Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-28 / 17. szám

pium desiderium). b) Népiskolai növendékek olvasókönyvéül bevétetni buzgólkodjanak az Enekeskönyvet (még akkor! de most már teljességgel nem óhajtandó). 10. „Ily formán — folytatja t. t. indítványozónk — minden 2,000 példány elkelésével egyegy alumniumra kellő' 500 fttal növekedvén az intézet tökéje, rövid idó'n rásegélne a jó Isten, hogy nemcsak a három cellegiumban, de minden gymnasiumokban is találtató prédikátori árvákra, sőt lehet reményleni, hogy minden tanuló árvákra örökösen kiterjednének ezen intézet áldásai, s örökké áldani fognák az ez által gyámolitandó szegény árvák még hamvaikat is a mostani Yen. Superintendentiák bölcs és minden tiszteletreméltó kormányzóinak, a kik — isteni segedelem után — ily csekély alapon, ily jótékony intézetnek alkotmányát fognának felállítani. 11. „Minthogy ezen intézetnek felállitása és okos elrendelése egyedül a nro 1. projectált Directoriumnak érett tanácskozásától s munkásságától függene; mindeneknekelőtte erre kellene bizonyos effélékhez értő tiszt, férfiakat activisálni, a kik ingyen, jó lélekkel, szoros és mind a négy Yen. Suptdtiának évenként megküldendő számadás terhe alatt tartoznának ugyan szolgálni, hanem az institutum dolgában tett elkerülhetlen uti költségeik fizettetnének csak vissza; és hiv szolgálatjükért lenne jussok elmaradandó árváiknak az institutum alumniumára „praeferenter," és ha jónak Ítéltetnék, 10 vagy 12 ft esztendei jobbítással leendő bevételtetésre. 12. „Ezen institutum jövedelmének szapori• tására célozó további projectumoknak tételére, valamint minden tiszt, prédikátor urak meghivatnának, ugy egyebek felett a Directoriumnak lenne kötelessége e felől a V. Suptdtiák elibe kidolgozandó okos projectumokat esztendőnként terjeszteni. „Ezekből áll, Ven. Superintendentia! az én közjóra célzó alázatos projectumom, melynek illendő bővebbi megfontolásaért, és a több Ven. Superintendentiák előtt is hathatós közbenvetése által leendő ajánlásaért, nagy alázatossággal könyörgök. Mely kegyes atyai figyelmetességét, hogyha reménységem szerint megnyerhetem, sokkal boldogabbnak fogom magamat tartani, mintsem, ha minden ezen projectum által remélhető valóságos haszonnal megajándékoztatnám! a ki vagyok B.-Füreden, máj. 13. 1806. A Főtiszt. Suprtndtialis sz. Széknek méltatlan, de holtig hiv és alázatos tisztelő szolgája Látzai József. Lepsényi Pr. mk." Érdekes, gyakorlati haszonvehetőségüket mostanig sem egészen vesztett aljegyzetei az ajánló bevezetés, továbbá a tervezet 4. és 8-dik pontjaihoz minden figyelmet érdemlök bár — itt s még mostan mellőzhetők; — a szives érdekeltség — nem kétkedünk — hogy ott helyben is fölkeresendi azokat. — Mint ugyancsak a „Prédikátori Tárházában egyik szerkesztő,- indítványozó értesít: ez áldásos eszme, hatását nem is tévesztve, minden tisztelő méltánylással fogadtatott. Mégis, az egyetemesen elfogadást az erélyes kivitelre szükségelt összes jóakarat hiánya megbuktatá. Romjaiból, melyeken máriusi keserveinket elsirjnk, fenállanak, csupán az exclusivum privilégium, ez is már idők óta roskadó félen; a diktálás után éneklés legtöbb helyütt, — és a népiskolai olvasókönyvül — gyéren és néhol — használtatás, a sok papi és tanári szegény-árva tanuló, s azok gyámolitásának kiáltó szüksége. Mik lehettek a tulaj donképi indokok, egy ilyen s kivált ezen indítványnak elvetésére ? nem keressük ; — ugyanazért a már többé személyesen felelősségre nem szólítható eljárást egyenesen kárhoztatni sem bátorkodunk; — fájlaljuk s szégyeneljük inkább, függelékül adhatnunk ezen történelmi jegyzetet: „1806. augustus 24-ki, Pesten tartatott generál Convent 7.sz. a. határozata: „határozottan" (épen ez a baj! bár azzal sem jobb, határozatlanul) visszaveti a dunántuliak s illetőleg Lácai véleményét, — azaz itt bemutatott inditványát, és kimondja, hogy az Enekeskönyvön nyerészkedni nem kell." Talán bizony még akkor, a jelenleginél nagyobb mértékben sujtolá hitfelekezeti közéletünket azon magyar átok, hogy egy azon folyamnak két partján, legalább is kétféle gondolat, tiz különböző nemű és fajú akarás, csupán egyetlen semmit — nem — tevés, közérdekeltség nemléte uralkodjanak, s nemzeti és felekezeti nagylétünk buzgó apostolainak fejeikre a Confessor-martyrság diszes koszorút készitgessék. Vagy talán valamely, kevésbbé tisztált pietisticus gondolkozás