Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-05 / 18. szám

nevezett 39. cikkben (a régibb, VI. Eduárd alatt felállított 42. cikk revisiójában) az angol egyház symboluma lön adva. Ezen hitvallás is némely, a puritán pártnak visszatetszett félkatholikus reminiscentiák miatt, a szigorúan főegyházi,'s a vele szemközt állt presbyteri pártok közötti viszálkodásnak megtágabbitásához vezetett. Az utóbbi párt Cartwrightben túlzó szószólót nyert, ki a genfi Calvin-féle egyházkormányzatot eszménynek. s alatta a király suprematiáját s püspöki egyházkormányzatot egyiránt kereszty éntelennek tartotta. Egyébiránt már Erzsébet alatt menynyire harapózott el az egyházon belül, azaz: a korona suprematiájának elismerésével a puritán irány, mutatja ezen királynő uralkodása alatt az alsóháznak valamennyi parlamentben puritán színezete. Noha Erzsébet csöppet sem tágított a törvényes egyházalkotmányon, ugy, hogy a pöspökök kinevezése a korona joga maradt, s a laicusok a papválasztás- és általán az egyházkormányzásban nem máskép, csak miként azt a parlament gyakorlá, részesülhettek, ő mégis távol volt azon önhitt bárgyuságtól, melylyel gyászos utóda, I. Jakab, egyházügyekben is királykodott. Hála gyanánt azért, hogy a püspöki párt, főpapokkal élén, a Stuartok oly íidvtelenekké lett elveit a királyok isteni jogáról, s a nemzetek szolgai engedelmességéről hirdette, részint a keserű órákra is, melyeket neki a skót presbyteriánok okoztak, emlékezve, Jakab a puritanokat az egyház és állam egész hatalmával sanyargatta. Ellenben az alsóház a nép szabadsága mellett és a püspökök előjogai ellen volt. Nem itt a lielye a nagy forradalomnak egyházi oldalát, mely úgyis annak csak egyik oldala, körülményesen tárgyalnunk. Elég arra emlékeztetnünk, hogy I. Károly alatt a püspöki párt Laud érsek alatt a puritán elemek üldözésében tulment minden mérséken, ellenben a katholikusoknak mindenféle engedmények adattak, melyek, noha az igazságosság és tolerantia ítélőszéke előtt megtámadhatlanok , Anglia törvényeit mindazáltal világosan sértették; mint névszerint az Ecclesias tical Commission Court, mely eredetileg az uj prot. egyházat kath. elemektől volt megtisztítandó, s egy ideig az egyház fejének egész birói és fegyelmi hatalmát kirekesztőleg gyakorlá, titkos eljárása, kicsikart vallomások és kegyetlen büntetések által az egész ország rémületévé lőn, mig végre a parlamenti párt politikai vívmányai ezen uj divatú inquisitiói törvényszéknek eltörlésére, a püspököknek a felsőházból kizárására, Laud kivégeztetésére, sőt a skót egyházalkotmány behozatala által végre az angol egyház teljes felforgatására vezettek. Ha azelőtt a puritán papok százanként lökettek ki az angol egyházból, ha számos csapatok amerikai gyarmatokban kerestek polgári és vallási szabadságot, mindez most bőven volt visszatorolva. Az angol és skót egyházak mindazáltal épen nem lőnek egészen egyenlőkké téve, s névszerint Cromwell kormányzata alatt ugy katholikusok, mint anglikánok olyan szabadságot élveztek, minőben addig az államegyháztól eltérő egy felekezet sem részesült. A covenantra megesküdni vonakodott papoknak meghagyták jövedelmeik egy részét, holott a főegyházi inquisitió Jegfölebb meztelen éltöket hagyta meg az elűzötteknek. A politikai restauratio egyszersmind egyházi volt s az Ígéretek, melyeket II. Károly visszatérte előtt a presbyteriánoknak tett, szintoly hamar, mint adva voltak, meglőnek szegve, mit nagyon előmozdított kétségtelenül a társadalom magasb s középosztályainak idegenkedése a puritánság némely csömörletes oldalától, miként ezek egyeduralma korában fejlődtek ki. A parlament határozottan puritánellenes volt s vele egybehangzólag az anglican egyházalkotmány visszalőn minden részében hozva, a püspökségek újra szerveztettek, a püspöki pad a felsőházban ismét elfoglaltatott. A Corpoiation act. (13. Charles II., c. 1.) a községeket s mindennemű testületeket megtisztította, vagy legalább alkotóinak szándoka szerint meg kellett volna presbyterian elemektől tisztítania, mennyiben a covenant hit alatti kárhoztatását mindenkitől , az ujdon választandó hivatalnokoktól pedig anglikán szertartás szerinti urvacsorázást követelt. Csekélyebbek voltak a most ismét behozott anglikán liturgiában tett ujitások; de annál erősebben hatott az uj Act of uniformity, melynél fogva minden pap, a ki az 1662-ki Sz. Bertalannap előtt nyilvánosan ki nem jelenté egyetértését mindazzal, mi a törvényes imakönyvben (Book of common prayer) foglaltatik, állomását el vala veszitendő. E szerint az