Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-19 / 20. szám

vagyok, hogy a visitatió, ha jól végeztetik, nemcsak nem haszontalan, de egyházainknak oly szükséges, mint a darab kenyér. Nem kell hinni, hogy csak egyházi adószedés volna az. Napjainkban alig van egyház, vagy lelkész, melynek egy s más baja, ügye nem volna, olyan, mit a visitatió sikerrel végezhet, vagy kiegyenlithet. S mert baj és ügy van: azt is mondhatom, a lelkiismeretes visitatió, bizony nem gyors kengyelfutás; volt egyházam, hol reggeltől estig csak egy rövid ebéd szakitá félbe a munkát ! Hogy lehetnek olyanok, kik (maguk érdekében) a visitátiót épen nem óhajtják, azt époly természetesnek tartom, mint azt, hogy sok diák nem óhajtja az exament. De arról nem tehetünk. A mi illeti 2) a canont: a magyar reform, egyház canonai és statutumai sokban hasonlók a Corpus Jurishoz; egyes törvénycikkeik az életből, a szükségekből nőtték ki magukat, a történelmi mult alapján állanak, codifícálva nincsenek. A kinek a laza (?) magyar törvény helyett jobban tetszik a mindent meghatározó „ausztriai általános büntetőtörvény" az ö tizezer paragraphusával; a kinek hajtható canonaink helyett jobban tetszik az 1856-ki Entwurf, vagy az 1859-ik september 2-ki ministeriale — az szóljon! tartsa fel az ujját! s hozentragerét cserélje fel — kurtavassal. De ne kivánja, hogy becses gusztusát magunkévá tegyük. Hogy mind visitatiónk, mind canonaink hagynak fel kivánnivalót, ki tagadná ? De az Istenért! igyekezzünk hát épitni, javitni, tökélyesitni! és ne gyönyörködjünk a destructio áldatlan és sivár munkájában. Szász Károly *). SZ.-M.-KÁTA, május 8. 1861. Nt. szerkesztő ur! Ön kedvelt lapjának 15-dik számában egy cikk jelent meg „Canon és visitatió, meg canonica visitatió" cim alatt; s minekutána mind ekkorig sem látom, hogy a tüzes vérű s gúnyolódó fiatal szerzőnek valaki felelt volna : sok elfoglaltatásom között sem véltem azt szó nélkül hagyhatónak; azért egy kis helyet kérek a következő soroknak. A mult hó közepén, midőn az évenként(s bizony kivált idei kellemetlen, hideg és szeles időjárás és rosz utak miatt az épen nem kényelmes s teljességgel nem irigylendő) egyházi és iskolai hivatalos látogatásokat teljesíteném: az őszinte tisztelet- s barátságnak is kívánván egy pár órát áldozni, egyházmegyénk egyik szélen eső helységéből Tiszt. M. I. ur cikkében egy „híres kun városról" is van szó s az mondatik, hogy ott „a visitatiónak még csak eszébe sem jutott a presbyteriumot meghivatni merni, hanem a lelkész átkéretvén a gondnokot egy szóra a városházától, kifizettette vele a visitátiót" stb. Hol volt e hires kun város, nem tudom. De a kik netalán tudják, hogy M. I. ur pár évig K.-Sz.-Miklóson lakott, s ebből azt gyanitnák, mintha azon kun város K.-Sz.-Miklós volna, — azokra nézve kijelentem, hogy azon „lelkész/' kiről itt szó van, sem Fördös Lajos ur, sem én nem voltam, — kettőnk között pedig (kiknek idejére esik M. I. ur itt lakozása) más „lelkésze" a k.-sz.-miklósi egyháznak nem volt. Sz. K. általrándultam egy más egyházmegyei városban lakó, köztiszteletben álló, érdemekben megőszült, s jól kiérdemlett nyugalomra lépett collegámhoz *), s ott barátságos beszélgetés közben szemem elébe akad a talán épen az nap érkezett 15-dik száma a „Prot. Lap"nak, mely különben is kedves olvasmányom levén: futtában átnéztem, s egy cikk „Canon és visitatió, meg canonica visitatió," — mivel épen azon időbeni működésem körébe vágónak láttam, — különösen megragadta figyelmemet, s le sem tettem a lapot addig, mig azt által nem olvastam, reménylve, hogy valami okos dolgot, vagy valami használható utmutatást fogok benne találni. De mily nagy lön csalódásom s csudálkozásom, midőn az egész cikkben a canonica visitatiónak készakarva lett elferditését, valóságos satyráját, s önkénytesen történt nevetségessé tételét találtam. Hárman voltunk jelen, s szabad legyen dicsekedés nélkül mondanom, hogy — mindhárman olyanok, kiket az egyházi ügyekben, sem járatlansággal, sem szükkeblüséggel, sem a régi roszhoz konokul való ragaszkodással vádolni nem lehet; s mindhárman hibául rovtuk fel a szerkesztőnek, hogy komoly irányú s tartalmú és épen azért érett férfiak előtt kedves lapjában ily nevetséges cikknek, — mely talán Bolond Miskában, vagy az Üstökösben elmehetne, — helyt adott. Az ifjú szerző felöl, — ki a tudósok közös jóváhagyását rég megnyert Copernicum systema ellenére, már egy időben, — ha jól emlékszem, — azt igérte megmutatni: hogy valósággal nem a föld a nap körül, hanem a nap forog a föld körül!! — azt hiszsziik, hogy az egész cikket csak vicböl s feltűnni akarásból irta; és hogy a canonica visitatió csak oly dolgokban álljon, minőket ö előszámlál, azt bizonyosan maga sem hiszi; s bármint állítja is tételeinek igazságát: mind azok pontonként könnyen megcáfolhatok. Ugyanis, hogy az első canonica visitation, melyen a cikkíró jelen volt, a visitator ezt kérdezhette volna: „Canonunk értelmében kérdem, be vagyon-e kerítve a temető ?u

ez épen nem hihető, azért: mert canonainkban, — értve a Komjátiakat — quibus utimur — a temetőről egy betű sincs; hanem van igenis egy helytartósági intézvény; de ez nem canon. A Gelei canonokban van említés egy helyt a temetöbeli épületekről, de ez nem kerítés. A második visitátiót azzal jellemzi cikkíró, hogy egy kun városban az esperesnek eszébe sem jutott a presbyteriumot meghivatni merni. Mondhatom, nagyon „kevés merije" lehetett annak az esperes urnák! Mert ugy hiszem, hogy Halassal — mely szinte Kunság — s még inkább Körös, Kecskeméttel, bármely kun város is aligha mérközhetik: de azért, — ha a szükség ugy hozza magával, — egybe merjük biz ott bármelyik helyen is hívni a presbyteriumot. Azonban nagyon természetes, hogy az épen nem szükség, hogy az esperes minden helyen, minden évben megkívánja a presbyterium egybegyülését. A harmadik visitatioról azt *"") NB. Készpénzen fogadott fuvarossal; mit azért látok jónak megjegyezni, nehogy a cikkíróhoz hasonló gyanakodni szeretők azt véljék, hogy hivatalon kivül is az. egyházat terheltem az elöfogattal. M. I.