Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-02 / 22. szám

niségek jelleméről tökéletes tudomást nem szereznek. Ha vallásunkat szeretjük, s annak mások általi becsültetése is érdekel, ugy tegyük lelkiismeretes dologgá e körüli eljárásunkat, s mint fölebb mondám, határozzuk meg a föltételeket, melyek mellett valaki a megürült egyházba lelkészül hivathassék. Ki azt hiszi, hogy ezáltal az ifjúi tehetségek előtt utat zárni volna szándokom, nagyon hibáz, mert én a tehetség előtt, ha ifjúban mutatkozik is, meghajlok, s azt méltányolni, kitüntetni, sőt jutalmazni is óhajtóm. De valamint közemberből egyszerre jó ezredest, ugy egy kis theologusból egyszerre kielégitő egyházfőt nem várok. Legyen tehát legalább egy évig káplán, s ezen időről kielégitő bizonyitványnyal ellátva, az, ki pappá meghivathatik. — Nem mondom, hogy ez eljárás, vagyis elvmegállapitás mellett minden pártoskodást és visszaélést kikerülünk; de legalább kevesebb lesz a papokkali megelégedetlenségből származó perlekedések száma, melyekkel az egyházak a mostani rendszertelenség " mellett, az egyházi kormányszékeket terhelik. — Ezenkivül nem fognak tapasztalatlan, alig az iskolát odahagyók, oly egyházak papjaivá lenni, melyek a szolgálatban levő érdemet szerzetteknek promotio, vagy a káplánkodó egyének részére alkalmazási hely lehetnének. Bige Károly. : -Í6Ü PAPVÁLASZTÁS , EGYHÁZMEGYEI CONSISTORIUM S EGYHÁZMEGYEI GYŰLÉS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG. A hol valami baj van, azt orvosolni kell, a hol egy társaság valami tárgy vagy ügy iránt tisztában nincsen, az tisztába hozandó. — Hogy pedig protestáns intézményeinkben még sok a baj, sok a tisztába hozandó, az kétségtelen. Én ez alkalommal csak két protestáns intézményről teszek említést, a papválasztásról s az egyházmegyei gyűlésekről. A papválasztásra nézve nálunk reformátusoknál ugy szólván semmi kánon és semmi superintendentialis határozat nincsen, vagy ha van is, talán valami régi kánon, mely azonban, miután a papnak nép általi szabad választása elvül kimondatott, mostani viszonyainkra nem alkalmazható. Nem tudom azonban, hogy miután a szabad választás kimondva lön, hozatott-e valamikor valami superintendentialis világos végzés erre nézve: „kinek vezetése alatt, s mimódon történjék a papválasztás a nép által ? mert legalább a bácsi- s alsó-baranyai ref. egyházmegye ezekre nézve eddig semmiféle egyházi törvényhez vagy rendelethez nem alkalmazta magát, s akármi módon történt a papválasztás, az az eddigi egyházmegyei consistorium és rendesen a a superintendentia által is — egy-két esetet kivéve — megerösittetett. Vegyük elsőben vizsgálat alá, kiknek vezetése vagy felügyelete alatt történik nálunk a papválasztás. Történt már többször, hogy némely egyházakban az elöljárók minden esperestségi küldött nélkül választottak lelkészt, oly módon, a mint jónak látták, vagy házról-házra járva, vagy a templomban, vagy az iskolában; volt eset, hogy egy egyházban a káplán elnöklete alatt tartatott a papválasztás, múltkor meg egy esperestségi küldött vezetése alatt. Én részemről szeretnék egy világos határozatot erre nézve, t. i. ily formájút: az esperes minden papválasztásra két rendes lelkészt, vagy egy rendes lelkészt s egy világi egyházi tagot, mint Ielkészválasztó-bizottmányt küldene ki a megürült egyházba, és pedig oly lelkészt vagy lelkészeket, kik nem érdekelt felek; mert p. o. oly lelkész sohasem lenne a bizottmányba kinevezendő, kinek káplán fia van, vagy a ki maga is szeretne a megüresült egyházba, mint jövedelmesebb egyházba lelkészül jutni. Mert ha a kettő közöl akármelyik papnak elválasztatik, ily esetben, akármily tisztán és igazságosan történt legyen a választás, a gyanúsítást az elválasztott lekész el nem kerülheti, mindjárt lesznek olyanok, kik igy kiáltanak; könnyű volt neki bejutni, miután maga volt a választásnál bizottmányi tag, vagy a fiának, miután az atyja vezejtjése alatt történt a választás. Szükség lenne tehát minden gyanúsítás eltávoztatása tekintetéből két vagy három érdeknélküli egyént, mint papválasztási vezetőket minden papválasztásnál esperesileg kinevezni, kik a választási napot meghatározván, azt jó előre az egész egyháznak tudtul adják. Szinte szerintem világos határozat, vagy egyházi törvény hozandó lenne arra nézve, hogy mennyi idő múlva történjék a lelkész halála után a papválasztás; erre nézve egyházmegyénkben szinte nem ragaszkodnak semmiféle egyházi törvényhez vagy határozathoz; mert p. o. egy helyen a pap halála után egy év múlva történt a papválasztás, más egyházban pedig mindjárt a pap halála után 3 4 hétre, noha a viszonyok mindakét egyházban egyenlők voltak, mindkét helyen maradt özvegy, minkét helyen volt káplán. Hogy ez igy nincs rendén, az világos. Szerintem a papválasztási időt, azaz, hogy mennyi idő múlva történjék a papválasztás a lelkész halála után: minden viszonyokra nézve szorosan meg kellene határozni, mert ellenkező esetben, mondom, ily esetek jönnek elő, hogy egy helyen egy vagy két év múlva történik a papválasztás, mert az egyház igy akarja; más helyen pedig azonnal, mert szinte ez egyház igy akarja. Ha erre nézve, minden viszonyra nézve világos egyházi törvény, vagy rendelet lenne, akkor nem mondhatná egy egyház sem: én még nem akarok lelkészt választani, még ráérek, egy-két évig az özvegynek kegyelemkenyeret akarok adni, mert majd addig falunk szülöttje a papi állomás elválasztatására képes lesz; sem azt: én azonnal — a lelkész halála után — akarom ezen káplánt megválasztani, mert másképen nem adok az özvegynek kegyelemkenyeret.