Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-14 / 28. szám

oly alapot, mint milyennel a miskolci görög egyház dicsekszik, hol ha egyetlenegyre olvad is le a hallgatók száma, az isteni tisztelet fen fog tartatni s lelkészi állomása örökre biztosítva van. „A kis egyházacska — igy szól továbbá Sz. K. ur—a szentírásból azt tanulván, hogy a jó pásztor az ö életét adja a juhokért," igyekszik oly jó pásztort nyerni, ki életét az ö boldogitására szenteli. Lehet, hogy ugy van! s talál is néha, ki ideig-óráig feláldozza magát azon várakozás és reményben, hogy hü levén a kevesen, többre bizatik; de legtöbbször a bibliát csak kenyérkereső szerszámként tekintő papot kap, s méghozzá kellő készültséggel sem birót, mert a valamirevaló tehetség, hacsak lehet, nem is megy káplánkodni oly egyházmegyébe, hol egész életén keresztül mindig apostoli szegénységgel kell neki küzdenie. Épen ezért a lelkészi vizsgán is az itélÖ tanácsbirák ismert hibák dacára kénytelenek elfogadni a tán tudományban, vagy a mi veszedelmesebb, jellem tekintetében is kifogás alá vehetőt, mert érzik, tudják, hogy Kutyabagosra vagy nem tudom hová is kell pap. „Tanulja — mondatik ismét — a kis egyház, hogy sok az aratásra való gabona, de kevés az arató." Erre az a feleletem : okos, előrelátó gazda, ha sok az aratásravaló gabonája, igyekszik ugyan elegendő aratóról gondoskodni, de csakugyan inkább kevesebb, azonban minél képzettebb, erőteljesebb, minél edzettebb férfiakat keres, mint alig lézengő, erötelen csak naprólnapra élősködni akarókat. Inkább olyakat keres, kik, habár hosszabban tart is az aratás ideje, kibírják annak súlyos terhét. És hozzá, nem hitvány ciberével tartja munkásait, hanem eröt és velőt sokasitó" tápláló eledelekkel. Ne járjunk, kérem a képzelet világában ; igy van a dolog amaz evangyéliomi sok aratni valóra nézve is. Nagy számú apostoli buzgalommal és lemondásra erős akarattal biró képzett aratók ugy sem állnak elő, mert hálátlan % nyomorral kínálkozó hivatalra nem vágyik, kinek jövedelmezőbbre van módja képesitni magát. — Valamint Jézus idejében is csak 12 vállalkozott a fizetéstelen s üldöztetéssel járó apostolságra; söt napjaink azt bizonyítják, hogy ma már annyi sem akad. Jelesül a térítői munkára Czelder uron kivül az egész hazából más nem jelentkezik, pedig nemcsak Moldva- és Oláhországban, de számtalan helyeken ismeretlen még az evangyéliom tiszta tudománya. A mi lelkészetünk nem apostolság, hanem a gazda, vevésre szétküldözött megbízottjai által bajjal,életveszélylyel vásárlott juhainak örizete, legeltetése. Szerintem tehát, miután készen egybegyűjtve nyertük a híveket, s a gazdag mező is ki van mutatva, — az evangyéliomnak hit, remény, szeretet virágaival hímzett mezeje, az apostolokétól egészen elütő munkásság a nyájnak terelgetése a legelőre, és a szomjuhozóknak az élet vizére, s őrizni, hogy egyik juh tilosba ne tévelyedjen, másik verembe ne hulljon, vagy betegségbe ne essék, ugyszinte, hogy abból megmeneküljön. — És igy a 12 tanítványokra hivatkozás itt az emlegetett 600 családdal szemben erőtlen indok. A Jézus csak szétszórva itt-ott ismerteté az örök igazság elveit, a nélkül, hogy látható egyházat alapítani szándékozott volna,. Sz. K. ur pedig már a 12 tanítványt is ekklézsiának képzeli. Jézus csak azt mondta : „Elmenvén széles e világra tanítványokká tegyetek minden népeket," nem pedig azt, hogy a hit világával megismerkedettek közé letelepedve, azoknak adóztató uraivá, vagy conventiós szolgáivá tegyük magunkat. Ennélfogva, ha apostoli eljárást akarunk valóban követni, legyen hátunkon házunk, kebelünkben, kenyerünk,, és ne gátoltassék a bárhol apostolkodni kivánó ama törvény szavaival jó igyekezetében; „Nemo in alienam messem falcem immittat (Canon). Állíttatik az is Sz. K. ur cikkében, hogy „érzi a kis egyház, hogy neki mindennap van szüksége lelki támaszra, lelki eledelre." Dehogy van szüksége! ha volna: nem harangoztatnánk hiába hétről-hétre, s legalább a külmunkára nem fordítható napokon , vasárnapit megközelítő számban kellene összegyülekezni a lelki jók nélkül szűkölködőknek. De bizony! télen át is 5—6 mutatkozik legfelebb naponként 300 lélek közül *). Vasárnap is többen a héti fáradságot otthon nyújtózzák; az eljöttek közül pedig néhányan kimerültségük miatt álomtól nyomatnak el; — a mindkétnemü ifjak közül legtöbben egymáson, s nem az evangyéliomi mezőn legeltetik szemüket és szivüket; — söt mi több! ha vasárnapi iskolázástól kell tartaniok, minden ifjúi szerelmes érzelgés dacára elmaradnak sokan, — a kik akarva, nem akarva felmarasztalhatók is rövid néhány perc múlva nyugtalanságokat ilyenforma kifejezésekben öntik ki: — „Ha mindig fel kell maradni (évenként 12-er történik) : inkább a templomba sem jövünk;" persze kedvesebb mulatság, ha kiki párjával lábdázhatik. Edes Ábrahám f.-ábrányi ref. lelkész. (Folyt. köv.). / ISKOLAÜGY. SZERVEZETI JAVASLAT AZ ERDÉLYI EV. REF. FÖTANODÁK RENDEZÉSÉRE. Bizottsági megállapítás nyomán dolgozta Gáspár János, nagyenyedi neveléstanár és iskolamesteri-képezde-igazgató. — Kolozsvárott. 1861. (Folytatás). III. A bölcseimi tanfolyam. Itt is, mint fenebb cselekedtem, a Szervezeti javaslat szavait bocsátom elő, ez pedig igy szól: „A középtanoda fölé is ezzel szerves kapcsolatba jő az úgynevezett bölcseimi, vagy lycealis folyam a classicus és nemzeti nyelvek és irodalmak, az egyetemes és hazai történelem, a mennyiség és természettudományok magasb (philosophiai) szellem- és irányban leendő tárgyalására és a rendszeres bölcsészet eléadására, három évesí *) Ezen állításomat nem csupán saját egyházam körebőV nem is csak egy egyházmegye, de több egyházíjse'' gyéből merített tapasztalaton alapitom. K