Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-21 / 29. szám

országba teendő utazásra való engedély alakjában 1838-ban meg is nyerte. 1839-ben Schweizba küldetett, hogy Poroszországot a köztársaságnál képviselje és e minőségben töltött két évet Bernben, hol 1841. a „Passió és a szent hét" cimti munkáját adta ki. IV. Fridrik Wilmos 1841-ben történt trónralépte uj fordulatot adott Bunsen életének. Az uj király még trónörökös korában ismerkedett volt meg Bunsennel és ez ismeretség nem soká oly benső baráti viszonynyá fejlődött, hogy minden udvari ármányok dacára 30 éven át minden uj érintkezés csak öregbité a kölcsönös tisztelet és szeretet érzeteit, melyek mindkettejüket boldogiták. 1841 tavaszán a király Bunsent Berlinbe hivta, hogy a Jeruzsálemben alapítandó evang. püspökség iránt alkudozásokat kezdjen Angolországgal. A püspökség felállítása sikerült olyformán, hogy a két nagyhatalom fölváltva nevezi Jeruzsálemben a püspököket. A két nép és két egyház ezen egyesítése által oly protestáns hatalom szándékoltatott keleten megállapittatni, mely a latin és görög befolyás mellett fenállhasson. Ez ügy szerencsés bevégezte után a király londoni követének nevezte ki. Csakhamar hire terjedt Londonban azon fontos szolgálatoknak, melyeket Bunsen a protestáns ügynek a katholikus világ fővárosában tett, ismeretesekké lettek tudományos vizsgálódásinak fényes eredményei , minélfogva nem csoda, hogy nem sokára a legtermészetesebb összekötő kapocscsá vált a két protestáns nagyhatalom között. A német születésü Albert herceg kiváló jó indulattal s becsüléssel viseltetett a tudós követ iránt s igy mig a középosztály részvétét a protestantismus iránti buzgalma által nyerte meg: az aristokratiát, hírneve, lelki fensége, s a királyné férjével való baráti viszonya vonta hozzá. E szerencsés helyzet nem kis mértékben segítette elő azon jelentékeny s kitűnő befolyást, melyet Bunsen Londonban tartózkodása alatt az angol vallásos szellemre gyakorlott. A merev vakbuzgó ultra evangyéliomi párt az orthodox Anglia s a dogmatikai hűtlenség és skeptikai hitetlenség szülőfölde , Németország közé előítéletekből alkotott válaszfalat szeretett volna húzni s fentartani. E vakbuzgó törekvésnek Bunsen állhatatosan ellene dolgozott és azt valódi szabad keresztyén szellemmel folytonosan ostromolta. / Hogy mai nap szabadabb szellem kezd az angol theologiai világban lengedezni, s hogy Joiuett, Maurice s több mások az angol egyház kebelében minden rágalom és bántalmaztatás dacára gondolkozni mernek, nagy részben Bumsennek a kedélyekre gyakorlott befolyásának tulajdonitható. Minthogy munkás kegyessége s a protestantismus iránti buzgalma minden kifogáson felül állott, sokat megtehetett, a mit más nem tehetett volna. Ehhez járult még, hogy terjedelmes nyelvismereténél fogva képes volt egyszerre irni és nagyszerű munkáit angol nyelven is köz^rebocsátani, mi szinte nagy előnyére szolgált, mert befolyását biztosította. A tudós világban jártasok tán még emlékeznek arra, hogy Mynoide Mynas görög, kit Villemain francia közoktatási minister az Athos hegyi barátok könyvtárának kikutatására küldött, onnét a többek közt ily cimü 14-dik századbeli kéziratot hozott: „Mindennemű szakadárok megcáfolása." — A francia tudós Miller ez iratot Origenesnek tulajdonította és kértére az oxfordi egyetem kiadta. : Bunsen nagy érdekeltséggel vizsgálta át e régiséget, és bebizonyította, hogy nem Origenestől való, hanem szerinte legvalószínűbb, hogy Hippolytus, portusi (Rómához közel) püspöktől eredt, ki többek közt a Vatieanban levő csonka szobráról is nevezetes. Ezen igenis valószinü hypothesis okot adott Bunsennek egy terjedelmes munka írására, mely Hippolytus s Mynas kéziratából kiindulva, a római egyház régiségeire, liturgiájára s több más effélékre szélesen kiterjed. E munkából, melynek első kiadása csakhamar elfogyott, 1854-ben három külön művet alkotott e közös címmel: „Keresztyénség és emberiség." A terjedelmes munka első két kötetének külön cime „Hippolytus és kora." A következő 3 kötet: „Analecta Ante-Nicaena" cimet visel és az első keresztyén századok oly megbecsülhetetlen okmányait tartalmazzák, melyek jó részt addig ismeretlen porladoztak a könyvtárakban és most Bunsen által éles kritikával *