Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-03 / 9. szám

A SINAI CODEX. A görög" bibliai szöveg kéziratainak már oly jelentékeny száma (ötvenen felül, többé vagy kevésbé teljes uncialis kéziratát bírjuk az uj szövetségnek, az úgynevezett minuscul-kéziratok már száznál többet számítanak) ismét egy igen régi, a sinai hegy melletti Sz. Iíatharinazárdában találtatott 4-dik századbeli kézirattal szaporodott, mely ezután Codex Sinailicus név alatt a bibliai szövegpéldányok közt az első helyre teendő. Jóllehet ez elébb sem volt ismeretlen, és már Porphyrius Archimandrita által egy orosz könyvben leíratott, mégis a felfedezés érdeme (mert Porphyrius irata csaknem egészen ismeretlen volt egész Európában) a tudományok mezején tett szerzeményei és már sok más felfedezési utazások által nevezetes lipcsei tanárt, Tischendorfot illeti. A találmány nagyszerűségének megfelelően, ö egy külön könyvben, melynek cime: Notitia editionis codicis Bibliorum Sinaitici auspiciis imper. Alexandri II. susceptae etc., Lips. 1860, a kéziratnak előleges ismertetését, bizonyos számú próbaszöveg- és egy facsimilével együtt, az irodalmi közönség elé terjesztette. A kézirat a legtöbb, más meglevő iratok felett terjedelmére nézve 4ünik ki. Mert az nemcsak az ó testamentom nagy részét foglalja magában, hanem az egész uj testamentomot is (a hasonfaju B. Codex Vat. csak Zsid. 9, 14-ig terjed), ezen felül Barnabásnak egész levelét, melyből ez ideig csak egy darab létezett, és Herinas pásztor könyvének nem jelentéktelen töredékét. — Valamint a tudománynak átalában , ugy a bibliai szövegitészet és az első keresztyénség emlékeinek szaporítása és szorosabb ismertetése körül már oly nagy érdemű szerzőnek teljes elégtételére is kell szolgálni, hogy az ö szakadatlan és kitartó fáradozásait gazdag eredménynyel koronázva látjuk. Igen, ismertető bizton állítja, hogy az ujabb időben sem a bibliai theologia, sem a classicai nyelvirodalom mezején nem történt olyan találmány, mely a sinai codex fontosságával mérkőzhetnék. Magától értetik, hogy a nagyszerű kincs kiadásának tisztelete senkit mást nem illet, mint a felfedezőt. Az orosz kormány, melynek birtokában van most a codex, szerzőt megbízta, hogy ad similitudinem codicis 4 folio kötetben nagy, fényesen kiállított, nem árulható kiadáshoz az ö költségén készületeket tegyen, melynek bevégezte után előbb az ó, majd az uj testamentomnak olcsó, kisebb kiadása igértetik. Miután pedig a kézirat kiadása, a sok, még hozzájáruló előkészületek miatt, hihetőleg néhány évet vesz igénybe, bátorságot vesz ismertető annak előnyeit, a mennyire az a kiadott Notitiában foglalt jelentésből megítélhető, ezen lap olvasóinak a legrövidebben előadni. Az ó testamentomnak az ujabb időben feltalált könyvei (melyeknek száma és sorozata a már most megjelent septuaginta 3 kötete p. 97 adva van), eredetileg az 1814-dik évben szinte Tischeridorf által felfedezett Cod. Frid. Angustanussal egy és. ugyanazon corpushoz tartoztak. — Elég tehát, ha itt annak a praef. ad V. T. p. 76-ban adott leírására utalunk, melyben minden a régi kornak ott felhozott jegyzetei az előttünk