Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-24 / 8. szám

nyilvánítom, csonka levén, még sok oly adat lehet benne, 'melyek közzététetvén, egyházi multunkra az eddigieken kívül még több fényt is deríthetnének. Kutatási helyül Yas-, Zala- és Sopronmegyéket hiszem legalkalmasabbnak, mivel azon tényen kivül, hogy Beythe István ezekben vala superintendens, még a kezemnél levő könyvben egy jegyzet is szól mellette a feltalálótól beirva : „Ezen szép maradványt leltem Felső-Őrben, igen nagy munkával és fáradtsággal, mivel az egész nagy helységet csaknem házról-házra öszvejártam, mig ráakadtam. 1841. Nemes." — Az itt említett Felső-Őr Vasmegyében van Körmend mezőváros szomszédságában. Most tovább menve az ismertetésben, a megjelenés szerinti idösorozatnál fogva a psálmusokból Yaló istenidicséretek kiadása következnék. De minthogy az eredeti szöveggel nem birok, s meg az, hogy róla az eddigieken kívül ugy sem lehetne valami ujabbat és fontosobbat felhozni, miután rendszere nincs, egyszerűen elmellözzük s áttárünk Göncy F. György énekeskönyvére. Gönczi F. György énekeskönyve három különálló részből áll, úgymint a psálmusokból való istenidicséretekböl, teljesen felvéve az 1590-diki kiadást, mint olyan szerint, melyben először gyűjtettek azok egy külön Önálló füzetté; mert az ez előtti, valamint a későbbi énekeskönyvek is csak a többi ünnepi darabok közé beosztva vették fel a psálmusokból való istenidicséreteket, — továbbá ,,a tulajdonképeni ánekeskönyvből," és harmadszor egy „appendixből." Mely három rész közül ez utolsó az olyan darabokat foglalja magában, melyek már a könyv rendezése után, hihetőleg a nyomtatás ideje alatt érkeztek a küldőktől Gönczi F. •Györgyhöz. Ez appendixnek rendezésében szinte az egyházi év vétetett zsinórmértékül; de minthogy az elkésett darabok kevés számmal valának, ezért a rendszer természetesen csonka maradt. A tulajdonképeni énekeskönyv, mely mintegy tulajdonképeni lelkét teszi az egész műnek, ismét két részre, nevezetesen, ünnepi és különféle énekekre oszlik. Az első rész az adventi, karácsoni, kiskarácsoni, vizkereszti, virágvasárnapi, nagypénteki, húsvéti, áldozó-csütörtöki, pünkösdi, szentháromságnapi énekeken kivül magában foglal még több invocatioi énekeket is, majd az atyához, a fiúhoz, majd a szentlélekhez intézve. S ezek után állanak a tízparancsolatról, keresztyén hitről, a miatyánk és az urvacsoráról szóló énekek. A második rész tarka tartalmával majd nemzeti bajokat, mint például a mohácsi vészt sirató ének, majd egyházi siralmas panaszokat és vigasztalást tárgyazó darabokat nyújt az olvasónak. És végre több könyörgéseket, intéseket, ételután való és reggeli dicséreteket tartalmaz, záradékul hozzá ragasztatván ezekhez két, egy esőért könyörgő, s egy házasságról szóló ének. Rendszeréről, mivel a szives olvasó az eddig mondottakból azt elég világosan kiveheti, nem szólok, hanem .áttérek Molnár Albert zsoltáraira, előrebocsátván még azt, hogy külső megjelenése és aprólékos sajátságairól azért nem emlékezem, mivel az eredeti kiadás nem levén nálam, azokat elő nem sorolhatom ; mert a mi tudósítást adtam, azt is csak Brever Lőrinc lőcsei nyomdász 1676-ki kiadása nyomán eszközöltem. Molnár Albert zsoltárai először 1607-ben Herbornban, Hollós Kristóf nyomdásznál jelentek meg, másodszor pedig Oppenheimban 1612-ben. Az első kiadás hazánkban oly ritka, hogy alig egy-két példányban található. Ez igen becses könyv, mely Nagy István ur szívességéből van nálam, kis 16-rét kiadásban bocsáttatott világ elé, ajánlva: „Serenissimo principi ac domino D. Friderico IV. Comiti palatino ad Rhenum, sacri Romani imperii electori primario, Bavariae Duci" és „illustrissimo principi ac domino D. Mauritio landgravio Hassiae comiti Cattimelibocorum, Deciorum, Zigenhani et Niddae." Az ajánlólevél, mely latin és magyar szöveggel van az elöljáróbeszéd elé téve, oly kedves, miszerint méltó volna, ha a hely szűke megengedné, közzétenni; de ezt most ide Írnunk természetesen nem lehet, mivel tartalmával csak Molnár Albertnek egyéni életére vetvén világot, nem itt, hanem az életíratok rovatánál van annak illendő helye és fontossága. Inkább helyette egy ajánló versecskét közlök, mely minthogy tárgyunkra vonatkozik, megérdemli a figyelmet; s a melyet egy szinte külföldön levő magyar theologus irt Molnár Alberthez megtiszteltetésül. Felirat: „Paraphrasis Ungarica et accomodatio ad Dn. Albertum Molnár, Davidis Psalmos rhytmus expressos, dulcissimae patriae communi donantem." Dávid királynak másfélszáz zsoltárit, Szentlélek által íratott énekit, Gyönyörűséges nótáju versekre Ketten szerzettek franciai nyelvre. Ötvenit Clemens Marótli fordította, És az többit az Theodorus Béza, Ezeket osztán Németek, Olaszok, Spanyolok, Belgák és Anglusok, 0 nyelveken követték és Lengyelek, Az Lengyelek után az tisztes Csehek, Kik Dávit zsoltárit egymást követvén, Egyenlő nótákkal éneklik szépen. Hogy pedig még nem volna deák nyelven, Spetha András deákul szerzé éppen. Kinek az ő gyönyörű ékes voltát, Még Orpheus sem győzné meg nótáját. Midőn ezt jól látná az Molnár Albert, (Az ki sok országot látott és tengert), Hogy ennyi sok keresztyén nemzet közül Csak magyar nép volna ez versek nélkül, Használni akarván ö nemzetinek, Segedelméből az kegyes istennek, Az zsoltárt magyar versekbe formálta, És az francia nótákra szabta: Kit tőle végy jó néven olvasó, Hogy istentől néked adassék sok jó. Aláírva : Sigenae Nassoviorum VII. Calend. Maj. 1607* Johan. Fisiczki Farkasfalvanus. S. S. theol. studiosus.