Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-09 / 23. szám

Azért újból kérem fel a melegebb keblű sziveket és ügybarátokat, részint azokat, a kik még iveinket be nem küldötték, részint pedig azokat is, a kiknek füleik nincsenek bezárva a könyörület esdő szavai előtt, szíveskedjenek ez olyannyira segítséget igénylő és kérő egyház gyamolitói lenni és számára hacsak azon morzsákból is juttatni, melyek más érdemesebbek áldozatából lehullanak. Ez egyház sohasem volt buzgóság hiányával, mutatják azt a nagyobbszerü áldozatok az utolsó évtizedből. Ez egyház mindent megtett, hogy fenállását biztosítsa s mindent, hogy érdemes legyen azon segedelemre, mely után nyújtja kezét. Befejezésül, nem hallgathatom el, hogy fel ne említsem egyik nagylelkű pártfogónkat, ki ezen szükségünkben mint igaz felebarát részvéttel, mint felügyelő sokszori fáradozásaival és tanácsaival s mint jóakaró anyagi segélyével, mindenkor és mindenütt ügyünk élén áll s ez mélt. báró Podmaniczky Ármin egyházunk mélyen tisztelt és szeretett felügyelője, a kinek nem említve itt előbbi nagylelkű adományait, újból ez építkezési célra az egyháznak 15,000 d. téglát ajándékozott. Adjon az Isten sok ily lelkeket, kik nemcsak a hazáért, de az egyházért is élnek és lelkesülnek, öt pedig áldja meg mind a két kezével. Kemény János, csővári ev. lelkész. Nt. szerkesztő ur! Azon biztos reményben írom e néhány igénytelen soraimat, hogy Prot. Egyh. és Isk. L., vagy Házi Kincstár igen becses és kedves lapunk hasábjain jut számukra ,egy kis tér: A TABI ág. evang. anyaegyházhoz kapcsolt tótkéri ágost. hitvallást követő fiók-gyülekezet, mely 1848-dik évben építette szép, ives tornyas templomát—1852-dik évben húsvét után második vasárnapján felszenteltette, — s az erre fordított költségeinek hátra maradott szenvedőleges tartozását a kamatokkal együtt u. m. 588 pengő forintokat 1856-dik évben.tisztán lefizette. 1859-ben február havában egy 50 fontos harangja elhasadván, helyébe 206 fontosat szerzett, mely ünnepélyesen fel is avattatott. Ugyanez évben a maga saját határában téglát égetett, s elhatározta egyérlelmüleg uj iskolaépületet állítani fel, miután a régi, mind rozzantsága, mind hely szűke miatt elégtelenné lön. A hol a szellemi buzgalom, vallási szeretet, ragaszkodás és munkásság az egyház híveinek kebleiket melengeti: ott az ige csakhamar testté alakul át, Így a tótkéri evang. fiók-gyülekezet is buzgalma s vallási érzülete szempontjából indulva ki, az ujonan építendő iskolának alapját f. é. május hó 26-dikán délután 4 órakor, — a teljes sz. báromságu egy Istennek nevében egyszerű ugyan, de ünnepélyes szertartással a templomban végzett istenitisztelet után az illető lelkész és iskolatanitó által a hozzáalkalmazott ének zengésével vezettetve — szellemi buzgó örömmel letette. — Ekkor a lelkész a tárgyhoz alkalmazott rövid beszédet tartott a templomban felolvasván egyszersmind a tótkéri egyháznak históriai rajzát, melyet, Isten éltemnek kedvezvén, szándékozom kedves lapunk soraiba protestáns egyetemes egyházunkkal közleni; ezután az iskolára alkalmazott imát mondván egy énekvers kíséretével azon helyre mentünk, mely az alapkőnek elkészítve vala. Ott ismét a lelkész kezébe véve az alapszelencét, annak nagy fontosságát rövid szóval előadván, azt az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében az e sz. célra kitűzött helyére letette. Lehete itt látni szép tömeget, mely ezen ünnepélyes órára ide sereglett, nemcsak helybeli, hanem a közel vidékről is egybegyűlt keresztyéneket, kiknek nyájas szellemi öröm és buzgóság sugárzott le arcaikról. — Építtetik pedig ezen iskola és tanoda kizárólag a 294 lélekből álló kisded fiók-egyház híveinek saját költségeivel, nem levén semmi jelentékenyebb segítség; mindnyájan szegény földmivelők, vagy napszámosok, kik munkás fáradsággal keresik napi élelmöket. Adja a világ nagy Alkotója, a minden szellemek főszelleme, hogy ezen szent vállalat szolgáljon az ö isteni mennyei dicsőségére, a kisded egyháznak előmenetére, az iskolai növendékek szellemi gyarapodására és üdvére. Forraszsza össze, szilárdítsa, tegye állandókká és oltalmazza az Ur ennek alapköveit és falait elleneink minden megtámadásaik ellen, hogy a legkésőbb századokig is minden vésztül megóva s biztosítva maradjanak, miszerint még a pokolnak kapui se vehessenek hatalmat rajtok. Bátor vagyok ide csatolni azon igénytelen nyilatkozatomat, hogy Házi Kincstárunk hasábjain általam közlött néhai Németh Zsigmond életrajzának végszavaiban érintett özvegy, ki nálam töltötte élte végperceit, e f. év martius hó 18-kán meghalt. Nem állhatom meg, hogy nt. szerkesztő úrral ne közöljem főtiszt. Haubner Máté superintendens urnák ez érdekben hozzám intézett önszavait, t. i. „Tisztelt önnek, gyermekkori tanítóm Németh Zsigmondnak emlékezete és özvegye iránt mutatott kegyeletes magaviseleteért, melynek tanúbizonyságait nemcsak hozzám küldött levelében, hanem Egyházi és Iskolai Lapunk hasábjain is láttam, vegye tisztelő elismerésemet." Krizsán József tabi ág. ev. lelkész. A főtiszt. Antal János erd. ref. püspök és kir. tanácsos halálával megürült püspöki székre megerősítés végett még akkor felterjesztett főtiszt. Bodola Sámuel, volt egyh. főjegyző, közelebbről e hivatalában legfelsőbb helyen megerősíttetett s egyszersmind kir. tanácsos cimmel is felruháztatott. Adakozások. A moldva-oláhországi missio számára: Genfből több buzgó protestánsok küldtek 60 ft. — Debreczeni Sándor szóládi ref. lelkész ur 2 ft. — A szilas-balhási ref. egyházból következő egyháztagok: Kalmár György adott 1 ft. — Gyüszü Anna árva hajadon 20 kr. — Kónya József 50