Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-03 / 9. szám

természetesen korlátozott választéka az uj testamentom minden könyveiben előforduló olvasási módoknak adva lett volna. Ismertető nem hiszi ugyan, hogy a kézirat minden előnyei mellett is valaminagy változást idéz elő a mi uj testamentomi szövegünk alakulásában; sokkal inkább válik az a Bentley óta az uj testamentomi könyveken gyakorlott historico-philologiai itészet nem csekély érdemére, hogy csak kevés jelentőséggel biró olvasásmódok találtatnak a Sin. codexben, melynek léte a már csak nem hihetetlenig vitt kutatásai által a tudósoknak (melyből szerzőre nem legkisebb érdem hárul) számtalan kéziratok,-versiok,-egyházi atyáknál sat. kibuvárolva ne lett volna. A sinai szöveg ismertetésének nagy eredménye tehát valószinüleg az lesz, hogy az legújabb időkben Lachmann és Tischendorf által kezelt kritika eredményeit minden lényeges pontokban tökéletesen megerősitendi. Igy — hogy ezt néhány példában kimutassuk — Máténál, a Tischendorf és Lachmann által 160 helyen elfogadott olvasási mód 55, az egyedül Lachmann által (az elfogadott olvasási mód ellen vagy mellett) felvett 31, a Tischendorf által Lachmann ellenében efogadott 23 esetben igazoltatik, ellenben a Lachmann előtt elfogadott olvasási módnál azon helyeken, hol az ujabb recensiók nem alkalmazhatók, csak 7-szer. Márknál a Codex különösen kedvező a Tischendorf-féle recensiókra nézve, mivel ott csak nem mindig aBLJszerint megy, mely utóbbinak tekintélyét Tischendorf itt kiváltképen követte. Azért itt a Tischendorf által 167 helyen követett olvasásmód 58-szor, a Lachmann-féle 14-szer, mindkét kiadóé 35-ször, ellenben a Lachmann előtt elfogadott csak 6-szor igazoltatik. Hasonlóan áll a dolog Lukács- és Jánosnál is. A mi a többi kitűnőbb kéziratokhozi viszonyát illeti, arra nézve — legalább az evangéliumokban — a Cod. Yat. szövegével a legnagyobb rokonságban áll (Máténak a fentebb emiitett 160 helyei közül péld. 106-szor egyet a B Codex-el, azok közül 27-szer más Uncialis Codex hozzájárulása nélkül, 8-szor egyedül B-vel); sokkal csekélyebb rokonságban áll A-val, melyei az egyedül, a Márk-, Lukács- és Jánosból merített olvasásmódok- és próbaszövegekben, soha nem egyez. Ellenben legközelebbi érintkezésbe jő C és D-vel, a jeles párisi L-lel, a dublini Z-vel, Márknál a sz. galli J-tel, melynek szövege épen Márknál a többi evangeliomokét jelességben fölülmúlja; a minusculcodexek közül rokonságban áll a cod. Basil. (1) és különösen a párisiával (33), melynek kitűnő becse már rég el van ismerve az ítészektől, és egyéb másokkal. A másodrangú uncialékkai (E F M etc.) ellenben csak akkor egyez meg, ha valamelyiknek tekintélye az előbbiek közül hozzájárul. Kevesebb rokonságban látszik állani a Codex claromontanussal. A római levélnek 45 helye közül 20-szor megegyez a Clarom. eredetijével, de mindig más fő Codexek kíséretében. Azon helyek közül, hol egyedül egyeznék meg vele, egy sem hozatik fel, és ugyanez áll a II. Kor.-ból vett próbaszövegnél, egyetlen egy helynek kivételével (12, 1). Olyan helyeket, a hol a Sinai Codex eredetije egészen egyedül áll a többi tanúságok tekintélyének ellenében Referens az evangéliumokban mintegy 55-öt, az ap. Cselben 12-őt, a levelekből kivett próbaszövegekben 20-at vett észre. Noha sok helyek azok közül, tán a legtöbbek határozottan az író rovására tehetők, gyakran csupán tollhibák (egy pár tévedés a őfiOiOTÉXEOzá-k által is előjön), azért többnyire a javítóktól kiigazittattak, mégis lehetnek köztök némelyek^ melyek komoly vizsgálódást érdemelnek, és (a mint Tischendorf is ugyanez elvet és pedig teljes joggal más főcodexekre vonatkozólag nem ritkán juttatta érvényre) talán már most meg fogják magoknak szerezni a szövegbe való fölvétetésöket; péld. Máté 28, 12, Márk 8, 4; 8, 26; Ján. 5, 2, Zsid. 4, 2, Apokal. 2, 5, 8, 11. Leghibásabbnak látszik mégis János jelenéseinek szövege. Referens egyedül a kis terjedelmű, mintegy 28 versből álló próbaszövegben 30 olvasásmódot számlál, melyek semmi más kézirat által nem igazoltatnak, és noha legtöbbnyire nyilván helytelenségeket foglalnak magokban, még csak nem is igazittatnak ki valamely javító által. Végre üdvözöljük az egész irodalmi világ által bizonyára szívesen látott adatul Barnabás szövegét és Hermas töredékét, mely utóbbi által különösen a Tischendorftól kiadott, az athosi zárdában talált első simonidesi másolat szövege, melytől minden romlottsága mellet sem lehet megtagadni az eredetiség jellegét, a lényegesekben igazoltatik. Bárcsak szerző ur minket mindkét iratnak nem sokára közzétételével megörvendeztetne. ^ — BELFÖLD. JELENTÉS A PESTI EVANG. HITVALLÁSÚ ÁRVAEGYLET 1860-dik ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL: II. (Vége). Rendes tagok. Ádám Sebestyén, Aebly Adolf, Agárdy Vilma, Agner S., Aichleiter, Andel van Adrián, Andrássy Manó gróf, Andrea E., Arndt Fülöp, Arnim Henrik, Asky S. Baier Károly, Balogh Pál, Balassa István, Balassa János, Ballagi Mór, Baltz Fülöp, Barabás Miklós, Barabás Dániel, Barabás Suzsánna, Barber Ágoston, Barkassy József, Bartha Károly, Batiszfalvy Samu, Beinheimer L., Belicey Imre, Benedícty György, Berger Gusztáv, Berger. Róza, Bertha Sándor, Bielek Miksa, Bieberauer Tivadar,. Blumenau Róbert, Böhler Vilmos, Bohurad János, Bókai János, Bockó Dániel, Borcsányi P., Bossert Tivadar, Brunswick grófnő, Buchold Ernő, Buschbach Péter, Budinszky György, Burgovszky orvos. Clark Adám, Clementi Gábor, Crempeltz Tivadar,. Csengei Endre, Cséry Lajos, Csepcsányi Béla, Czékus István, Czeides Péter, Czimmermann Samu. Darrier Anna, Darrier János, Daur György, Dax János, Degenfeld gróf, Dercsényi bárónő, Dessewffy grófnő, DessewíFy Katalin, 'Dessewffy Ottó, Deutsch Mór, Devriend A., Dienes L«jos, Diekmayer Konrád. Dhomann mérnök, 18