Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-26 / 21. szám

közül, midőn hazánk és nemzetünk e nagy fiai aggódó tanodánknak igy szólának: „Én Mikó Imre kiállítok két tantermet minden szükséges kellékekkel. — Én id. Wesselényi Ferenc is kettőt. — És nekem is if. Wesselényi Ferencnek engedjenek át kettőt. — Jól van hát , én Wesselényi Farkas a fedelet tétetem s készíttetem el, hogy ebben is teljék be az irás: én és az atya egy vagyunk (Az ó iskolára is a fedelet néhai atyja báró Wesselényi Farka* tétette volt fel, hogy egymással' szemben ég felé emelkedve hirdessék, mint a buzgóság és lelkesedés világító őrtornyai, az élő hitet és tiszta evangyéliumi szellemet. Hozzak-e föl több adatot a Wesselényiek buzgóságára, hogy a tanári székek biztosítására mennyit áldoztak s áldoznak koronként tanodánk körül, avvagy felemlitsem-e id. Wesselényi Ferenc báró alezredes és iskolai főgondnokot, mennyire szivén hordozza iskolánk ügyét s lehető fölvirágzandását? Nem: szóljanak azok részletesebben, kik tanodánk gazdasági ügyeivel stb. bajlódnak — én csak annyit ezekhez: „Sok ily fiakat a Hazának" S gyámolokat az Isten országának.'4 Lelkes gyámolai pártfogói iskolánknak a zilahi polgárság is kiválólag: s hogy most ez alkalommal senkit ne említsek, csak iskolai gondnok Polgári Lajost hozom fel, s csak azért, hogy mint lelkes, buzgó, erélyes és jóltevö gondnok, ő tehetne leginkább bizonyságot azon sokszori áldozatokról, melyeket Zilah városa lelkes polgársága is minden vallás-és nemzeti különbség nélkül tett és teszen a nevelés oltárára.} Igy kiemelkedve a gyászosz rendszer ölő vészhullámai közül a nyilvánosság terére tanodánk, kezdé magát a már lehanyatlott Entwurf-System szerint szervezni, midőn újból megnyílt a zárt tér Hiri Ferenc tanodánk veterán tanára előtt is, ki méltó tekintély iskolánk s egyházmegyénkben. — Közép-Szolnokmegye értelmisége koszorújában is, mint tanár s polgár és táblabíró, érdemei méltánylatával foglal helyet. Lassanként erősödött a kis tanári kar, két tehetségdűs derék egyéniség, Deák Zsigmond és Baczó Gábor rendes tanárokban, mig az 1850-ben kiürült tanodát már ma az irt rendes s még egy segéd- vallástanár V. S. személyében, hat segédtanítóval együtt vezetik a múzsák bájvidékein gyermekeinket, ifjainkat, hogy tizenketten — mind megannyi apostol — szent működésük nyomán megtestesítve közelítsék meg a koszorús költő jós igéit: „Jönni fog, ha jönni kell, egy jobb kor" stb. A tanitók sorában első Dobai Sándor, ki mint veterán elemi s gymnasialis tanitó, újból is az iskola szervezése és lehető fölvirágzása körül ernyedetlen szorgalommal buzgólkodik, és szép sikerrel működik a nehéz pályán. | Tisztelettel hajlok meg előttetek is Zilah városa ref. egyházának két régi [lelkes papjai, kiknek osztályrészül jutott az iskola körüli buzgólkodástokkal ujabb érdemeket is szerezni a nevelés és tanítás terén, Verestói Cs. Sándor és Fogarasi István t. barátim! (amaz mint vallás-s.-tanár, ez mint ideiglenes s.-tanitó folyván be tanodánk s ezáltal hazánk, válásunk felvirágzására). Nem különben titeket is illet az érdemkoszoru Szilágyi János, Márkus Soma, Sámi Imre és Nagy Zsigmond, kik növendékeink tanításában e közvizsgán oly szép sükert mutattatok fel. Mind, mind soká éljetek, a szeretett hazával szebb s jobb napokat érjetek. Végül nem hagyhatom érintetlenül, lelkem örömét kifejezendő a növelés ügyének e két emeltyűje, t. i. az ifjúsági könyvtár és szegény fiúk könyvtára fölemlitése és méltánylatával. •— Abban a félévenkénti 7 kr. fizetéssel, mint kis méh a virágok tölcséréből, szívhatja a hasznos ismeretek mézét a már szép számra szaporodott ész- és szivet képző kis könyvtárból az ifjúi szorgalom. Ebben a szegény gyermekek ingyen részesülnek, azon tankönyveknek megnyerésével, melyeket osztályaik igénybe vesznek; részint a minden tanuló félévenkénti 10 kr. befizetése, részint a kitanult könyveknek a jobbmodu fiú és szívélyes szülék át ajándékozása mellett. És végre itt hagyjam-e a múzsák templomát ?! mig meg nem említem az iskolának többszöri ajándékozásokból m. e. hatezerre menő szép könyvtárát, s ennek csak mostanában igen meglepően szaporodott ásvány-, természettani s több más gyűjteményekkel — az eddigihez képest — gazdag muzeumát ? ! Nem, addig nem távozom, mig megemlítve azt is, nem viazhangozom a szivreható énekharmonia- tanitó Nagy Károly jeles egyházi énekvezér rendezése mellett elénekelt hymnusunk néhány szavait: „Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel. Balsors a kit régen tép, Hozz rá vig esztendőt, Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt." Melynek a Szózattal együtt lélekemelő elzengése mintegy szentestté lelkem ezen örömünnepét, mely éltem borús napjaira hazánk föltámadása szivszakadva várt hajnalával szent harmóniában, a szabadság, egyenlőség s egyetértést szülő testvériség harmóniájában fog feltűnni a rég várt és esdekelt szebb jövendőben; — gyászos multam, borús jelenem s kétes reményű jövendőmet — ha lenni fog — édesítendő a visszaemlékezés perceiben. Kun Károly ref. lelkész.