Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-06 / 1. szám

lanabb szövegben fordultaid is elő, valóságos iszonyattal viseltettek s például a „szózat" kife­jezést használni épenséggel nem lehetett, a mint­hogy mi akárhányszor kénytelenek voltunk la­punkat egyetlen-egy olyféle szerintük gyanús szó miatt újra nyomatni. Ily körülmények között a vallásos meg­győződés egész bátorsága kellett hozzá, hogy midőn a september 1-ői pátenssel egyházunk gyökerére láttuk vettetni a fejszét, mi minden más fegyver nélkül, mint a melyet az igaz ügy tudata ád, felmertünk annyi hatalmaskodás, any­nyi önkénynyel szemben szólalni és rákiáltani: „ne tovább ! — Láttuk a veszedelmet fejünk felett, de ismertük kötelességünket, s a szenvedések iskolájában megedzett protestáns egyház újból bebizonyitá, hogy a mint görög közmondás tartja: axfiiúV jxeyiaxoq, ou tpofizizai rouq (pcxpouq, a nagy üllő nem ijed meg a zörgéstől. Mindenki ismeri az ügy lefolyását; a hata­lomnak engedni kellett s az elvhűség- állhatatos­sága az igazság diadalát ülte. A protestáns egyház még egyszer kiállotta a tűzpróbát és megmutattuk, hogy a 19-ik század protestantismusát a szabadság ugyanazon szel­leme ihleti, mely a 16-dik századbelinek a társa­dalmat regeneráló erőt adott, s a nemzet újból meggyőződhetett , hogy MINÉL SZÉLESEBB JOGALAPRA FEKTETI EGYHÁZUNKAT, AN­NÁL ERŐSEBB BIZTOSÍTÉKOT NYÚJT ÖNJÖVENDŐJÉNEK. Háromszázad óta ez nem első eset a nemzet történelmében,hol a vallásszabadságért vívott harca a protestantismusnak a nemzet önállóságának biz­tosb alapra fektetésével végződött. A 17 -ik század elején Bocskay, hitsorsosi védelmére fegyvert ragadván, azt addig le nem teszi, mig a bécsi békekötés hitfeleinek a szabadvallásgyakorlatot nem biztosítja, és midőn e biztositás az 1608-iki országgyűlésen a koronázás előtti 1-ső cikkbe iktattatik, ugyan ez országgyűlés koronázás előtti 10-ik t. cikk határozza, hogy „Caveat sua Ma­jestas Regia sufficienter, praedictis statibus et Ordinibus Regni ne externae Nationes deinceps, et­alterius Nationis homines in gubernationem Un­garicanx, unquam sesé ingerant." A nikolsburgi béke szüli az 1622-ki törvény 2-ik cikkét, mely­lyel Il-ik Ferdinánd királynak koronáztatása al­kalmával esküvel erősített s „Magyarország sza­badságait biztosító'4 oklevele iktattatik tör­vénybe. Az 1647-ik 5-ik t. cikk az elébb nevezett törvényeket újból erősiti. Hová fog az ország ügye a pátens ellen mult évben megkezdetett és ujabb időkig növe­kedő sebességgel haladó mozgalom után fejlődni, ezt ma még a jövendő homálya borítja. — Any­nyit azonban jó lélekkel mondhatunk, hogy mi becsületesen vívtuk meg a jó harcot s eddigelé Isten megáldotta becsületes törekvésünket, mert hála az égnek, harcunk nem maradt gyümölcs nélkül egyházunk benső életére nézve sem. A mit több mint 60 év óta folyvást sürget­tünk, de végrehajtani nem bírtunk, a mit óhajtot­tunk, de tettleg soha odáig nem jutottunk, hogy hozzá fogjunk, t. i. egyházunk „egyforma4 4 pres­byterialis alapra fektetését s iskoláink egyházi elveink, s az előhaladt kor igényei szerint való rendezését, a május 10-ki kibocsátvány után tar­tott közgyűléseink és egyetemes értekezleteink határozatai értelmében tettleg életbeléptettük, miáltal nemcsak, hogy egy majdan leendő zsinat­nak létrejöhetését tetemesen elősegítettük, hanem lehetővé tettük azt is, hogy az a klilszervezés mellett, melyre nézve a már fenállónak jóváha­gyásán kivül alig maradt fen egyéb teendője, figyelmét majdan az állam és egyház közt fen­forgó közjogi életkérdésekre és az egyház belélé­tének gyarapítására fordítsa. Egyházunk anyagi szükségei mikénti fede­zésének égető kérdésére, vagy a mi ugyan az, egyházi egyetemes közpénztár mikénti létreho­zására nézve is nem kis haladást tettünk a lefolyt évben. Az által, hogy az ügy mindenütt kormány­testületileg tárgy altatott, irodalmilag minden ol­dalról megvíttatott; a közönségnek nemcsak hogy meg kellett a dolog sürgetős voltáról győződnie, hanem kétségkívül már-már is azon belátásra jutott, hogy itt többet nem szólani, hanem tenni kell. S ebben a mind általánosabbá váló közösség érzete s a szenvedő tagok iránti tettleges rész­vétben mind szebben nyilatkozó közszellem per­cig sem hagy kétkedni. Vessünk csak egy pilla­natot a mai számunkban alább közlendő adako­zásokról szóló számadásunkra és meg kell gyö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom