Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-16 / 24. szám

Mert a pénzérték tapasztalat szerint mindig változik. Vájjon a tisztelt cikkiró által tervezett pénz, mely most elég volna, elég lenne-e 10—20 év múlva? ki tudná ezt megmondani? — Hajdan a beregszászi papság bizonyosan egy volt a legnagyobb jövedelműek közül, most nagyon középszerű, mert a bajdani meglehet pengő 300, és mostani váltó 300 ft. közt igen nagy a különbség. Nem oly régen, 1846-ban jöttem ki az iskolából. Még akkor a debreceni tanár 6—700 pft. fizetéssel ur volt, most ugyanannyival nem birja szükségeit fedezni. Azt a méltánylását az érdemnek pedig ne keressük minden egyházban, mit feltalálunk a debreceniben, mely belátván, mily csekélység 1000 váltó ft. egy debi. lelkésznek, azt ugyanannyi pengővé változtatta. Vagy a pénzérték szerint kellene hát mindig változtatgatni a chartákat, mi tömérdek nehézséggel járna, vagy sokkal jobb szerintem, a népnek is,kinek magának terem, könnyebben esik, maradjon meg a termesztményfizetés, mely nem veszti becsét, s a közlekedési eszközök még inkább létrejöttével könnyen is pénzzé tehető'. Hogy lehetne a papság és egyház állapotján vagyonilag segiteni ? Ennek egy szép, könnyít módját láttam a napokban, mit jónak látok megemlíteni. — Minap T.-Szalkán létemben a presbyteriumot a lelkésznél találtam. Megértettem, hogy a földesuraság a közlegelőből 8 holdnyi bokros földet felajánlott tagosításig az egyháznak oly feltétellel, hogy ezt az egyh. tagok irtsák ki, használják dinnye alá, őszszel mindenki a neki jutott részt saját magvával vesse be, az egyház részére jövedelmezendővel; s most a már kiirtott föld kiosztása felett tanácskoznak. Kérdvén: mire akarják fordítni a jövedelmet ? Mondák : toronyépítésre Ekkor mondám nekik : hagyjanak még föl — mire szükség ugy sincs — a toronyépítéssel, fordítsák a jövedelmet, sőt, ha következő évben kaphatnak ily földet — pedig kaphatnak — annak jövedelmét is arra, hogy az egyh. tagokról a fizetési teher vétessék le ; s kiszámítván rögtön előttök, még pedig nem mint gyámintézeti tervemben tévesztett calculussal, de ellenmondhatlanul, hogy 50 köböl élet évenként a földből bevehető, s minden életjök, ha 400 köböl lesz is, a szomszéd helységekben per 4-re 1-et kiosztható levén, 1866-ban sem papnak. sem tanítónak nem kellend fizetniök, sőt 1867-ben a mostani fizetést meg is javíthatják, adhatván a lelkésznek 50 köböl helyett 80, s a tanítónak 15 helyett 40 köblöt, miben oh mily nagy nyeresége lesz mind a népnek, mind a benső embereknek: a takarékmagtár alapja mondottam célra megvettetett. Isten áldása legyen rajta! S ime igy lehet a prot. papság és egyház állapotján vagyonilag segíteni. De erre oly jó akaratú s értelmes nép és elöljáróság, kivált pedig oly két gondnok kell, mint t. szálkái. Saját egyházamban ez eszmét meg nem testesíthettem, noha itt egy takarékmagtár még kedvezőbb helyzettel birt volna. Minden egyházakon ugyan igy segitni nem lehet, mert az élet kiadható sem lenne. Miért is — bár az affiliatiót minden esetben létesíteném, ,,legbiztosabb az a segítség, mit az 1848-ki országgyűlés törvényben kimondott, mi eddig csak a nehéz idők miatt maradt el, minek teljesülését most már reményijük." Legyen szabad ez országos segítségre nézve is gondolkozásomat elmondanom. Kérem, ne méltóztassanak polgári bűnnek tartani bennem, fölemlítését az eshetőségeknek. Hazafiságot nézve — bármily parányi vagyok — sem a lágymelegek, sem a hidegek közé soroltatni magamat nem engedem. Ne adja a Mindenható Isten, hogy más kormánya legyen valaha Magyarhazánknak, mint magyar! De a mi volt, ezután is meglehet. Megtörténhető ismét, mi megtörtént, s mi hogy soha többé meg ne történjék, imámat bocsátom az egek Urához mindennapon; megtörténhetik, hogy ismét oly kormány lesz országunkban, minő volt 49 óta. Ha a hongyülés leemelné most prot. népünkről az egyházak s iskolák fentartásának terhét, s belhivatalnokaink országos pénztárból vennék fizetéseiket, ennek a legszomorúbb következései lehetnének. Avagy nem támadhat-e ismét egy minister Thun? avagy egy császári pátens, melynek értelmében fognának parancsoltatni a protestánsok egyh. ügy eiket igazgatni ? Mint tudom, a patensi korszakban meg volt hagyva a cs. hivatalnokoknak, hogy a pátenst el nem fogadott lelkészek fizetéseinek behajtásában — ha a hallgatók megtagadnák — segédkezet ne nyújtsanak. Mi fogna történni egy uj pátens kiadása s el nem fogadása esetében a német kormány részéről ? Körülbelül megtagadná a lelkész-