fekvőre alkalmaztatnak. Mint a többi, ugy ez is egy lapon 4 kolumnában (a Vatic. csak 3-ban) van irva, a tisztán költészeti tartalmú könyvek, kivételével (Zsoltárok, Példabeszédek, Praedicator, Énekek éneke, Bölcseség, Sirach, Job), melyek, mivel csak ezek iratvák a codexben stichometrice, következőleg a sorok, nagyobb tért kívántak, minden lapon két kolumnát képeznek. Ez által tehát Nizzai Gergelynek már a praef. ad V. T. p. 81 említett jelentése a legpontosabban bebizonyittatik, hogy ezen könyvek már az ö idejében, a 4-dik században ozr/vjptoq, írattak, és ezért fhfthoc aze/ypeeg-nek neveztettek. Közvetlen Jób után következik az uj testamentom^ Már a cod. Frid. Aug. leírásából ismeretes régiségtani bizonyítványokon kivül név szerint van még 4, melyek Tischendorfot arra bírják, hogy a Cod. Sin. korát a 4-dik század közepén tűi ne tegye; jelesen 1. a könyvek sorozata, mely csak némileg különbözik a Vaticanitól, t. i. a 4 evangéliumra következnek Pál levelei (a Vaticaniban is szem előtt tartott sorozatban), azután az ap. cselekedetei, a katholikus levelek és a jelenések; 2. az Eusebiusféle kanon hiánya, mely minden más Uncialékhoz — a Vasicanit kivéve — hozzá van ragasztva ; 3. Barnabásnak és Hermasnak a kanonba felvétele (mind kettő benn van a kánoni könyvek lajstromában, mely a Cod. claromontanus mellé van ragasztva; 1. Tischendorf praef. ad N. T. p. 181)^ 4. a körülmény, hogy minden Uncialék közt csak a sinai és Vaticaniban nem foglaltatik Márk utolsó 12 verse, valamint ismét csak e kettőben hiányzik az ephesusi levél kezdetén r év'E<pé(ra>, mely szavak ugyanazon kéztől ragasztattak oda, melytől Tischendorf jelentése szerint Luk. 24, o-ben ezen szók: xac ava<péptzo sig zóv obpavóv (lásd a faesim.), a felső szélen utólagosan fel vannak jegyezve, melyeket D_ kihagy. De mind ezektől eltekintve, csupán csak szövegének formája (péld. Ján. 5, 4. 8 és az aprjv-nek hiánya a végén, és sok más, bebizonyithatólag későbbi hozzáragasztások hiányzása, az egyszerű fel- és aláírások, az olvasásmód ős étpavepcódrj 1 Tim. 3, 16 sat.) elegendők arra nézve, hogy régi korát bebizonyítsák. Bizonyosan az alexandriai családhoz tartozik és csaknem minden pontokban osztozik helyesírása más ugyanazon családhoz tartozókkal. Igy találjuk zeoötpáxovza, paft&aiov, (pazfr. mellett) (upíovzai, épcupévoc, Xy paszat, ypcózouv, artoxziv\>(o, <ji)vXu7ioópevo<i és hasonlókép Tiapadoi (de nem yvot), őcsdc'dszo, 'IctíávvEt (Éuk. 7, 18.), 'Icoó.v7jq (Apok.), Trfv, épauvov (Rom. 8, 27 is), éa> és in élnldi, iÁsávzog és iXeei, auvsidutyq, ^púpvrj, a<p?jX£$, néTvzcoxes, rrpoopcopyv, (de nem axopoi(opévoq), 3. pl. oaav csak Ján. 15, 22. 2 Thess. 3, 6. (ellenben e/^av, mint látszik, csak az apokalypsisben). a v i<ptlx. igen szokásosan mássalhangzók előtt, ritkán a v paragog. az ac. sing.-ban se. De orv-ban végződő infinitivusi formái, valamint ilyenek: édseizo, éXáftszs nincsenek. Egy Facsimilén kivül (mely Lukács záradékát tartalmazza) Tischendorf az uj testamentom különbféle részeiből több cikkelyt, a mennyire azon az első kéz megismerhető, 4 hasábos alakban nyomatott ki, és azelőtt még, mikor egy