Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-31 / 13. szám

Nem szeretem a collegiumok és academiák közti különbséget, melyek azt eszközlik, hogy a gazdagok és szegények elkülönittetve növelteinek. Az állam alkotmánya szerint mindnyájan egyenlők lévén, együtt és egy módon kell növeltetniök, s ha közös, egészen ingyenes növelést létesíteni nem lehet, legalább oly alacsony díjjat kell megszabni, melyet a szegények is fizethessenek. Nem lehetne-e minden collégiumban bizonyos számú egészen ingyenes helyeket alapítani az állam költségén ? E helyek, a haza szegény, de érdemes polgárai gyermekeinek adva, nem mint alamizsna, hanem mint az atyák jó szolgálatainak jutalma, e cim alatt tiszteletesek lennének, s kettős hasznuk lenne, mit nem kellene mellőzni. Erre nézve megkívántatnék, hogy a kinevezés ne legyen önkényes, hanem az ítélet egy neme által eszközöltessék, melyről alább lesz szó. Azok, kik e helyekre állíttatnának, az állam gyermekeinek neveztetnének,valamely tiszteletes jel által megkülönböztetve, mely nekik más korukbeli gyermekek felett, — a nagyokét sem véve ki, — elsőséget adna. Minden collégiumban gymnasiumot, vagyis testgyakorló intézetet kell alapítani. Ez annyira mellőzött cikk, szerintem a növelésnek legfontosabb része-, nem csak azért, hogy erős és ép véralkatot formál, hanem különösen erkölcsi tekintetben, mely mellőztetik, vagy pedáns és üres szabályok halmazával pótoltatik, melyek mind meg annyi elvesztett szavak. Sohasem ismételhetem eléggé, hogy a jó növelésnek negatívnak kell lenni. Gátold a vétkek szülemlését, eleget teendettél az erényre. Az eszköz erre igen könnyű, a helyes nyilvános növelésben, s ebben áll a gyermekeket mindig lihegésben tartani, nem unalmas tanulmányok által, melyet nem értenek, s melyet meggyülölnek épen azért, hogy őket örökké egy helyre szegezi; hanem testgyakorlatok által, melyben gyönyörködnek, mivel a test fejlését eszközlő mozoghatási hajlamuknak eleget tesz. Nem kell megengedni, hogy kényök szerint külön játszanak, hanem mindnyájan együtt és közhelyen, ugy, hogy legyen mindig valami közös cél, melyre mindnyájan áhitanak, mely versenyt és vetélyt ébresszen. A szülék, kik jobb szeretik a házi növelést, s gyermekeiket saját szemük előtt növeltetik, tartozzanak őket e gyakorlatokra elküldeni. Növeltetésök lehet házi és magános, de játékaiknak nyilvánosoknak és közösöknek kell lenniök; mert itt nem csak arról van szó, hogy foglalkozzanak, hogy izmos testalkatolt nyerjenek, hajlékonyak, ügyesek legyenek; hanem különösen arról, hogy korán rendhez, egyenlőséghez, testvériséghez, versenyhez szokjanak, honfiaik szemei előtt élni, azok köztetszése után vágyakozni, megtanuljanak. Erre nézve a győzők jutalmai-és díjjainak nem a testgyakorló mesterek, nem is az iskolák főnökeinek önkénye, hanem a nézők felkiáltása által kell osztatniok, s lehet rá számolni, hogy e bírálatok mindig igazságosak lesznek, különösen ha gond forditatik arra, hogy e játékok a közönségre nézve vonzók legyenek, némi készülettel rendeztetvén, látványt mutassanak. Akkor lehet hinni, hogy minden becsületes ember és igaz hazafi kötelességének s gyönyörének tartja jelen lenni. Bernben az iskolát már már elhagyandó ifjú patríciusoknak különös gyakorlatuk van. Ezt országosdinak — „l'etat exterieur" — nevezik. Ez kicsinyben máslata mindannak, mi a köztársaság kormányzatát alkotja. Tanács, követek, tisztek, szolgák, szónokok, ügyek, ítéletek, ünnepélyek. Az orozágosdinak egy kis kormánya s némi bevétele is van, s ez intézmény a souverain tekintélye és védelme alatt, az állam férfiak veteményes kertje; kik egykor a közügyeket épen azon hivatalokban vezetik, melyeket eleinte csak játékból visznek. Egyébiránt csak némely uj mutatásokat tettem, de elég azoknak a kikhez fordulék. Ez eszmék nagyjában kifejtve, távolról mutatják a maiaknak ismeretlen azon utakat, melyben a régiek az embereket a lélek azon erőteljére, hazafias szellemre, az igazán személyes tulajdonok azon becsülésére emelték, melyek közöttünk példátlanok, hanem, melyeknek kovásza mindenek szívében, hogy felforrjon, csak illő intézmények által való mozgásbatételre várakozik. E szellemben vezessétek a hazafiak növelését, szokását, erkölcsét, igy kifogjátok bennök fejteni a kovászt, mely romlott elvek, elnyűtt intézmények s önző bölcselet által még nem emésztetett fel, mely szónokol s megöl. A nemzet második születését azon rettenetes válságtól fogja számolni, melyből kiszabadult, s látván mit tettek az ő még fegyelmezetlen tagjai, sokat várand és nyerend egy jól átgondolt intézménytől; kedvelni és tisztelni fogja törvényeit, melyek nemes büszkeségének hízelegnek, melyek öt állandóan szabaddá s boldoggá teszik; kiragadván kebléből a szenvedélyeket, csak azokat táplálja, melyek az embert kedveltetik. Yégre megujulván, ez uj korban egy újra születő nemzet pezsgő erejére tesz szert. Hanem ez óvó intézmények nélkül, ne várjatok semmit törvényeitektől; bármily bölcsek, előrelátók legyenek azok, kijátszatnak, meghiúsulnak, néhány sérelmes viszzaélést kijavittok, azért, hogy más nem látottakat hozzatok létre. íme az előzmények, miket mellözhetleneknek ismertem." Ily alapokban kívánja, ajánlja Rousseau a nemzeti növelést rendezni. Noha vázlatának minden tételét, állitmányát különösen prot. önkormányzati szempontból, nem irnám is alá: mindazáltal, több nézetei, kivált melyek a testgyakorlatot, játékokat a növelészetbe vezetik,igen nagy figyelemre, fontolásra méltók, különösen most, midőn a nemzet testi és lelki újjászületéséről lévén szó minden ehhez vezető eszközöket megragadni, felhasználni kötelességünk. Bihari Imre. -O KÖNYVISMERTETÉS. RÖVID ISMERTETÉSE 1. ,,Libanon és Románia" cim alatt megjelent egyházi beszédnek, mely az 1860-ik év utolsó vasárnapján tartatott Szász Károly kun-szent-miklósi ref. lelkész s esperes által, adakozást kérve a libánoni keresztyének s moldvaoláhországi reformátusok javára. 12 negyedr. I. Arultatik 15 uj krajcáron a moldva-oláhországi missio javára. Az eseményekben és aggodalmakban oly gazdag 1860-ik év leáldozó napjának utolsó ünnepélyes sugaránál 26