Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-05 / 18. szám

illető napon 2000 pap veszité el hivatalát, kiket azután a hozzájok csatlakozott laicusokkal, mivel nem akartak az uralkodó egyházkoz alkalmazkodva (conform) cselekedni, nonconformistáknak neveztek el. A király e pártnak, mert legelszántabb ellene volt a katholikusoknak, eltávolitását ohajtá a nemzeti egyháztól, s reményié, hogy az anglikán egyház által rajta gyakorolt nyomás tán kedvezőbben fogja hangolnia a kath. érdek iránt. Innen magyarázandók némely későbbi, jobbadán csaknem elnyomó rendszabályok is a nonconformisták ellen. De az egész terv megtört a parlament ellenkezésén a király kísérleteivel, melyek szerint a hazai törvények alóli feloldozással az angol katholikusoknak nagyobb szabadságokat törekvék adni s imigy végcéljának, a kath., mint uralkodó egyház visszaállításának útját egyengetni. Igy e törekvéseknek egészen ellenkező végeredménye lőn. A Testact szerint (25. Charles II., c. 2.) minden hivatalnoktól anglikán szertartásszerű urvacsorázás és nyilatkozat a transsubstantiatio tana ellen követeltetett. Amaz a nonconformistákra is kitérjedett, de sokkal fontosabb volt a második pont, mely á kath. párt növekvő befolyásával volt szembe szállandó; sőt e rendszabályt magok a nonconformisták is támogatták. II. Károly uralkodásának végéveiből itt még kiemelendő , hogy a tulaj donképeni anglikán párt a passiv engedelmesség elveit ugy, mint az első Stuartok alatt, hirdette, s a puritán és anglikán államjog közötti régi ellentétet újra életbeléptette. II. Jakab uralkodása legújabban oly mester ileg ecseteltetett, s benne az egyházügyek oly tökéletesen vannak a politikai eseményekkel összeszőve, hogy tárgyunkra nézve is Macaulayra, kinek munkáját Csengerynk ültette át irodalmunkba, utalhatunk. Ha Károly a nonconformisták ellen hozott erőszakos rendszabályokkal akart a kath. érdeknek szolgálni, Jakab ugyanazok irányában követett törvénytelen lágysággal kisérlé meg célját elérni, de tudva van, hogy ezen ut is elvégre csak az 1688-diki dicső forradalomhoz vezetett. Ez az anglikán egyházügyekben mitsem változtatott meg. Hogy a katholikusok irányában, kiket az imént elűzött, királyi ház született párthiveiiil tekintettek, nem lön szelidebbé a törvényhozás, az sajnos, de meg is magyarázható. A dissentereknek is (e név lett "ff /A« v , AJ A * A A » > *TT később minden prot. felekezetnek adva) az Act of tolerationban csak is türelem, nem egyszersmind a politikai egyenjogúság lőn adva, csak sokkal későbbi kornak volt fentartva, megadni a katholikusoknak s nemanglikán protestánsoknak az őket illető teljes szabadságot. A forradalom folytán magából az anglikán egyházból egész sora lépett kik a püspökök- és papoknak, kik az oraniai ház elismerése által nem akarták megsérteni a régi királynak, mint hitték, isteni jogát. Ezek az úgynevezett Non jurors-ok. Ezektől eltekintve az angol papság egészben véve a hannoverai házból származott első királyok alatt is idegenkedett még a dolgok uj rendétől. A Jakabiták alatt különböző korban főszerepet az angol egyház papjai játszottak, noha a megürült püspöki hivatalokba az uj dynastia párthivei választattak s loyalitását a főegyház a Stuartházról a hannoveraira csak III. György alatt vitte át véglegesen. III. György uralkodásával, ugy a vallásos életnek az anglikán egyházban, mint az egyház és állam közötti viszonynak uj korszaka kezdődik. A hannoverai házból származott első királyok alatt megtörtént ugyan már a fordulat, hogy a fejedelem személyes kormányzása helyébe ministeri kormányzat lépett, s e szerint a koronának valamennyi jogát is az egyházon belől a cabinet gyakorlá. Ennek dacára mégis a Test- és Corporationsact határozatainak általánosítása által az állam és egyház közötti kötelék politikai célokra még szorosabbá tétetett. E támaszra az államnak III. Gryörgy óta nem volt többé szüksége s igy lassanként egész sora keletkezett a törvényeknek , melyek előbb a dissentereket, utóbb a katholikusokat is állampolgári tekintetben közelebb hozták az anglikánokhoz. A törvényhozásnak ilyen egyenjogositó legfontosb törvényei: a statutum (9. George IV., c. 17.), mely a Test- és Corporationsactát törölte el, s a kath. emancipatiónak még fontosb törvénye (10. George IV., c. 7.). Az Angliában ujabb törvények szerint leteendő hivatalos eskü, egészen elveszité anglikán jellemét. Zárkövet a legújabb időben hozott két törvény képez, melyek több, a katholikusok korlátozására hozott régibb, de már régóta nem alkalmazott törvényt töröltek el (7. és 8.