Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-24 / 8. szám

'248 14-2 Ez mutatkozik különösen azon emberbaráti intéze­teknél, melyek a megcsonkitott családi életet kiegészítik s ennek erkölcsi feladatát magukra vállalják, — nevezetesen pedig az elhagyatott gyermekek számára fenálló mentö­intézeteknél és olyanok számára létező gondviselő és ne­velő házaknál, kiknek szülői korán elragadtattak. Az ily intézetekről szólló bár mely tudósítást vegyünk kézhez, — mindenikben feltaláljuk az intézetek alapításában és kifej­lődésében, az e mellett felgördült akadályok leküzdésében, valamint ama — minden emberi számításon és várakozá­son kivül eső kedvezményekben azon atyai kezet, mely védve őrködik az özvegyek fölött is, és áldást hozólag kiterjeszkedik az árvák gondoskodására és vezetésére. „Többet— mint a mit mi kérünk és érthetünk —" tett az ur is a mi evangyélmi árváintézetünkkel Pesten! Ily ör­vendetes vallomással lép a bizottmány a közgyűlés elé, — e jelentése által egyszermind áttekintést nyújtván arról, a mi a letűnt év folyamában ezen intézet körül történt. Azon tünemények közt, melyek a jövőre nézve is megnyugtató kezességül szolgálnak, mindenek előtt szük­ség kiemelnünk ama körülményt, hogy az egyleti tagok száma a lefolyt évben — dacára a jelen nehéz és mozgal­mas időknek is — jelentékenyen növekedtek, melyeknek behatása folytán a részvétnek érzékeny csökkenésétől mél­tán tarthattunk az állam és népélet terén felmerülő nagy­szerű eseményektől távolálló szerény kegymü irányában. Mert míg a mult évi jelentés szerint 1859-ben 375 rendes és 244 rendkívüli tagot számláltunk: addig 1860 december végéig árva egyletünk rendes tagjai 559-re, a rendkívüliek pedig 328-ra növekedtek. Nem kevésbbé kedvezÖleg ala­kult annálfogva iutézetünk pénztári állása is. Mert mig 1859-ben 2724 ft. 25 krnyi bevételi fölösleg mutatkozott, — az alatt a lefolyt év végével, jelentékeny kiadások levo­nása után pénztárunk állása 3279 ft. 1 krra rúgott, mely­ről pénztárnok ur a részletes számadást előfogja terjesz­teni, melynek átvizsgálására az egyleti alapszabályok 27-k §-a értelmében, számvizsgáló bizottmány kiküldetését kér­jük. Tartalék alapul az egylet fenállása óta lefolyt két év­ről 2188 ft. 31 kr. tőkesitett öszveg áll rendelkezésünkre. Jelentékeny kiadásokról tettünk említést, melyekről kötelesek vagyunk a tisztelt közgyűlésnek számolni. Ezen kiadások nagy részét okozák az 1860 mart. 28-kán tartott közgyűlés meghagyásából kiadott évi jelentés­nek nyomtatási és szétküldési költségei 348 ft. 40 krban, jóllehet a Heckenast féle nyomda és Voigt Lajos könyv­kötő ur jó szivüsége folytán e részben is lényeges költség kímélés eszközöltetett. Sajnálattal kell azonban e részben az e fölötti vára­kozás keserű csalódása felé fordulnunk, mely ezen költ­séges kísérlethez kötve volt, miszerint ez által a „közsé­geket nagyszerű mérvben fogjuk majd intézetünk számára megnyerni. Mert e fölhívásunk — fájdalom — majdnem egészen viszhang nélkül hangzott el, és bennünket azon szomorú meggyőződésre juttatott, hogy a községek vagy nem fogták fel egészen abbeli szándékunkat, mely szerint a pesti evang. árvaintézet az ,,evangelika egyház közös tulajdonává átalakitassék, — vagy, hogy azon közszellem kívántató fejlődését, — mely más országokban épen e té­ren teremtett nagyszerűeket — még mindig nélkülözik. Tekintve tehát azon érzékeny fogyatkozást, mely pénzalapunkat ama jelentékeny kiadások ismétlése által súj­tani fogná, — s mely két árva gyermek ellátási költségei­vel felérne: a választmány intézeti célunk ezen rosszul sikerült előmozditási eszközének további folytatását nem ajánlhatja, — de ennek pótlásául az öszves superintenden­tiáknak gyámolitása határoztatott felkéretni az iránt, mi­szerint hathatós befolyásukat a községek irányában érde­künkben felhasználni szíveskedjenek. Jelentékenyen vette továbbá a pénztárt azon 348 ft. 40 krra menő költség igénybe, mely az árvagyermekek uj lakán előveendő változtatásokra fordíttatott. Eléggé tudva van a közgyűlés előtt, minő nehézség­gel járt — a szerfelett magas házbérek mellett — 10 ár­vagyermekünk számára egy csak megközelítőleg alkalmas lak feltalálása is. E gyermekekhez még 5 árvát kellett felvennünk. Egy uj lakás szerzése tehát annyival inkább nélkülözhetlenné lön, minthogy az előbbi, a fatéren zord éjszaki szeleknek kitéve, mind az egylet orvosa, mind pe­dig a választmány által alkalmatlannak, és 10 árvagyer­mek számára is csak alig elegendőnek találtatott. Az uj lak megválasztásánál a bizottmány a lak ele­gendő tágasságán kivül, a gyermekek egészségére, s a lak­nak mindkét vállásfelekezetü gyermekek iskolábajárásuk tekintetébeni kedvező fekvésére, iható vizre, s a laknak a költséges és kényelmetlen hurcolkodások elkerülése végett lehető állandóságára iparkodott tekintettel lenni. A választ­mány mind ez előnyt, az evang. egyház-községhez tartozó Glosius-íele alapítványi házban, a terézvárosi Kis-mező ut­cában 18-k sz. alatt vélte feltalálhatónak, s e célböl a la­kon célszerű változásokat is tétetett, ugy hogy most már 15 árvagyermekünk oly szállásnak örvend melyről bizton mondhatni, hogy az a keresztény egyletünk által kitűzött magas célnak és az e miatt hozott áldozatoknak bízvást megfelel mindaddig, mig az eszközökben és utakban gaz­dag isteni gondviselés tulajdon ház megszerzésére nem segitendi. Az árvák élelmezési költsége az árva-atya illetékei­vel együtt 1491 ft. 64 krra, — a felöltő — és fehér ruha­nemüekre fordított kiadás pedig 267 ft. 65 krra rúgott a mult évben. A közgyűlés határozata következtében az előbbi 10-hez az intézetbe még felvett 5 árvagyerinekek névszerint e következők: 1. Wittman Béla, kinek atya és anyja hat hét alatt még legjobb korukban Buda-Pesten elhalván, 6 gyermeket hagytak hátra. 2. Heck József Mihály, volt gőzhajózási szolga fia. 3. Sörös Vilmos, Csabdiról, Fehérmegyében, volt református lelkész fia. 4. Rohonyi Gyula, volt lelkész árvája Bácskából, és 5. Borok Ferenc árva Pestről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom