Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-03 / 9. szám

Kántor nem levén — mivel a tanitó oláh, noha magyarul és németül is ért — a kántori szerepet is én vittem. Énekeltük először „Szent Isten noha néked," azután „lm bejöttünk nagy örömmel." Miután az ének elhangzott, bukaresti lelkész t. Koos ur mondott egy föltalált alkalmi beszédet, mely vonatkozott az akkor először megkondult harangokra, az én ide jövetelemre. Mikor ö elvégzé beszédét, megkondult a két kis harang, s nem egy köny volt iátható a nép szemeiben s szemeinkben, hogy az idegen földön az Isten megengedte hangozni az érc nyelvek szavait, mik hivogatják Istennek dicsőítésére az elhagyatott református és más valláson levő magyarokat. A harangok szólása alatt énekeltük ,,Jövel szentlélek Ur Isten." S miután ezt is elvégzők, én álltam fel, imádkoztam szivemből s prédikáltam Mát. 28, 19 — 20. v. szerint. Prédikációmat itt küldöm. Ugy le nem írhattam, a mint elmondtam, mert a vallásosságban ily megható alkalommal tul áradt kebel érzelme szava alig leírható. A vallásos élet első alapját ama főszegletkövön, a Xristuson letévén, most már kell, hogy elsoroljam, mit és hogy találtam itt, s mint pásztorkodtam ittlétem óta. Én az Erdélyben és Bukarestben hallottak után, meghallom, többet gondoltam, mint találtam Pitesten; annyit mindenesetre, hogy ittlétem alatt lesz, a hova fejemet lehajthatom. Csalatkozám. És ezt, Isten látja lelkemet, nem panaszképen mondom, de azért, hogy tudva legyen az ügy miben állása. Pitesten Kovács Zsigmond atyánkfia mult nyáron épitetett egy iskola-épületet, melyben van a tanítónak is lakása. A templomi isteni szolgálat az iskolaházban iartatik. Én a magam kényelmeért a tanítót ki nem akarván zavarni, szállás után láttunk, s miután ily rögtön alkalmatos szállást nem kaphatánk, az iskolával átellenben egy vendégfogadói szobácskát béreltünk ki egy hónapra két aranyért, minden fűtés és világítás nélkül. Ilyen élet van itt. Az Ur szolgája, ha kifáradt, a világnak élő emberekkel, egy épületben, egy kis cellában elvonultan hullatja könyeit a bibliába. Az iskolát, az Ur gyenge csemetéit mindennap meglátogatom, s nemcsak megtekintés végett. — Miután elhelyezkedtem, főgondom volt, hogy híveinket, mint a pásztor az elszórt juhokat összeszedvén, egyházi elöljáróságot Tálaszszunk. A legnagyobb tapintattal igyekeztem itt eljárni, annyival inkább, mivel a német evang. atyafiakat is összehivatván, kik a többiekkel eddigelé nem a legjobb egyetértésben éltek! Hiába, uram bocsásd bűnömet, a német mindenütt német. Gyűlésre már készen állott az alakuló egyház alapszabálya, illetőleg hitvallása, mely most és mindenkorra kötelezőül szolgáljon. így láttam ezt jónak. A gyűlést február 4-én megtartottuk; mikor is az általam készített alapszabályokat felolvasván, híveim nagy *örömmel helyben hagyták s aláírták. Előttük az alapszabályokat megpecsétlém, s egyszersmind abban állapodtam meg s jegyzésbe is tettem, hogy -ez a confirmáltak, vagy máshonnan ide. költöző atyánkfiai előtt mindenkor felolvastassék. Ugyan ezen gyűlés alkalmával elöljárókat is választánk, kiket én azonnal feleskettem. Hogy egészen jól legyünk, négy anyakönyvet vévén— melyet egy jó atyánkfia fizetett ki — a jegyzőkönyv már megkezdetett, az alapszabályokkal, melyek eredetie az egyház ládájába tétetik. A keresztelési anyakönyvet szinte már megkezdtem, egy más vallásról hozzánk jött 35 éves atyánkfia nevével. Vannak itt, mint értesültem olyanok is, kik talán meg sem kereszteltettek , csak nevet kaptak. Ezeket a jövő héten fogom beavatni, ha Isten éltet! Van köztök egy 16 esztendős is; én megkeresztelem őket, s nagy hálákat adok az Istennek, hogy ezen az apostolok idejebéli szent munkát én reám gyenge szolgájára bizta. A más vallásról hozzánk jött atyánkfiát egész ünnepélyességgel vévén be : az ezen alkalommal mondott beszédkémet is itt küldöm. Most már az ifjúságra fordítok főfigyelmet. Húsznál többen vannak, kik még az úrvacsorájával nem éltek 15—töl 20 évig, s jó formán azt setn tudja némelyik, mi vallású. •— Mig ezeket a vallás főigazságaira meg nem tanítom, s az urvacsorájához el nem készítem, addig véteknek tartanám az inneni távozást! Hol is találnék ennyi oltani való galyat Krisztus anyaszentegyházainak! Lelkem fáj, ha köztük vagyok, látva lelki elhagyatottságukat; de mégis örülök, hogy idejött s ennyi eltövisedett csemetét ültethetek be reformált anyaszentegyháznak kertébe. — Mivel a legtöbb közülök olvasni seiri tud, minden könyv nélkül tanítom őket, a hit és evangyéliom lelkemben lévő könyvéből. S mily jól esik látnom, hogyha egyszer eljött a fiu azon módon, a mint a mesterségből kilépett, másszor más hitű és nyelvű gazdájától, ha nem bocsátják, meg is szökik, még sem marad el! — Éheznek, szomjúhoznak, s én habár olykor 2—3 óráig legeltetem őket, s a sok beszédben majd összeroskadok! boldognak érzem magamat; s nehéz munkámban hiszem, hogy megsegít az Isten, erőt ád erőtlen szolgájának. Mióta Pitesten vagyok, az elsőn kivül négyszer tartartottam isteni tiszteletet. Urvacsorát szolgáltattam mind híveinknek, mind a német evangélikusoknak; ez utóbbiak előtt németül végezvén a szertartást. Moldva és Oláhországnak egyesülése emlékünnepén a megyei főispán által felszólittatván, szinte tartottam egy beszédet, melyet a Pesti Napló számára küldtem. Nem lehet meg nem említenem, hogy a főispán ur, kinél tisztelkedni valék, igen szívesen fogadott s látogatását ígérte ő is. Most jöjjünk másra. A pitesti gyülekezetnek a b. e. Székely Károly által hagyományozott s évenként 10 aranyat jövedelmező szőlőjén kivül nincü egyebe, mint a templom fundus, melyen van xz iskola, melyre fog épülni a templom és paplak. — A buzgó gondnok, kit minden tekintetben jónak láttam egyházi életünk számára holtig biztosítani, mintegy 30 arany értékű anyagot vásárolt már a templomhoz, de melylyel távolról sem lehet megkezdeni az építést. Az írás mondja valahol, ha építeni akarsz, előre ülj le és számláld meg pénzedet. Itt pénz egy fillér sincs; mégis épitnünk kell, miért ? Nem férünk az iskolában — mely felszerelve sincs — magunk sem; pedig más felekezetűek: is sokan jönnek hallgatni az Istennek igéjét. Tehát Isten* segedelmével templomot kell építenünk ós egy kis házacs—