Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-24 / 8. szám

előmentel, melyet az irodalom, különösen újságok és pedig mulattató heti vagy napi élclapok által nyer bizonyos idö óta, elömentelt fog szülni a másik, vagyis komoly tudományos oldalon; ánnálfogva ugy tekintendő mint a nemzeti kulturai szellemnek bővebb fejlése, terjeszkedése, több oldaluságra való hajlandósága". ,,Brassai logikája még mindig a formális logika. Semmi szó ellene mint ilyen ellen. Ez is jó elötudománynak; s a figyelmes olvasót arra emlékezteti: minő hiába voltak némely küzdelmei az emberi észnek némely elmékre nézve. Célunkat illetőleg csak is azt emeljük ki Brassai könyvéből, a mi ezen küzdelmek ignorálását, lenézését mutatja, s megjegyezzük : volna csak Brassai a mi helyünkön a bölcsészeti tudatra nézve: majd lenne akkor szó meg szó amaz invektiv modorban, mely tőle oly élesen telik mint nem könnyen akárkitől. Nem ismernünk Dovet ugy, mint ö nem ismeri Hegelt: no csak az kellene még, hogy kikapjuk a magunkét"! „A logika célja," szerinte, „az emberek közt egymás értésének eszközlése." Az emberek beszéd által közlekednek ; a logika tehát kell, hogy a beszédet értelmessé tegye (1 — 2). — Ha ez igaz a logikáról, még igazabb a nyelvtanról. Hanem a logos teszen igét, teszen eszmét; igy tehát mindkettőre szól a logika, s erről semmi kétség; de hogy a természettan, jogtudomány is arra való, hogy az emberek egymást a természet tüneményeire s a jog tételeire nézve megértsék, hasonlóul igaz; s igy a logika bizonyos instrumentális tudomány a többi tudományok felett, minő a nyelvtan is; és ekképen kezet fogva nyelvtan és logika, együtt járnak előttünk Brassai könyvében. Az a logika ez, mely a gondalatról beszél, de tulajdonkép csak azt beszéli, a mit róla mondhatni, elnézve valódi lététől. Értelmi álláspont, formalizmus. Peti megint abban fáradoz, hogy Brassainak fölfedezze az egységes álláspontot. Nehéz feladat, kivált Brassai ellen, ki már elég zivatart látott feje felett elvonulni, és elég alkalmat nem változni. Neki ez már késő is. Uj bor volna ó tömlőbe, miről meg van irva, hogy nem rendes dolog. Különösen fáj Brassainak, hogy Hegel a dualizmust „egy tollrántással semmivé tette, s minden tudomány létezhetését megtagadta. Nincs nevezetesen természettan, mert ez is megkülönbözteti a természet törvényeit a testektől." „A természet törvényeiről már lehet beszélni a testektől megkülönböztetve; azok megmagyarázzák nekünk a tényeket, de nem a tények összefüggését, hanem inkább különállóságát (elem, parány, monas); megmagyarázzák a dolgokat, de nem a dolgok ismerése módját. Nekünk egy tényt kell megmagyarázni, t. i. az ismerés tényét; s ez az, a mire nem lehet elég komolysággal figyelmeztetni a tudományosság barátait, nem különösen az annyira megáldott Brassait, ki maga egy egész enciklopédia. „Még valamit kell mondani Somogyi Károlyról, vagy miután ö viszhang, Gratryról. Hihetőleg e tudós neve soha elő sem fordul a magyar tudományosság mezején, ha Somogyi K. tekintélyül nem fogadja. Gratry, tudtommal, adott ki ily cimü munkát: Logique par A. Gratry, pretre de 1' natoire de 1' immaculée conception (Logika Gratrytól, a szeplőtlen fogantatás imolájának papjától.) Paris 1855, 2 tomes. Azonban az csak cim. Többet tudok róla Rosenkranz „Wissenschaft der Logik" munkájának előszavából. Elmondom magam is a Rosenkranz hitelére, de nem tekintélyére, mit tanit Gratry. Eme logika valósággal a régi skolasztikái szillogisztika, néhány vele összefüggő kitéréssel a mathematikai körbe.5

Tulajdonképi iránya kimutatni az isméret forrásait. Ezek a hit, az imádság, a sakramentomok a biblia olvasása és a zene. Részletes kritikát s cáfolatot ir a hegeli, mint pantheistai, logika ellen, melynek szerzőjében filozofusi antikrisztust lát, kinek ördögi célja az észt nem észszé fordítni, s ez által az értelmiség minden igazságait aláásni, pantheizinusnak, finomabb fetisizmusnak szervezni uralkodást. Célja továbbá egyetemes zavart csinálni, hogy értelmi megromlottság által elémozditsa minden vallás és erkölcsiségrontó munkáját. Azután!... de elég! Ilyen Hegel Gratry szerint. Azonban Rosenkranz példát hoz fel, hogy Gratry nem ért németül, nem érti különösen a filozofiai nyelvet. És ez több, mint Brasai észrevétele Hegel ellen, hogy roszul fűzi össze a német mondatot"! „És imé emez ó filozofok ellen irt Peti röviden, de nyomosán, s mi nagy dolog, világosan. Valóban szerzőre igen szép feladat vár. Útba igazitója lehet irodalmunknak, mely annyit vétett az igazságkeresés szabadsága ellen, melynek sem mélyebb sem őszintébb keresője nem volt, mint épen a kit véd, Hegel. Nyelve szabatos, kifejezései találók, fejtegetései komolyak. A kis munka olvasása valóságos élvezet, s mutatja: mennyire át van értve nyelvünk, elménk a bölcsészet száraz, elvont igazságainak a legutóbbi, forradalom utáni korszak óta". A felhozott, bár röviden bemutatott cikkekből ujolag meggyőződhetik az olvasó, hogy a „Sárospataki füzetek" nem csak cimében viseli azon törekvést és célt, mely szerint az a prot. és tudományos irodalom s az egyház és nevelés körében közérdekű folyóirat kiván lenni, hanem annak valóban meg is felel; a miért is, alig tehetnénk ezúttal hasznosabb szolgálatot,, mintha azt, már csak tisztán protestáns, vallásos és nevelési érdekek szempontjából is, az olvasó közönség pártfogásába ismét és ismét hathatósan ajánljuk. Kerekes József. BELFÖLD. JELENTÉS A PESTI EVANG. HITVALLÁSÚ ÁRVAEGYLET 1860-dik ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL: I. Az isteni gondviselés legszámosb és legmegilletöbb tanúságai a családi életben tűnnek előnkbe. Ezrek gyöngesége — és tehetlenségében, nyomorában és elhagyatottságában, s azon ut és módban, mikint Isten erőt ád és segélyt teremt, nyilvánul előttünk az Isten nagysága és atyai jósága. „Az ur védője a szegénynek és gyámolója a szükségben."