Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-06-09 / 23. szám
184:4—45, 47-ki kerületi j.-könyvekben folytonosan sürgettetett, majd az 1859-dik évi r. komáromij.-könyv 39-dik és legutóbb az 1860-iki j.-könyv 20-dik száma alatt végképen elintéztetett, mégis találkoztak egyházak, a melyek nem átallottak az igy megrendelt folyópénzbeni fizetés ellen folyamodványilag fellépni s annak megszüntetését kérni: marad a régi határozat. 13. A számtalan visszaélésekre adott azon határozat, hogy fiu, ha atya mellett vagy után segédlelkészi minőséglen szolgál, meghivatva, atyja után rendes lelkészül maradhasson, mint a szabad választásnak salakja s kinövése megszüntetni inditványoztatván: ez inditvány az e.-megyékhez tétetett át, a jövő közgyűlésre beadandók a vélemények. 14. Jövő e.-kerületi közgyűlés helye, Győr, kezdete august. 26-ka. Ezek teszik tanácskozásunk eredményét, voltak ugyan több tárgyak is, de ezeket — magán érdeküek levén — mellőzöm, s tudósitásomat befejezem a gyűlés külszinezete földerítésével: — Május 23. a „savanyu viznél" kerületi közköltségen rendeztetett ebéd, jelenvolt mint meghívott Tihanyból a főt. szerzetfőnök, a fürdői orvos és uradalmi felügyelő. — Lelkes áldomások ürittettek a főt. tihanyi szerzet minden tagjaiért, főgondnokért, superintendensért, a hazáért, a nemzetgyűlésért. Május 24. a b.-füredi egyház, veszprémi e.-megye és segédgondnok ur tüntették ki szives magyar vendég szeretetüket, hol szinte egymást érte az elmés és lelkes felköszöntés. Egyúttal hálás köszönetet kell mondani azon szives fogadtatásért is, melyet a főt. tihanyi szerzet mint birtokos, t. Molnár Dénes ur és a b.-füredi egyházközönség a gyűlés tagjai iránt lakszobáik átengedése által tanúsítottak. Május 26-kán d. u. elhagytuk a regényes és gyönyörű Füredet, elhagytuk a kedves helyet, hol Kisfaludi emlékszobra áll, a gőz átrepitett a somogyi partokra, hol is elbucsuztunk egymástól kézszorítás, testvéri ölelés közt, boldog jövendő édes reményével. Mezei Pál. CSŐVÁR, május 14-kén. Ma tettük le az újonnan építendő papi lak alapkövét, buzgó fohászunkat bocsátván fel az egek urához, hogy ezen munkánkat áldja meg; juttasson elegendő módokat e cél keresztülviteléhez és a szegények ügye iránt résztvevő kebleket indítsa meg, hogy javaik hulladékából ne sajnáljanak azon számtalan érdemesebbek igénybe-vételök mellett azoknak is valamivel áldozni, kik bár utóisóknak vallják magokat az Izraelben, de az urnák hitében soha meg nem fogyatkoztak. Emlékezni fognak még a t. c. olvasók a mult évi „Lelki Kincstár" ama közlésére, melyben főtiszt. Székács József superintendens ur közzétette azon szerencsétlen ^eseményt, mely ez egyházat érte, mely szerint e szegény egyház hivei a mult nyáron az ott kiütött tűzvész által tetemes károkat szenvedtek, s melynél fogva papi lakjok is a 4üz által elhamvasztatott, és a hol a részvétet e károsultak iránt felébreszteni óhajtván, különösen nagyságos Prónay István urat kérte fel, hogy a nevezett egyház felsegélésére, uri házában, adandó alkalomkor lakomát rendezzen s a résztvevő urakat adakozásra hivja fel. Ugyancsak a „Lelki Kincstár" egyik mult évi számában közölve volt, hogy a lakoma megtartatott, de az eredményről eddig semmi tudomást nem vettünk, ugy hogy már-már félünk, hogy az reánk nézve egészen eredménytelen lön. Pedig nagyon is reánk férne, mert egyházunk nem csak a legszegényebb egyházak egyike mind a hivek csekély számánál, mind pedig azoknak anyagi helyzeténél fogva; de azonkívül még hogy a nevezett szerencsétlenség érte, az utolsó évtizedben is sok mostoha körülménynyel kelle küzdenie. 8 év előtt ugyanis iskolaépülete égvén el, azt saját híveinek megadóztatásából újból építette fel. Temploma építése alkalmával, a csővári közbirtokosok egy része annak fedetését magára vállalta s eszközölte is, de a munkáért és faanyagokért az illető mestereknek adósa? maradt, mely adósság 30 év lefolyta után, részint a kötelezett birtokosok elhunyta, részint a megmaradottak tehetetlensége miatt, elegendő védelem hiányában — az egyházon vétetett meg és azt 1200 p. ft. sújtotta. Ugyanez évtized alatt hosszabb évek folytán megrongált temploma és tornya fedelét újból épitteté, minden külsegitség nélkül s egyház jövedelmi forrás hiányában, ismét csak önnön híveinek megadóztatásából. Ily szegénység mellett és ily tetemes egymásra következett kiadások az egyház anyagi erejét egészen kimeritékr ugy hogy ez ujan felmerült szüksége fedezésére kénytelen volt mások segedelméhez folyamodni. E végből mult évi juliusi bányakerületi gyűlés alkalmával a jelenlevők egyeseinél keresett segítséget, és nem hiában; mert azonfölül, hogy e célra mélt. báró Prónay Gábor ur nagylelkűen 100 ft. ajánlott fel, a többi jelenvoltaktól 200 ft. gyűlt össze, a mint azt a mult évi„Lelki Kincstárban" az adakozók neveivel közleni szerencsénk is volt. Az ekkénti segedelmezést tovább is kénytelenittetvén. igénybe venni, több rendű iveket bocsájtottunk közzé, részint a kebelbeli esperesség egyházaihoz, részint pedig magán ismerőkhöz. Az eredmény ez oldalról felette csekély lett, mert kivévén néhány egyházat, mint a k.-körösit,, albertit, aszódit, t.-szeleit, maglódit, péteriit s a nógrádi esperességböl a vanyarcit — melyek adományát azok lelkes vezéreinek köszönhetjük — a többiek vagy be nem küldötték iveinket, vagy az egészhez alig egy pár krral járultak, — mit annak idejében részletesebben teendünk közzé. Nagyobb eredményű volt ennél a békési ev. esperességnél eszközlött gyűjtés, a hol is részint pénzbeli, részint gabonagyüjtelék eladásából begyült körülbelül 600 ft; o. é. Minek részletes kimutatását akkorra hagytuk, ha az orosházi és nagylaki gyűjtemények kezünkhez érkeznek. Az eddigi adakozások tehát mintegy 1000 ftra rúgnak de ezzel a szükség még nincs fedezve, miután a tervezett csak szerény épület is, 1800 ftot igényel, a kőanyagot, meszet és napszámot — mit az egyház maga fedezend — kivéve.