből és független jelleméből egy cseppet is feláldozott volna. Ugy látszott, hogy most meg ezen protestáns fővárost nem birandja elhagyni, melynek ő egyik legbefolyásosabb és legnépszerűbb emberévé vált. Mégis most másodszor is ő bontotta fel, miként először, a viszonyt, mely öt Londonhoz kötötte. A mint a krimi háború kitörni készült , Bunsen nem eszközölhetvén ki kormányától azt az elhatározást, melyet ő politikailag szükségesnek látott* beadta ingadozás nélkül lemondását, — mely szép visszavonulás még inkább növelte azon jó véleményt, melylyel eddig is viseltettek irányában. — Angolország, melynek véleményét ez ügyben saját kormányáénál többre becsülte, igen szerette volna, hogyha a jeles férfi az ő kebelébe telepszik s állandó lakását ott veszi élte fogytáig; de a leköszönt diplomata saját hazájába kívánkozott: ott akarta magányban tudományos munkálkodással eltölteni még hátralevő napjait. IV. Fridrik Vilmos oly tisztelettel fogadta, a milyen őt megillette , sőt szép diplomatai pályája elismeréseül bárói rangra emelte. Bunsen Heidelbergbe , e tökéletes német szellemet lehellő s egyetemmel bíró városok jellemét kifejező helyre vonult, mely város mind a tanulmányozásra megkívántató csenddel bir, mind a természet s művészet költészetének legfestőibb szépségeivel ékeskedik. — Itt egy sűrű fákkal benőtt halom tetején, a hajdani választófejedelmek félig romba dőlt nagyszerű palotájának árnyékában a hatvanas exminister egész ifjú erővel s lelkesültséggel újra hozzáfogott kedvenc tanulmányaihoz, a theologia és történelemhez. 1857-ben megkezdte azon nagyszerű emlék alkotását, melyet életcélja tetőpontjának tartott, akkor fogott hozzá az u. n. „biblia mű*' Írásához, mely a szentírásnak forditását, magyarázatát és bevezetését tartalmazza. Ez óriás munkával egy időben másik, szinte ily nagyszerű terjedelemre számított tervü munkát bocsátott közre, melynek csupa címe is már sejteti a tárgy nagyszerűségét, e cim: „Isten a történelemben," 3 kötet 8-adrétben. Dacára minden régiségbuvári szenvedélyének, a jövendőről sem feledkezett el. A multat iskolának tekintette a jelen számára, — bányának, melynek különféle termékeinek a jövő veszi hasznát. Már 1845-ben irt Bunsen angol és német nyelven egy munkát „a jövőbeli egyház szervezetéről/' Tiz évvel később megjelent ,,az idők jelei" cimű munkája, mely nagy hírre kapott mind saját életrevalósága, mind pedig azon élénk vita miatt, melyet támasztott Ezen kitünőleg szabadelvű nyilatkozat a legszenvedélyesebb ellenzéket támasztotta a porosz egyház tulconservativ s kizárólagos párthívei részéről. A protestantismusnak Montalarnbertje, Stahl, berlini tanár, a felsőház tagja, főnöke egy oly hagyományos pártnak, mely a legtulzóbb angol puseismusnál alig valamivel ér többet „Bunsen ellen" cimű gunyirattal felelt az „idők jeleire," mely szinte oly nagy zajt okozott, mint a munka, melyet cáfolt. — Néhány hónáp alatt az „idők jeleiből" három kiadás jelent meg s a Bunsen elleni füzet csaknem közvetlen első megjelenése