Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-24 / 8. szám

Gelei Katona István öreg graduálja. E temérdek fáradságba került munka nagy fél íves alakjával, s teméntelen kólájával valódi próbaköve lehetett Celei Katona István türelmének és kitartásának. Már maga az előbeszéd is oly hosszú, hogy mostani időben megjárná egy önálló munkának ; terjedelme becsületes négy nagy ívet teszen. Ezen élőbeszédben , melyet egy Rákóczi Györgytől szerzett, s kézaláirásával megékesített értesítés előz meg, a szerző hosszan beszél az éneklésnek eredete <ís értékéről, s a templomokban használt zeneszerszámok­ról. Benne az Istendicsérésének két nemét különbözteti meg: u. m. a cselekedettel valót és a szóbelit; ugyan azon­ban, hogy ez utolsót ismét két, nevezetesen beszédes és dallamos részekre osztja fel. A dallamos részről pedig azt mondja, hogy az ,,avagy mesterséges eszközökkel, avagy penig csak természet szerint valóval levő." „Az énekszóval való dicséretbéli mesterséges eszközök az orgonák, regálok, kornéták, hegedűk, lantok, cimbalmok, trombiták és több a féle lantornák. Az természet szerént való éneklői eszköz penig az szó,,avagy az száj, az nyelv, az pofák és ajakok, hogy az tüdőt, torkot és gégét ne említsem. Az honnan amaz instrumentális musicánafe, imez penig vocalis-nak hivatik" stb. Ezek után a szerző hosszan értekezvén az orgonák feltalálása és az istentiszteletbe lett behozataláról, kimondja, hogy „jobb volna azokat a nagy tömlöü furulyá­kat és sok süvöltőü fúvókat, a hol vágynák is a templomok­ból kihányni és az kovácsoknak műhelyébe adni," mert olvasva alább, „azokban semmi sincs, hanem inkább fajta­lanságra és testi viczkándozásra pezsdltik őket (a híveket) az igének hallgatlatásától, s abban való gyönyörködéstől penig ugyan elfajitják, és mint az muzsikában felettébb gyönyörködő emberek azok miatt az ételt is gyakorta elfe­lejtik és éhen maradnak." Az orgonát használókról pedig igy nyilatkozik: „Azont követik, a mit amaz vizes-* vagy eczetes, vagy pedig büdös bor áruló hamis korcsmárosok, a kik hegedüst vagy furulyást fogadnak a pinczéjekhez, csakhogy inkább a borokra vonhassák a dözslő embereket, a kik gyakorta a szép szóra képest, még az őszinte való tiszta jó bort is elhagyják, s a zavartra és zagyvatolíra mennek," „A szájjal vagy szóval való dicsőítésnek" ismét két nemét veszi fel: „figurást és simplexet." „A figurás éneki tisztelet az, a mikor az éneklők nem mind csak azon egy tonuson és tenoron viselik szavokat, hanem mind más­más különbözőn." Ez éneklés módot helyben hagyja Gelei, ha anyai nyelven történik; de a latin nyelven mondott harmoniás éneklésről helyesen igy nyilatkozik, hogy a hall­gatók ugy járnak, mint azon nyavalyások, a kik a suhogó pecsenye szagot érzik, vagy a pénznek pengését hallják, s a pecsenyében és pénzben semmi részök sem, lesz. Az egy hangoni éneklést Gelei már teljes mértékben szükségesnek és helyesnek véli, mint olyat, a mely által a hívek egymást kölcsönösen serkentik és buzdítják az Isten nevének dicsőítésére es ma gasztalására: s annyival is inkább ajánlja, mivel ennek apostoli használat által szente­sitett történeti jogosultságát is., elismeri ellentétesen a föntebb mondottakkal, a figurás és orgonás éneklés­sel stb. (Folyt, követk.) 1 ISKOLAÜGY. VIRIBUS UNITIS. Nehezen határoztam el magamat a fentebbi felirat használására, mert ha a mai világban van hitelét vesztette mondás, ugy bizonyára ez az, nem azért ugyan, mintha; magában hitelt érdemlő nem volna, de inkább azért, mert bizonyos experimentátorok a contrário akarták üdvös vol­tát bebizonyítani. Elég az hozzá, a cimmondat most is any­nyit ér annak, ki szerinte cselekedni akar, aranyat ér nekünk, évangyélmi keresztyéneknek, ha mindennemű párt érdeket félretéve, egy pont, egy cél felé irányozzuk tevékenységünket, egymást kölcsönösen buzdítva, segítve. Nem mondom pedig mindezeket azért, mintha ilyen eröközvetitése nélkül egészen szűkölködnénk, mert világos, hogy csak olyan öszvesiíésnek köszönhetjük törvényes jogaink ujrai élvezhetését, — mondom ezt inkább azért,, mert ezen közreműködést az egyházban, kivált pedig az iskolát illetőleg, egy némely egyház-kerületben nem látom oly szilárdnak, oly egybehangzónak, minőnek ezt látni kellene. A református testvérek e, tekintetben okvetlenül meg­előztek, mert minden egyes e. kerületnek van ker. főisko­kólája, s bár némi tekintetben ott is vala súrlódás, ennek a józan érett megfontolás csak hamar véget vetett. És e helyütt kérdem, meg van-e az a 4. a. h. ev. superintendentiában ? Sa jnál tatai kell bevallanunk, hogy nincsen, mert a sopronyi Lyceumat kivéve, tettleg kerületi iskolánk nincsen. A pozsonyi főiskolát a városi esperesség vallja ma­gáénak a nélkül, hogy a dunán inneni kerület segélyét nélkülözheti, s a nélkül, hogy az kerületi iskola volna, ugy hogy nem nagy dicsőségünkre, az ottani theologia fentar­tása ez idén egyes protestáns fáradhatlan férjfmi buzgalma által vált lehetségessé. A szarvasi főiskolát ritka "áldozat készséggel a békést esperesség tartja fel, a selmecinek minden- törekvése a ke­riiletiség megnyerésére van irányozva, a nélkül, hogy azt mostanig teljesen megnyerte volna, mig a besztercebányai minden erömegfeszitéssel igyekszik e kor kívánalmainak eleget tenni a segélyezést szintúgy óhajtva, mint testvérei. Mit mondjak végre a tiszai e. kerületről ? Örvende­test valóban nem. — Csodálatos ! A tiszai ev. kerület rég azon hirben van, hogy a legrendezettebb egyházkerületek közé tartozik, s ime még is mit kell látnunk ? Mig a szoro­san vett egyházi ügymenet valóban örvendeztető látványt nyújt, addig a szorosan vett iskolai ügy folyton sinlik, s ha a segély és orvoslás soká késik, annyi éven át viruló életé­nek nem sokára vége szakad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom