Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-07-14 / 28. szám
887 ^ 888 a kit a szegénység idő előtt kiszorít az iskolából, nemzete történelméből legalább általános képzetet vigyen ki, mind pedig a későbbi részletesebb tanításkor az iskolát folytatóknál, legyen mi szolgáljon szükséges egybekapcsoló tájékozásul. c) E mellett a körlelkésznek a korszakot alkotó nevezetesebb egyéniségek, és a honszeretet kitűnő példányainak életrajzait dolgozzák ki a tanítók számára. Azt hiszszük, hogy a felebbi — jegyzőkönyvi adatok után — készült leírásból meggyőződhetik a prot. közönség, hogy azon zavaros kép, melyben Gergely Lajos szászrégeni tanitó egyházmegyénket látta és mutatta be a prot. közönségnek, hamis, — s annálfogva a tüzetes cáfolás mellőzésével elegendő lesz egyszerűen kimutatni az elöl emiitett tudósitásbani botlásokat: 1) Hamis azon ráfogás, hogy mi az olvasás elmellözésével akarnánk egyebet tanítani, miről maga tudósító is meggyőződhetett volna, ha ama fenemlitett utasítást, kötelességéhez hiven, magának leirta volna. 2) Nem igaz, hogy 36 tanítóból 16-an kivül a többi tanitó mind a betünevezö módszerrel kínozza növendékeit, mert, mint fenebb érintve volt, csak 5 van ilyen 35-böl. — Hogy a tökélyt elértük volna, nem állítjuk, de igen, hogy arra törekszünk, és est quoddamprodire tenus, stb. s ha az olvasni tanításban van is kívánnivaló, nem lehet szem elöl téveszteni a latin mondást: hoc faciendum, illud non omittendum. 3) Hogy a tanácskozás folytán felmerült egy esetet, milyen intermezzo akármely gyűlésben is történhetik, hogy t. i. egy valóban szánandó helyzetű — különben jobb sorsra méltó tanitótársa a szegénységről kezdett panaszolni, az egész értekezlet jellemzéseül tünteti fel, — és ez egyes s azonnal elnökileg rendre utasított feljajdulást költői szabadságot vesz magának (prózai nyelven más neve van} társai egész testületére kiterjeszteni, bizony,— mert menteni akarjuk — azt kell mondanunk, nem tudta, mit cselekedett. Végül abban csakugyan némi igazat adunk önnek, hogy a mi értekezletünk nem eléggé értekezlet, mert a tanítói kar a régi szenvedőleges állásból kiemelkedni még mind igen kevés kedvet mutat. S ugy látszik, és helyeseljük, — ez bántja az ön becsérzetét; de noha csakugyan társaira ébresztöleg kiván hatni, e hírlapi cikk helyett, melyet azok, jól tudja ön, nem is olvasnak, jobb lesz vala azon a zsebében levő valaminek létezését egy árva szóval tudatni, — a mi igy az egyszeri tótra emlékeztet, ki keblébe rejtve sarkantyúját, lova lustaságára panaszolt, — és az egyházmegyei gyűlés bizonynyal a legszívesebb örömmel nyújtott volna segédkezet, hogy annak alapján másnap, — a papság az egyházi ügyekkel levén elfoglalva, — önálló tanítói értekezlet létesüljön. A görgényi helv. hitv. egyházmegye 1861 május 29-kén tartott részletes zsinata megbízásából közli Szabó József \ iskolai értekezleti jegyző. FELELETEK A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSEKRE, MELYEKET A SZATMÁRNÉMETHI TANÜGYI BIZOTTMÁNY ELNÖKE TETT A TANÁRI KARNAK: 1-ször SZÜKSÉGES-E A SZATMÁR-NÉMETHI GYMNASIUMBAN AZ V-dik OSZTÁLYHOZ A Vl-dikat ODA CSATOLNI ? 2-szor A HAT OSZTÁLY A TANÁROK MOSTANI SZEMÉLYZETE ÁLTAL VEZETHETÖ-E CÉLOSAN ? VAGY NÖVÉLNI KELL A TANÁROK LÉTSZÁMÁT ? A növelve oktatás és oktatva növelés célját, módját és szükségességét mások másutt igen sokszor és igen bőven előadván — e néhány sor föladata, megmutatni azt, 1-ször: hogy a helv. hitv. szatmár-némethi gymnasium már beállított s egy év óta pályáját futó V-dik osztályához a Vl-dik osztály jövő évben haladéktalanul oda csatlandó, — 2-szor : hogy a hat osztályú gymnasium vezetéséhez nem szükség ugyan hét s nyolc tanár (mint mennyi magyar honunk majd mindenik hat osztályában működik ez idő szerint), de hatnál kevesebb oly gymnasiumban, mely az idők követeléseinek eleget akar tenni — nem lehet a tanárok száma, — a mennyiben hatnál kevesebb egyén nem képezhet immár oly növendékeket, kik Magyarhon bármelyik gymnasiuma VlI-dik osztályába bizton mehetnek s fölvétethetnek. Mi az elsőt illeti: arra röviden csak annyi legyen megjegyezve, hogy az V-dik osztályban több tanszak van, mely a tanév végével derékon szakad és csak aVI-dik osztályban fejeztethetik be teljesen, — mint például a latin és magyar irodalom története, a vallás és mennyiségtan, a történelem és görög nyelv elemei, melyek — ha más évtizedben s más képzettségű és modorú egyének vezetése alatt folytattatnának és fejeztetnének be, — akkép szenvednének mint a növények, melyek félnövésökben idegen földbe plántáltatnak s idegen kertészek gondja alá bízatnak. — Az iskola becsülete kívánja, hogy más tanodákba szállítandó növendékei a mértéket megüssék; — arra pedig csak ugy számithatni bizton, ha a tanfolyamok azon modorban rekesztetnek be, melyen megindittatnak, — föltevén s mégis engedvén, hogy jól indíttattak meg azok. A IV-dik osztálylyal egy tanfolyam — az algymnasiumi — teljesen berekesztetik; az V. Vl-dik osztályokban a bölcseleti tanszak alapja vettetik meg; — a VII és VlII-dik osztályokban pedig az előbölcsészet, természet-, mennyiségtan és a classica irodalom éri el véghatárát, — bár e határt némelyek akkép óhajtják tovább nyújtani, hogy a gymnasiumot IX osztályúvá emelik. Mi a 2-dik feleletet illeti; — itt két dolog lesz figyelemre méltó: a) Hogy hat osztályú gymnasiumhoz nem szükséges hét s nyolc tanár, — mint nagyobb tanodáink akarják. /9) Hogy hat tanárnál kevesebb nem vezetheti a hat osztályt, ha a jelen idők követeléseinek eleget akarunk tenni. Az elsőt azért állíthatjuk, mert szabad reménylenünk, miszerint a tanügy körül intézkedendő egyetemes testület, mely — hitünk szerint — a négy vagy minden magyar és erdélyhoni superintendentiák tanodáit vezető tanférfiak leg-