Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-24 / 8. szám

'248 14-2 Ez mutatkozik különösen azon emberbaráti intézeteknél, melyek a megcsonkitott családi életet kiegészítik s ennek erkölcsi feladatát magukra vállalják, — nevezetesen pedig az elhagyatott gyermekek számára fenálló mentöintézeteknél és olyanok számára létező gondviselő és nevelő házaknál, kiknek szülői korán elragadtattak. Az ily intézetekről szólló bár mely tudósítást vegyünk kézhez, — mindenikben feltaláljuk az intézetek alapításában és kifejlődésében, az e mellett felgördült akadályok leküzdésében, valamint ama — minden emberi számításon és várakozáson kivül eső kedvezményekben azon atyai kezet, mely védve őrködik az özvegyek fölött is, és áldást hozólag kiterjeszkedik az árvák gondoskodására és vezetésére. „Többet— mint a mit mi kérünk és érthetünk —" tett az ur is a mi evangyélmi árváintézetünkkel Pesten! Ily örvendetes vallomással lép a bizottmány a közgyűlés elé, — e jelentése által egyszermind áttekintést nyújtván arról, a mi a letűnt év folyamában ezen intézet körül történt. Azon tünemények közt, melyek a jövőre nézve is megnyugtató kezességül szolgálnak, mindenek előtt szükség kiemelnünk ama körülményt, hogy az egyleti tagok száma a lefolyt évben — dacára a jelen nehéz és mozgalmas időknek is — jelentékenyen növekedtek, melyeknek behatása folytán a részvétnek érzékeny csökkenésétől méltán tarthattunk az állam és népélet terén felmerülő nagyszerű eseményektől távolálló szerény kegymü irányában. Mert míg a mult évi jelentés szerint 1859-ben 375 rendes és 244 rendkívüli tagot számláltunk: addig 1860 december végéig árva egyletünk rendes tagjai 559-re, a rendkívüliek pedig 328-ra növekedtek. Nem kevésbbé kedvezÖleg alakult annálfogva iutézetünk pénztári állása is. Mert mig 1859-ben 2724 ft. 25 krnyi bevételi fölösleg mutatkozott, — az alatt a lefolyt év végével, jelentékeny kiadások levonása után pénztárunk állása 3279 ft. 1 krra rúgott, melyről pénztárnok ur a részletes számadást előfogja terjeszteni, melynek átvizsgálására az egyleti alapszabályok 27-k §-a értelmében, számvizsgáló bizottmány kiküldetését kérjük. Tartalék alapul az egylet fenállása óta lefolyt két évről 2188 ft. 31 kr. tőkesitett öszveg áll rendelkezésünkre. Jelentékeny kiadásokról tettünk említést, melyekről kötelesek vagyunk a tisztelt közgyűlésnek számolni. Ezen kiadások nagy részét okozák az 1860 mart. 28-kán tartott közgyűlés meghagyásából kiadott évi jelentésnek nyomtatási és szétküldési költségei 348 ft. 40 krban, jóllehet a Heckenast féle nyomda és Voigt Lajos könyvkötő ur jó szivüsége folytán e részben is lényeges költség kímélés eszközöltetett. Sajnálattal kell azonban e részben az e fölötti várakozás keserű csalódása felé fordulnunk, mely ezen költséges kísérlethez kötve volt, miszerint ez által a „községeket nagyszerű mérvben fogjuk majd intézetünk számára megnyerni. Mert e fölhívásunk — fájdalom — majdnem egészen viszhang nélkül hangzott el, és bennünket azon szomorú meggyőződésre juttatott, hogy a községek vagy nem fogták fel egészen abbeli szándékunkat, mely szerint a pesti evang. árvaintézet az ,,evangelika egyház közös tulajdonává átalakitassék, — vagy, hogy azon közszellem kívántató fejlődését, — mely más országokban épen e téren teremtett nagyszerűeket — még mindig nélkülözik. Tekintve tehát azon érzékeny fogyatkozást, mely pénzalapunkat ama jelentékeny kiadások ismétlése által sújtani fogná, — s mely két árva gyermek ellátási költségeivel felérne: a választmány intézeti célunk ezen rosszul sikerült előmozditási eszközének további folytatását nem ajánlhatja, — de ennek pótlásául az öszves superintendentiáknak gyámolitása határoztatott felkéretni az iránt, miszerint hathatós befolyásukat a községek irányában érdekünkben felhasználni szíveskedjenek. Jelentékenyen vette továbbá a pénztárt azon 348 ft. 40 krra menő költség igénybe, mely az árvagyermekek uj lakán előveendő változtatásokra fordíttatott. Eléggé tudva van a közgyűlés előtt, minő nehézséggel járt — a szerfelett magas házbérek mellett — 10 árvagyermekünk számára egy csak megközelítőleg alkalmas lak feltalálása is. E gyermekekhez még 5 árvát kellett felvennünk. Egy uj lakás szerzése tehát annyival inkább nélkülözhetlenné lön, minthogy az előbbi, a fatéren zord éjszaki szeleknek kitéve, mind az egylet orvosa, mind pedig a választmány által alkalmatlannak, és 10 árvagyermek számára is csak alig elegendőnek találtatott. Az uj lak megválasztásánál a bizottmány a lak elegendő tágasságán kivül, a gyermekek egészségére, s a laknak mindkét vállásfelekezetü gyermekek iskolábajárásuk tekintetébeni kedvező fekvésére, iható vizre, s a laknak a költséges és kényelmetlen hurcolkodások elkerülése végett lehető állandóságára iparkodott tekintettel lenni. A választmány mind ez előnyt, az evang. egyház-községhez tartozó Glosius-íele alapítványi házban, a terézvárosi Kis-mező utcában 18-k sz. alatt vélte feltalálhatónak, s e célböl a lakon célszerű változásokat is tétetett, ugy hogy most már 15 árvagyermekünk oly szállásnak örvend melyről bizton mondhatni, hogy az a keresztény egyletünk által kitűzött magas célnak és az e miatt hozott áldozatoknak bízvást megfelel mindaddig, mig az eszközökben és utakban gazdag isteni gondviselés tulajdon ház megszerzésére nem segitendi. Az árvák élelmezési költsége az árva-atya illetékeivel együtt 1491 ft. 64 krra, — a felöltő — és fehér ruhanemüekre fordított kiadás pedig 267 ft. 65 krra rúgott a mult évben. A közgyűlés határozata következtében az előbbi 10-hez az intézetbe még felvett 5 árvagyerinekek névszerint e következők: 1. Wittman Béla, kinek atya és anyja hat hét alatt még legjobb korukban Buda-Pesten elhalván, 6 gyermeket hagytak hátra. 2. Heck József Mihály, volt gőzhajózási szolga fia. 3. Sörös Vilmos, Csabdiról, Fehérmegyében, volt református lelkész fia. 4. Rohonyi Gyula, volt lelkész árvája Bácskából, és 5. Borok Ferenc árva Pestről.