Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-20 / 3. szám

10, 7.); az olyan ember pedig, a ki taníttatik az evangyéliom tudományára, közölje minden javait azzal, a ki öt tanitja (Gal. 6, 6.). Ezt mondja az Ur, ezt kiáltja egyházi szolgáink szüksége, ezt kívánja saját érdekünk és becsületünk. De hány helységet mutathatnék még azon kiviil, hol liiveink csekély száma és szegénysége saját lelkész vagy tanitó tartását nem engedi; hol az ifjúság felnő a nélkül, hogy az Isten igéjében és hasznos ismeretekben kellő oktatást nyert volna; hol a felserdültek ís évenként alig egyszer-kétszer hallhatják a lelkész ajkairól zengő vallásos buzdítást és tanítást földi nyomoruk vigasztalására? Vagy hány elhagyott gyülekezetnek üdve és öröme elvész, ha szerencsétlen tűzvész pusztítja templomát, paplakát, iskolai épületjét, s a közbajtól mindenki saját tűzhelyének építésére kényszerítetvén, egyedül a keresztyén irgalmass ágtól várhatják, hogy az Urnák romokban dűlt háza ismét felálljon ? Valóban ránk illik az Ur szava: Tudom a te cselekedetidet, nyomorúságodat és szegénységedet, de gazdag vagy. Gazdag vagy, evangyélmi egyházunk, az által, hogy még mindig találkoztak egyes jótevők, kik az Istentől vett bővebb adományaikból bőven adakoztak is szent célaidra, akár templomot kellett építeni, akár tanintézetben kellett a világosság lámpájába önteni a fogyatkozó olajt.G-azdag vagy, mert bővölködöl kegyes férfiakban, kik önmagukról és önhasznukról elfeledve, egyedül néked élvén, önfeláldozással is híven sáfárkodnak szolgálatodban. Gazdag vagy, mert kebeledben él Isten félelme, él a hit és tudomány ápolása, él az anyaszentegyház iránti hő szeretet. Ezeket drága kincs gyanánt őrizted a sötétség éjjelében is, megtartottad a veszélyek viharaiban, mint jobb jövőd iránti reményeidnek vezércsillagait. Hitedben, elveidben, kegyességedben, tehát szellemi életedben dicső vagy és erős, és gazdag-; te vigasztaltam, bátran, söt hüozAtín szólhatsz Üdvezitönk árváival: „Nemcsak kenyérrel él az ember" (Máté 4, 4.). De más részről az is igaz, hogy kenyér nélkül sem élhet, mert a lélek is testhez van kötve; és azért int bennünket az Apostol: „A jótéteményről el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten (Zsid. 13, 16.); a szentek szükségeire adakozók legyetek" (Hóm. 12, 13.). Es „kölcsön ad az Urnák, a ki kegyelmesen ad a szegénynek, és az Ő jótéteményét megfizeti neki" (Péld. 19, 17.). Emlékeztetlek, Atyámfiai, hogy gazdagok vagytok. Gazdag az, ki mással jót tehet. Gazdagok minden nagyobb gyülekezet tagjai, a hol egyházi szükségeik terhes adóztatás nélkül kitelnek. Gazdag minden keresztyén, ki az Ur evangyéliomának hirdetéséből örömet, békét, vigasztalást nyer. Gazdag az, kinél még szerencsétlenebbek is vannak a világon. Ám! egyházkerületünk, sőt egyetemes magyarhoni protestáns egyházunk , a lelkiekben szegények nevében, szegény gyülekezetek, lelkészek és tanítók, özvegyek és árvák nevében koldusként kopogtat sziveitek ajtaján: adjatok alamizsnát a Krisztus országának, alamizsnát az evangyéliomi hit ápolása körül fáradozóknak, alamizsnát az oktatás után szomjazó gyermekvilágnak , alamizsnát a haláloságyon mennyei vigasztalás után epedŐknek, — alamizsnát a keresztfára szegzett Krisztus nevében, kinek üdvösségében Ti ugy kívántok részesülni, mint a legszegényebb közületek. Adjatok alamizsnát édes anyátoknak, az anyaszentegyháznak, melynek emlőin táplálkoztatok gyermekkorotokban; ő büszkén és méltán követelheti hálás gyermekeitől, hogy róla ne felejtkezzenek. Adjatok alamizsnát, ha nagy adományokat nem adhattok, de adjatok azt sokan, mindnyájan, a gyermekek ugy, mint a vének, ki egy fillért, ki egy maroknyi gabonát, és ezer meg ezer cseppekből lesz egy éltető forrás, és száz forrásból lesz egy áldást hozó folyam, melynek vizéből inni fognak késő utódaitok. Ezrek nevében kértem, kérünk, adjatok ezrenként. Elmúlt az idő, hol egyesek adtak ezreket: most az adakozók sokasága.álljon az egyesek helyébe. Adjatok önkényt, a mint minden ember vette az ajándékot (I. Péter 4, 10.). Csak szervezzétek az adakozás „módját", és e munkában el ne fáradjatok. Nem hiszem, nem is hihetem, hogyha a lelkészek és egyházi elöljárók e munkában hiven eljárnak, találkoznék egyetlen egy gyülekezet is , mely százezernyi kérőket rideg szívvel visszautasítani képes lenne. A tehetősebb gyülekezet Istennek kölcsönzi adomá-