Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-24 / 8. szám

„bár rég letűnt napokról szól ez emlék, ugy vélem, közlése sohasem lehet korszerűbb, mint most, midőn püspöki székeink, hosszabb, rövidebb üresség után betöltve vannak; s másfelöl várhatjuk is, hogy a föpásztori látogatás szerencséjében részesitendik a felvigyázásuk alatt álló egyházakat." Levéltöredék Kazinczy Ferenctől. Közli Szentpéteri Sámuel. Irodalmi szemle. Az eszmeelviség védelme. Tapasztalati s értelmi álláspontu bölcsészeink ellen. Peti József pesti prot. főiskolai tanártól. Pest, 1860. Laufér és Stolp. 51 lap. Ara 50 uj kr. Minthogy e szemle nem annyira száraz könyvismertetés, mint inkább részint tudományos nyilatkozat, vagy ha ugy tetszik, védirat azon bölcsészi iskola részére, melynek védelmére a mü Íratott, részint pedig a szerző nézetei és iránya mellé való csatlakozás, hazánk úgynevezett tapasztalati és értelmi bölcsészei ellenében, —jónak látjuk annak, már csak ezen tudományos érdekénél fogva is, némely helyeit, habár hézagosan is, szórólszóra idézni: „A tudomány érdeke teszi kötelességünkké — igy kezdi a szemle — figyelemmel kisérni a jelen cáfiratot. Rövid cáfirat ez, mint az „eszmeelviség" (idealismus) védelme, a mi „tapasztalati és értelmi álláspontu" bölcsészeink ellen, llyenektil mutatja be szerző Dánielik Jánost, ki „a bölcsészet számára igényelt szabadság és függetlenségről" értekezett akadémiai székfoglaló beszédében, továbbá Brassai Sámuelt a „lélektani alapon fejtegetett logika" íróját, végre Somogyi Károlyt, mint a ki „a bölcsészet lényege és feladatáról" irt dolgozatában tüntette ki, minő álláspontot foglal el a tudomány mivelésében. E cáfirat lulajdonképen szavazat azon bölcsészet pártjára, mely szerző szerint, magát eszmeelviségnek ugyan, de szerintünk, jobban: általános eszmeiségnek (absolutus idealismus) nevezi, és azon bölcsészet ellen, mely „tapasztalati és értelmi álláspontról'' nézi a tudás tárgyait. Szavazat, mely a bölcsészeti irodalom gyér mivelése mellett hamvak alól fellobbanó lángot képez s életjelt mutat azon harc folytatásaid, mely ezelőtt húsz évvel oly tűzzel s oly kevés sükerrel folyt. Maga állását jelzöleg, szerző ugy nyilatkozik, hogy ez ujabb kori bölcsészetet vallja, és pedig azt, mely nem igyekszik visszafelé tolni az azonsági világnézetet, hanem inkább ebből fejlett. Igy tovább volna egy lépéssel, mint az úgynevezett Hegeliek; a honnan állásából következőleg, nem is esküszik „a berlini bölcs," vagy Brassai szerint, a „XIX. század Gorgiásza" minden szavára. Azonban e lépés még nem mutat irányt, vagy ha igen, a hegeli nyomok követését, a mi szavaiból is kitűnik." „Tehát sokkal inkább szit Peti Hégelhez, mint azon bölcsészeihez, melynek, Somogyi Károly híve, ki még igy folytatja, Gatry tekintélyének árnyékában, hasznos felfedezéseit : „végetlenül nagyobb nyereség néhány sorba szorítva lelhetni föl a ravaszul elfedett rendszer lényegét, mint egész halom könyvet végig forgatni csak azért, hogy végre is azon meggyőződésre jussunk, miszerint egy örült naplójál olvassuk.'4

Igazsága van Petinek, ha ezen iskolához nem szít; Somogyi Károly pedig egygyel szaporítja, maga képében, azon magyar filozófok számát, a kikről bebizonyodott, hogy nem ismerték Hégelt máskép, mint nevéről, s annál kíméletlenebből bírálták. Ily eljárás nem maradhat szó nélkül, és mi nem is tartóztatjuk magunkat egyenesen kimondani, hogy Somogyi Károlynak, mig a fentebb nyilvánított meggyőződést követi, ugy nem való Hégel, mint nem maga a bölcsészet. Kemény szó, de hiába ! A tudomány ügye több, mint az alanyi jótetszés felelőssége, több mint akárminő tekintélyre való hivatkozás. Ez a tekintélyben való megnyugvás pedig járvány kezd lenni; különben honnan és miért igényelne szabadságot és függetlenséget a bölcsészet, hanemha valamely előző vagy fensöbb hatalomtól, mely magát a gondolkodást is megelőzte, mely nélkül nem volna szabad megindulnia." „A szabadság és függetlenség minden tudomány számára igénybe van véve, de annál roszabb aztán, ha még a bölcsészetben sincs elismerve, mert ide megy ki Danielik értekezése, mondván, hogy „az ujabbkorí bölcsészet oly szabadságot és függetlenséget követel, milyennel a testben nem bír," hogy az azonossági módszerben „minden lét szükségképen gondolkodás", „hogy az emberi ész csak ugy teszi magát, ugy gondolkodva teremt, mintha Isten volna." „Megjegyezvén, hogy ilyen állítás az azonsági módszer ellen, mai nap nálunk is idő utáni már, és Dánieliket elmaradottsággal vádolhatni miatta; kérdezhetnők : honnan tudja ő mind ezeket? Mi, a kik néhányan forgattuk az örült naplóját, ily semmis helyeket soha és sehol nem találtunk benne, és Dánieliket sem állithatjuk más sorban, mint Somogyi mellé, ezúttal még Brassait hozzájok. Honnan hát mindez ? Peti munkájának, mint a cím mutatja, célja megvédeni az eszmeiség elvét „a tapasztalati s értelmi álláspontu bölcsészek" ellen, s midőn a fentebb címzett tudósokat cáfolja, azt vallja be hallgatólag, hogy a tapasztalat és értelem álláspontja épen az a ferde helyzet, a honnan ama rettenetes állitások keletkezhetnek, s jó hittel világ elé bocsáttatnak." „Ezt kiolvasva Peti cáfiratából, sajonosan nélkülözzük épen „a tapasztalati" és különösen „az értelmi" álláspontnak megmagyarázását. Szerző a helyett, hogy ezt tette volna, az eszmeiséget fejtegeti, szólván „a tudásról általában, különösen pedig a bölcsészetről, a bölcsészeti szabadság mibenlétérőlmind oly kérdések, melyek gyakran, sőt talán eléggé is vannak már fejtegetve, hanem azt, mit Kant óta az értelem alatt ért a filozófia, azt, mi az az értelmi álláspont, (

teljesen mellőzi kifejteni, holott ez a főérdek, mert csak ugy lehet az azonság rendszerré fejlett elvét meghatni, ha tulmegyünk az értelmi felfogás biztalan, téves, ki nem békíthető ellenmondásokkal rakott álláspontján. Ha Peti nyomos és hozzá elég nyugodt okoskodásai nem fogják megtéríteni, vagy csak véleményükben megingatni sem az eszmeiség elleneit, alkalmasint ennek leszen tulajdonitható ; és Dánielik megmarad régi hitében, hogy az emberi ész az identitás, vagy inkább általános eszmeiség 16