Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-07 / 27. szám

nak azon időpont közlését, mely, ha nem is tökélyesen uj, de mindenesetre fontos átmeneti korszakot képez egyházi életünkben. E korszak hála Istennek valahára megjött s igy kötelességemnek tartom a történelmi fonalat ott felvenni, hol az elszakadt. Tudva levő dolog, hogy nagy küzdelmek után végre sikerült az egyháznak Jeszenszky úrtól megszabadulhatni, ugy mint az is ismeretes, hogy nt. Elefánt Mihály önfeláldozással az egyházban levő fellázított párt kiengesztelése kedveéri a mivelt osztály sajnálkozása közben körünkből eltávozott. — Ezeknek következtében uj papválasztásra került a dolog, mely azonban a folyton ingerültségben levő ellenszegülésen több évben hajótörést szenvedett. A gonosznak elhintett magva megszakadás nélkül termé gyümölcseit. — A törvényesen elválasztott presbyterium az elszakadtaktól el nem ismertetett, az egykori szükségletek csak felvett kölcsön által fedeztettek, mig az egyházi organismus majdnem végkép megakadt. E szomorú állapoton segíteni minden ev. érzületü kötelességének ismerte, még azon esetre is, ha saját jogai megcsonkíttatnának, ha némileg a törvény szigorúan meg nern tartatnék is. Ebből következett azon compromissum, melynél fogva a J. párt 60 tagot választott ki maga emberei közül, kiknek névsorát a törvényes presbitériumnak a végett közlött, hogy az a 60 kijelölt közül 35-öt válaszszon meg presbytereküli, és kölcsönösen a törvényes presbyteriüm névsorát a J. pártiakkkal közlötte, hogy az közülök 25-öt válaszszon meg. — Ezen fusioból származott ez év jan. végén a jelenleg működő presbyterium, mely bár törvénytelenül alakult is, az egyház ügyeit vezeti, tanácskozik s rendelkezik. Ezen abnormis állapot dacára mégis el kell ismerni, hogy ezen fusio, a helybeli körülmények között talán az egyetlen expediens volt arra nézve, hogy a kedélyek ingerültsége lecsillapittassék. Fájdalommal kell ugyan megemlíteni, hogy azóta az egyháznak számos egyénből álló értelmisége az ügyekbe befolyásáról végkép lemondott s a 12000 lélekből álló városi ev. gyülekezet presbyteriuma kevés kivétellel legfölebb is tagszámban különbözik a legkisebb falusi presbyteriumtól, mi már onnan is kiviláglik, hogyha tanítók nem lennének, bajosan akadna valaki, ki a jegyzökönyvet vezethetné. Mindezeknek folyta alatt az egyház lelkész nélkül volt s a számtalan teendőket a káplán végezé, ki azonban rendes lelkészi állomásrai hiványt kapva, egyházunkból eltávozott, ugy hogy a böjt legnagyobb részében a tanitókvégezték az egyházi functiokat. Az ujonan megalakult presbyterium segíteni akart ugyan a bajon, de fáradozása mindaddig eredménytelen volt, mig a lelkes Bartholomaidesztestvér-pár el nem határozá magát a közmegegyezésből kifolyó hiványunkat elfogadni. Egyházunkbani megérkezési napjok öröni-és hálaünnep volt, mert teljes meggyőződésünk az, hogy e buzgó lelkipásztorok egyházunk hányt-vetett hajóját csendesebb vizekbe fogják terelni. — Örömnap volt e f. h. 23-dik napja is, melyben lelkészeink nt. Nagy Mihály hegyaljai esperes ur által nt. Bartholomeides László, a helybeli lelkész uraknak 75 éves apjuk s már jubilált lelkész, Bartholomeides Gyula lelkész- testvér s Lázáry Pál lelkipásztor urak jelenlétében s illetőleg ássistentiájok mellett ünnepélyesen beigtatattatak. Szeretett lelkészeink meghívását, eljövetelöket s beigtatásukat méltán egyházunk regeneratiojának első alapkövéül sfőfeltételéiil tekintjük s már az eddigi bár rövid idejű müködésök is azon édes reménynyel biztat, hogy a viharok lecsendesülendnek, a béke hajnala közeledik, az egyetértés erősbül s egyházunk valamennyi tagját, ha nem is rögtön, de mindenesetre a szeretet lánca fogja egybefüzni. — Az Isten áldása kisérje őket bár nehéz, de dicső pályájukon. AZ ERDÉLYI REFORMÁTUSOKNAK KÖZZS1NATA. SEPSI-SZ.-GYÖRGY, jun. 16. A mai nap örökre emlékezetes marad a Rikán belől egyesült ref. egyházmegyék kebelében, Háromszék lelkes fiai és leányainak szivében! Ma nyilt meg itten az erdélyi evang. reformátusoknak köz szent zsinata, rendes püspök főtisztelendő és méltóságos kir. tanácsos z. Bodola Sámuel elnöklete alatt. Még zeng szívünk húrjain a vallásos buzgóság, az őszinte szeretet és ragaszkodás, a felekezeti különbségen felülemelkedett közlelkesiiltség nyilvánult öröme, mely ref. egyházunk főpásztorát diadalutjában idáig kiséré ; legyen azért szabad — mielőtt a mai nap eseményeiről szólanánk — bár futólag megemlíteni azon nagyszerű kitüntetést, melyben föpásztorunkat Udvarhelyszék, Erdővidéke és Háromszék népe vallás-, rang- és felekezetességi különbség nélkül részesité. Elhallgatva azt, hogy M.-Vásárhelyen a maros-egyházmegyei lelkészség tevé ünnepélyes tisztelgését; el azt, hogy a bözödi kicsiny és szegény megyei elöljáróság önté ki örömháláját, s a falvakon keresztül sorfalat képzett nép harangzűgás közt zöldágakat és virágokat hintve útjára, kiáltá: „üdvöz légy, ki jöttél az ur nevében !" — amott a vadregényes bözödi erdő aljában, a gagyi határon, a villámok cikázása s a viszhangzó bércek ünnepélyes morajában mutatá be az udvarhely-egyházmegyei elöljáróságot annak fögondnoka mlgos Gyárfás Domokos ur s egyszersmind bevezeté főtisztelendő püspök urat Sz.-Kereszturra, saját lakába, szívélyes házi körébe. Innen másnap hasonló tisztelgések közt haladva, Bögöz végén az udvarhelyi tanári kar, egyházi tanács és számos küldöttség fogadá főt. püspök urat, Kovács Domokos alkotmányos szónoklatban nyilvánítván a közérzületet. Innen Udvarhelyig a változatok külön nemei ragadták meg figyelmünket: Most egyszerű székely zekés lovasok vezették a menetet, virág- és lombkoszorus diadalkapuk alatt, majd Udvarhely városa határán csinosan öltözött lobogós bandérium sorakozott elő az ősz Simon János daliás vezénylete mellet. A város végéig puska-és ágyuropogás, harangzűgás és éljenkiáltások között haladva, a saját lobogójuk alatt kiállott tanuló-ifjuság és céhek sorfalai között Zajzon lelkész üdvözlé főt. püspök urat a város nevében, velős és ékes szónoklattal. Szállásán pedig, az áradattá nőtt népözönön kivül a leánynövelde, egyikök ártatlan szavalata mellett önté ki szívből fakadó üdvözletét. Ezután következtek a különböző testületek tisztelgései. Délben diplomatikai ebéd főkirály-