Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-31 / 13. szám

miután a rendezés tökéletessé tételére már maga a történet jelelte ki az utat, Kiss János énekeskönyvének „a hittudománynak nevezetesebb ágazatairól szóló énekek" cimü részével. Mert az ének költői dolog. A költészetben pedig semminek sincs helye, mint tudománynak; s igy sem a dogma, sem a morál különösen nem tárgyaltathatik, vagy ha igen, akkor a költészet megszűnt költészet, s az ének ének lenni. Különben is, mint minden költeménynek, ugy az éneknek is kell, hogy meglegyen a maga dogmája és morálja ; mert na ezeknek bármelyike is hiányzik : valódi becse, értéke egyáltalában nem lehet. Azonban ezzel korántsem azt akarám állítani, hogy a költészet a morálból nem vehet eszmét, vehet igenis; hanem csak azt akarom mondani, hogy a dogmát és morált szükségtelennek, sőt károsnak látom itt az énekekben különválasztani, mivel ezek oly viszonyban állnak egymáshoz, miszerint egyiket a másikra lehetvén visszavinni, a morális énekek a dogmai tartalmúak közé könnyen beoszthatok. S ezt tenni tőlünk a magasabb művészet meg is kivánja, s kívánalmának szükséges is engednünk; mert a művészet épen oly becses ajándéka Istennek, mint akár a dogma, akár a morál, vagy akármi más tudomány, kivált ha azt is hozzá teszszük megfontolással, hogy ez a tudományosságnak mitsein fog árlani. Kiviendő tehát itt az, hogy valamint Kiss János a történetet a dogmával, ugy a morál is egységre hozassék a már példaképen összeöntött historico-dogmaticus részszel. 5 ha ez sikerül, a mit reménylek, az annyi éven át tapogatott, de el nem ért cél megnyerve lesz. A másik kérdést a mi illeti, erre a feleletet csak ugy adhatjuk meg, ha nemzeti irodalmunkat veszszük szemügyre, miután azon irányok és iskolák, melyek egyházköltészetünkben tényezők valának, a kor által túlhaladva annyira elerőtlenedtek , hogy megszűntek többé mozgató erők lenni. Költészetünk ugyanis Petőfivel ujabb phasisba lépett, mivel ő a nép ajkáról ellesett dalok mintájára az ütemes, nemzeti verselést már-már halottaiból feltámasztván, azt ősi magasztos állásába ismét visszahelyezte, visszaültette Tovább képzője és míivésziebb, tehát öntudatosabb kezelője ez iránynak Arany János, ki nemzeti verselésünk törvényeit nemcsak megállapitá, hanem a belső és külső rhythmus, a szellem és forma egységét is mesterileg létrehozta, szóval, a ki a magyar verseléstant a kifejlés teljes fokára emelte* Ezen magasabb irányt óhajtanám én, hogy egyházköltészetünkben meghonosodjék , nemcsak azért , mivel nemzeti, hanem azért is, mivel ezt láttam legillőbbnek Istent dicsérő énekeinkhez. Igaz ugyan, hogy ez nagy ngrás leszen egyszerre; de a kiben elég lelki erő van, ne féljen, mert az a tanulmányozás gyámbotjától segítve, miután az ösvény, habár más irányban, de már törve van, egyházköltészetünk alacsony völgyéből is könnyen följuthat 6 most szédítő magasságban álló Helicon ormaira. (A történeti résznek e lapokban vége). Varasdy Lajos. Jegyzet. Most egy időre fölhagyunk értekezésünkkel, de később folytatni fogjuk, még pedig csak ily cim alatt: „Az ének fogalmának meghatározása. Javallatok az énekeskönyv megjobbitásárau

, -^Or-ISKOLAÜGY. NEMZETI NÖVELÉS. A „Prot. Egyházi és Iskolai Lapnak" két oldala vanT az egyik tisztán egyházi, másik iskolai. Amaz a mostani hazai viszonyok, körülmények között egy időre némileg szünetel, de emennek annál nagyobb erővel előtérbe kell nyomulnia, s mint növelészetnek a nemzeti újjászületés kezére dolgozni. Ily tekintet indított engemet arra, hogy „Rousseau Consideralions Sur la Pologne" cimü munkájának IV. fejezetéből a következőket közöljem: „A növelés az, mely a lelkeknek nemzeti formát tartozik adni, s a véleményeket, ízlést ugy igazgatni, hogy az emberek hazafiak legyenek hajlamból, szenvedélyből, szükségességből. A gyermek megnyitván szemeit, hazáját lássa s haláláig ezenkívül egyebet ne lásson. Minden igaz hazafi anyjának tejével szítta be hazájának, az az a törvény és szabadság szerelmét. E szeretet teszi egész létét, csak hazáját látja, csak azért él; mihelyt magában van, semminek érzi magát: mihelyt hazája nincs, ő sincs többé s ha mégsem holt meg, ez még kínosabb. A nemzeti növelés csak szabad emberek sajátja: csak nekik van közös lételök, csak ők vannak a törvény által szorosra fűzve. 20 éves korában a lengyelnek nem kell semmi egyébbnek lenni, mint lengyelnek. Azt akarom, hogy, olvasni tanulván, hazája dolgait olvassa, 10 éves korában annak minden terményeit, 12 éves korában minden tartományait, utait, városait ismerje; 15 évében egész történelmét, 16-dikban minden törvényeit tudja, ne legyen egész Lengyelországban oly szép tett, sem oly nagy ember, melyre ne emlékeznék, melylyel szíve teljes ne volna. Innen meg lehet ítélni: mik azon szokott tanulmányok, melyek idegenek által vezettetnek, s ezek ellenében, melyek azok, miket én a növendékek elébe tűznék. A törvénynek kell a tanulmányok tárgyát, rendét és alakját meghatározni. A tanulóknak csak lengyel tanítóik legyenek, mind nősültek, — ha lehetséges, erkölcsük, jámborságuk,, józan értelmök, felvilágosultságuk által mindnyájan kitűnők, mindnyájan elöléptetendők, nem ugyan fontosabb, sem tiszteletesebb állásokra, mert ez nem lehet, — hanem kevésbé terhes és fényesebb hivatalokra, midőn bizonyos évek végével jól végezendették szolgálatukat. Óvakodjatok különösen mesterséget csinálni a paedagogusi állomásokból. Minden publicus ember Lengyelországban csak egy állandó állomással birjon, ez a polgári. Minden hivatalok,, különösen azok, melyek oly fontosak mint a tanítói, ugy tekintessenek, mint a megpróbáltatás helyei, mint fokozatok a felebb menetelre, miután kiérdemeltetett. Intem a lengyeleket, figyeljenek ezen elvre, melyet én oly gyakran sürgeték,ezt én az állam előmenetele nagy napjának ismerem..