Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-17 / 7. szám

kezetnek helyére mind bérnent, introitus helyett psalmusokat éneklettenek. Azután minnyájan egyetembe ezt mondották : uram irgalmazz rni nékünk, mert azt teszi a kyrie eleison. Ahoz némelyek hozzá tötték az angyali dicséretet is, kit glória in excelsis-nek mondnak. Azután a minister imádságot mondott, kit collectanak hivnak, az híveknek közönséges szükségekért való könyörgésekért. Azt elvégezvén, egy diák a prophetáknak, avagy apostoloknak Írásokból egy cikkel irást felszóval a község hallására elolvas vala, a mint az helnek és községnek mivolta kívánta. Az után mind az egész község a szent léleknek malasztjáért, ájétatos énekléssel könyörgött az ur istennek; s azon közbe a lelki pásztor a predikatorszékbe felállott, ki az evangyeliomot bötü szerént a nép előtt nagy böcsülettel elolvasván, híven és szép csendes predikálással az értelmet is eleikbe adta. A predikationak végében minden embert irgalmasság tételre intött, hogy kiki mind az ő értéke szerént a szegényeknek alamizsnát adna: és azontól, a kitől mi lehetett, a szűkölködőknek és nyomorultaknak oíferáltanak, azaz adakoztanak. És a mint Pontius Paulinus irja, ahoz való asztal volt a szentegyházban, kire a szegényeknek való alamizsnát rakták, kit a Christusról urasztalának is hivtanak. Apredikátio után a syinbolomot, azaz a hitről való vallást mondották el. Mikoron kedig az urvacsorájának kiszolgáltatására jutotlanak, a lelkipásztor az urnák asztalához ment, ott a communicalásra való kenyér és bor készen volt. A prefaciót elkezdvén, azzal a híveknek sziveket a szent vacsorának vételéhez és az ur istennek való hálaadáshoz készitötte: azután az urnák imádságát is elmondván, szép tiszta értelemre való beszéddel mindeneknek hallására a testamentomnak igéit is elmondotta. Azokat elmondván, a községet megáldotta, és a szent vacsorát nékiek osztogatván, közönségesképen az ur istennek velekvaló jótéteményiért is meg hálát adtanak: és a lelkipásztor a községet is megént megáldván, és az istentől nekiek békességet kérvén, elbocsátotta őket a szent gyülekezetnek helyéről. Mely ceremóniáról, a ki bővebben akar érteni, olvassa Cyprianus írását. Sennone 6. de oratione Dominica lib. 2. Epla. 3. August. lib. 3. Contra Pelagianos. Justinus Martyrt, Chrysost. Tom. 5. ad populum Antiochenum Homil. 60. et. 61. Gregoriust lib. 8. Epistola 7. Innocentiust de officio Miss. lib. I. in prologo. Antoniust hist. Titul. 5. Cap. 2. paragr. I. Rabanust Institut. lib. 2. Cap. 33., Gábriel Bielt in canor. lect. 25." ,,Azért az előttünk való rendtartástól, hogy minket valaki teljességével elszakadottnak ne mondhasson , a mennyiben az istennek szerzése ellen nincsen, követjük. És legelőször valami psahnust, az istenidicséretet mondunk a szent vacsora kiszolgáltatásának ceremóniájában, mig a a község a szent gyülekezetnek helyére begyülekezik. Az után imez Magne Deus Kyrie-iét énekeljük." Itt megszakad az értekezés, s egy meglehetős, mintegy két levélnyi kótás ének következik, melybe a ,minister' közbevágva ezt mondja: „Dicsőségmagasságban istennek." Erre megint a chorus felelt ismét mintegy kétlevélnyi hosszú kotás énekkel; s erre jött ,,a collecta, azaz a híveknek közönséges könyörgése" a minister ezen szavára: „Imádjuk az ur istent." Közös rövid imádság. Ez imádság után epistola következik, azután meg egy ily feliratú ének: „Az ur istennek való hálaadás, melyben dicsérjük és magasztaljuk az hatalmas ur Jésus Christust, ki az ö születésével minket az ördögnek hatalmasságából és rabságából megszabadított." — Ez ének után jÖ a „graduale, azaz » községnek közönséges ájétatos könyörgése a szent léleknek malasztjaért, mikor a lelkipásztor a prédikátor székibe felmegyen predikállani." Jó hosszú ének. Az itt feljegyzetnek első sora igy hangzik : „Jer mi kérjünk szentlelket Gönczi énekeskönyvében még megtalálható. Ezek közbe jöttével Beythe igy folytatja tovább jegyzését: „A lelkipásztor megmagyarázván az evangyéliomot és a predikatiot elvégezvén: a Chorus mindjártán a keresztyéni hitnek formáját a credót kezdi énekelni, a községgel egyetembe. Azt végezvén, a minister igy kezdi el a praefaciót." E praefacióból fájdalom egy levél elveszett ugyan, de annyit mégis kivehetni belőle, hogy a lelkész énekelve mondá el a hívek előtt, a mit a megmaradt rész bizonyít; ugy azonban, hogy később végén a praefacionak a chorus is megzendült, akkor vágván tudniillik közbe, midőn a lelkész ilyen formán fejezné be: „Dicséretet te dicsőségednek éneklünk mind örökké ezt mondván." A chorus énekének közbeiktatása után a szerző megint igy folytatja: „Ezeket elmondván, a minister az urnák asztalához áll, holott a szent vacsorához való kenyér és bor készen vagyon: és ott a Christusnak érettünk való haláláért és megváltásáért szép csendes beszéddel mind az egész községet istennek való hálaadásra inti. Szól a szent vacsorának szerzéséről is, okáról, módjáról és hasznáról. Azt elvégezvén, kezébe veszi a communicálásra való kényért, s a testamentomnak igéit is elmondja. Annakutánna a pohárt is kezébe veszi és a testamentomnak igéit elmondván, imádkozásra inti a népet: és egyszersmind térdre esvén, s kezeket istenhez felemelvén, nagy bizodalommal és ájétatos szüvel elmondják a miatyánkot. Felkelvén, com— municálnak és a communicáláskor imez istenidicséretet mondják, avagy mást, a mely önekiek tetszik." Itt ének következik; ezután pedig ismét egy jegyzet, az urvacsorávali élés szertartásának végbefejezéséröl: „A communicalást elvégezvén, és a minister a községvei egyetembe az ur istennek hálát adván, mindeneket tisztaságra, alázatosságra és az igazság mellett való nyomorúság szenvedésre, igaz atyafiúi szeretetre és a szegényekkel való irgalmasság tételre intvén, megáldja őket, és elbocsátja a szent gyülekezetnek helyéről." Ez lévén Beythe István úrvacsora osztási módjának szórólszóra való leírása, az eddig mondottakhoz még azt jegyzem meg, hogy az énekeknek az istenitiszteletben használat szerinti sorakoztatása, mert miután mindenik ünnepi elrendezés egymástól bizonyos eltérőséggel bír, teljesen szabatos tudósítást nem adhatok, — általánosan ilyen rendet állit fel: a) vagy hymnus, vagy antiphonia, még pedig ugy, hogyha hymnus az első, utána elmaradhatlanul mindég antiphonia áll; mig ez utolsó elöT a hymnus többször hiányzik; b) az antiphonia után mindég egy