Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-30 / 26. szám

kell vala lenni, a honnan csak ugy fumigálja a világot, különben nem állna elö ilyen özönviz előtti eszmékkel; ha nem pap, ugy nem csudálkozom rajta, másszor is hallottam én már efféle elveket, mint t. i. „plenus venter non studet libenter"; hanem akár pap, akár nem pap, egyet mégis bátor vagyok felemliteni: avagy nem a cynica iskolában végezte-e el cursusát? Mert én, midőn ügyesen szerkesztett cikkében a papnék cifra karpereceiről , drága gyöngyeiről , négy egyház által hizlalt paripákról s két tál ételrőli eszméit láttam: vagy azt kellett gondolnom, miről kérdést tevék; vagy azt, hogy midőn ezeket irta, a muszka pópák és pópánék lebeghettek ideálként lelke előtt?! Ezen tisztelt személyek, tudjuk, mind ezen világi gonosz dolgok nélkül el tudnak lenni, — járván tetétőltalpig darócban és pokrócban, megelégedvén tengeri görhével s iván sligovicát vajmi nagy bőséggel, s őrizvén az í) sertés- és kecskenyájaikat maguk. Tudom, azt feleli az Őszinte cikkírója, hogy én meg a sátán iskolájában tanultam, mivel úgyis olyanformát emleget, mintha a lelkészek a sátánnak toborzanának vitézeket. Tisztelt cikkíró ur ! bizonynyal mi Jézustól tanultuk azt, hogy e világban s világ által kell nekünk munkálkodnunk, s ugy hiszszük, hogy ha a világ ártalmatlan s illedelmes szokásaival élünk s annak műveltségével egyenlő lépést akarunk tartani, akkor Jézus megelevenítő lelke él bennünk s Jézus példáját követjük, ki igy imádkozott mennybemenetele előtt érettünk: „Nem kérlek Uram, hogy kivedd őket a világból, ihanem, hogy megőrizd őket a gonosztól.u

Teszszük pedig ezt azért, mivel tudjuk, hogy a társadalmi rend az isteni Gondviselés végetlen folyama, melynek hullámzatain halad az emberiség lassú, de biztos menetellel a Jézus által kijelölt tökély dicső céljához. Ezen folyamnak miért állnánk ellent, hiszen ugy is elsodorna bennünket, s akkor igazán haszontalan butor-darabokká válnánk, egy 1792-diki forradalom bizonynyal .megégetné palástunkat ?! Dehogy az ne történjék, hogy palástunk az emberiség földi és mennyei boldogságának lengő zászlója lehessen, mindazon tisztességes eszközök birtokába akarunk jutni, melyek által a világ nagy eseményeiben tényező szerepet vihetünk, s hogy azokban Idvezitőnk magasztos céljait e gyarló világ szeme elől soha el ne tévessze. Ezen tisztességes eszközök közé számítjuk anyagi jólétünket, mint lépcsőjét szellemi tökélyesbülésünknek, s ugy hiszem, senki sem fogja kívánalmunkat a papi hivatal magasztos céljával összeütközőnek állítani, sőt minden igaz protestáns ember dicsekedését fogja abban találni, ha lelkésze mind emberi, mind vallásos, műveltséggel birván, bátran megállhat a társadalmi műveltség őtet megillető fokozatán. Domestica vagy affiliálás által jussunk-e el az imént leirt állapotra, azt nem vitatom; ezen tekintetben csak azon óhajtásom van, ugy segítsünk a lelkészek állapotán, hogy az által az egyházak is vagyonosabbak legyenek. Elismerem, hogy az Őszinte szó cikkírója saját szempontjából jót akarhatott, de mivel eszméi nagyon éllel vannak összeállítva, hogy egymást keresztülmetszik, kitételeihez kell vala alkalmazkodnom, s azon téren mozognom, melyet ő maga kijelelt e kérdés tárgyalására.—Különben én is azzal rekesztem be őszinte szavaimat, mivel cikkíró : „De semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézus Krisztustól." Isten velünk. Szabolcsi PL ISKOLAÜGY. SZERVEZETI JAVASLAT AZ ERDÉLYI EV. REF. FÖTANODÁK RENDEZÉSÉRE. Bizottsági megállapítás nyomán dolgozta Gáspár János, nagyenyedi neveléstanár és iskolamesteri-képezde-igazgató. Mióta egyházi s iskolai életünk szabad lélekzetet kezdett venni, ereinkben vidámabban kezd a vér lüktetni, s ama régi életkedv, amaz egy időre megakasztott vidor fejlődés, — mely a protestantismus föbélyege, — újra rendes folyamában van. — Még azon időben sem lehetett ezen életfejlést akadályozni, midőn ama hívatlan hatalom briareusi karokkal ölelt át mindent, midőn ez a torkonragadás által akarta minden életrevalóba beszorítani a lelket. — Még nem volt szabad a lég, még tiltva volt a szó, midőn már egyházkerületeink főbb helyein iskolai életünk fejlesztésén csendesen munkálkodánk. — Ezen elnyomás sem állhatván ellent, e nemű mozgalmainkkal nyilvánosan léptünk ki. A dunamelléki helv. egyházkerület ugyanis még 1857-ben felkérte a magyarhoni testvér egyházkerületeket ezen téren való egyesülésre. — A felkérésnek olyan ked-