Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-17 / 11. szám

Jézust hozzám hozzátok, Hitem hadd csókolja, Jézus ! egek harmatja ! Jövel szállj szivembe; Oh hajnal csillagzatja! Yilágits lelkembe. Fellegek csepegjetek Földre igazságot, Gazdagon öntözzetek Ily nagy szárazságot: Ez a föld, az én szivem, Mely magát megnyitja: Száraz, mert sok rossz mivem Sok búval hasítja. Száraz, mert nincs magában Semmi igazsága; Mindenképen nyilván van Nyári szárazsága. Jézus ! én igazságom, Bölcsesség, szentségem Tökéletes váltságom! Add meg idvességem. Az augustana confessziól tartó evangyelikusoknak — Dunántúl levő superintendentiája által kibocsátott (1805) Uj énekes könyv a régi gradual szerint. Külalakja nyolcadrét. Abban különbözik a megelőző énekes könyvektől, hogy szent Dávid zsoltárai teljesen kihagyattak. Hátul, a könyv végén különféle alkalmakra való imádságok. Legelöl azonban a könyvnek foglalatja áll, mely a következő tartalom és rendről értesít: először néhány istentisztelet kezdő fohászkodás van, s azután jönek az adventi, karácsonyi, újesztendei, nagy pénteki, húsvéti, menybemeneteli, pünkösdi énekek. Ezekre következnek, 1) az istennek tulajdonságait tárgyazó énekek, a szent háromságról, az isten örökkévalósága, mindenhatósága, mindentudóságáról, szentségéről, irgalmasságáról, igazsága, igazmondása, jóságáról, és hosszútüréséröl; 2) az istennek munkáiról, a teremtésről és gondviselésről. — Az embernek természete és esetéről, a megváltozásról, a megváltóról, az anyaszentegyházról, isten igéjéről, a keresztség, hit, megigazulás és az urvacsorájáról zengő dicséretek. — E dogmái rész után helyheztettek, a keresztyén életről szóló erkölcsi tartalmú énekek: az isten, magunk és felebarátaink iránti kötelességekről. Az első énekkel tehát: az istennek ismerete, félelme és szeretetéről, az engedelmesség és esküvésről, az istenben való bizodalomról, az imádságról. A magunk iránti kötelességek rovatába rendeltettek: a magunk megismeréséről, szeretetéről, az alázatosságról, lelkűnkről való gondoskodásról, jó lelkiisméretröl, lelki vigyázásról, mértékletességről stb. beszélő énekek. A felebarátaink iránti kötelességek rovata pedig e következőket foglalja magában: félebaráti szeretetet, gondoskodást, a barátságot, az egyenes szivüséget, irgalmasságot és könyörületességet , a szelídség és békesség szeretetét. Ezek után végre következnek a különös tárgyú énekek, a fejedelem, magistratus és az egyházi tanítókért, sbt. Ez utolsó rész hasonlít a szentek hegedűje második részéhez a lelemányeségben, csakhogy sokkal több óvatossággal és ízléssel. Most már tekintve az egész művet általában haladást tanusit mind nyelv mind versezetben. Legfőbb érdeme pedig abban áll, hogy az az előtt áradozó tartalmuknál fogva hosszú énekeket kellőleg megrövidette. Ez énekeskönyv még most is több egyházakban közhasználaton forog. Következik hogy szóljunk a magunk énekeskönyvéröl, mely a négy superintendentia jóváhagyásából ily felirattal bocsáttatott ki; Közönséges isteni tiszteletre rendeltetett énekeskönyv." Alakja nyolcadrét. A tartalmat megelőzőleg Ferenc császártól egy latin szövegű: „pivilegium exclusivum pro parte typographiae Debreczinensis" áll mint engedélyadás a kinyomatásra; melyre azután következik a „tudósítás" ily aláírással „a helvétziai vallástételt követő négy superintendia egyező akaratával." Tartalmát illetőleg benne szent Dávid zsoltárai vannak legelöl téve Molnár Albert fordítása szerint eltérve a régi szokástól, mely eddig mindig a könyv végére szoritá. E részben a használható versek csillagokkal vannak megjelelve. A második részt, mely a keresztyén dicséreteket tartalmazza, mintegy tizenöt darab rövid invocatió kezdi meg következvén rá mindjárt az újévi, virágvasárnapi, nagypénteki (lapszéli felirat: nagyhéti énekek) feltámadási, áldozócsötörtöki és pünkösdi énekek, s ezután jönek csak az adventiek és karácsonyiak. Majd ezek után sorakoznak a vasárnap reggeli és délesti, a katekhizmusí, köznap reggeli és estvéli dicséretek, követve őket a bűnbánati, urvacsorai, tavaszi, nyári és aratáskori, szüktermés idejére való, őszi és szüreti, szárazságkori és esőért való énekek. Nem hiányoznak a káros esőzések, égiháboruk idején, égies árvizkiöntéskor és télen mondandó darabok sem, valamint helyet találtak: a király megkoronázására és végtisztességtételére, a tisztviselők megújítására, háborús időben, győzedelem és békességkötéskor, használandó hálaadások és könyörgések is. Végre a templomszentelés és prédikátor beállítási alkalomra szerzett darabok után jönek az egész müvet berekesztöleg az esztendő utolsó napjára való énekek. A könyv végén a mondottakon kivül még néhány imádság is található. Összesen a szent Dávid zsoltárain kivül a szó alatt levő könyvben 253 darab ének van az invocatiókkal egyetemben. Az egész jobbára mind új énekekből szerkesztetett össze, kivévén azon 72 darabot, melyek közül 51 a régi énekeskönyvre, 19 az éneklésben vezérlő mesterre, kettő a szentek hegedűjére esik. Mübecsére nézve annyit mondunk, hogy minden protestáns énekeskönyveknek felette áll. A győri , augustana confessziót tartó evangelika gyülekezet énekes könyve szerkesztve felszólítás következtében Kiss János volt soproni lelkész és superintendens