Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-05-04 / 19. szám

bujdosásában tett. A lapok felírásai, hol a munka kezdődik : Két cathol. között való iistök vonás. Párbeszédekben van írva Malach és Melach között, kik mindketten katholikusok, de Malach hajlik a protestánsok felé, s a diadal végre is az övé lesz. Mindenütt a castigalás szavait cáfolja saját okoskodásával s még inkább a páterek és bibliából vett idézetekkel. így mondja Malacb, mintegy számot adva a munka Írásáért: akad a kezemben egy név nélkül kiadott nem tudom micsoda kálvinista embernek a nagypénteki disciplina ellenzése felől, te tőled egy árkus papirosra kitött „castigálása," melyet midőn fontolva olvasék, juta eszembe, hogy néha napján ifiab korunkban közötünk szokásba ment vetélkedés, a mikor bol te voltál calvinista s rontottad az én vallásomat bol én alkalmaztam azoknak pártjokat s ugy gyakoroltuk egymást. Alig hihetém , hogy e munka a te tudós a dolgot jó eleve ellátót s világos elmédbül származott legyen." E polémia azonban nem elégíté ki. Jól látta, hogy a közel múltban kell keresnie a vallása ellen irott veszélyesebb munkákat. Különösen a Pázmán polémiái meg sok részben nem voltak megcáfolva. Aztán Rákóczy Ferenc is nem rég változtatta hitét. E körülmény felébreszté benne a vágyat, hogy a hitszakadás gátlását előmozdítsa. Tekintetét szükségeskép a Pázmán nyolc okaira kelle vetnie, melylyel e fölír katholikussá lételét indokolja. így született következő munkája : „Barátsági dorgálás, azaz: az igaz kalvinista (mert így neveztetik ma) vallásbul kicsapont, s hogy már a szent Péter hajójában mezítelen beugrott egy pápistává lett embernek megszollitása. Ki is nyolc okait adván egykor hiti változtatásának cálvinista baráttyához küldött leveleket ostorozza baráttya ahogy oly elhamarkodott férges okokért kellett megvetni az Israelnek tiszta forrásait s beomlott kútra ment meríteni." E munka 1663-ban hagyta el a sajtót (12-edrét 523 1.) egy az olvasóhoz irt bevezetés előszavai: „Rakosgasd elmédben ezt innen: kit Isten igaz idvezitendő hittel megáldott, nincs ég alatt olyan respectus, melyért Christusát megtagadja" elárulják a munka irányát. Majd következik az ajánló-levél felső Magyarország urainak s asszonyainak, a méltóságoknak s nagyrendeknek, kiknek adakozásokból vagy e könyv, vagy más munkáim kikerültek, gr. Rédei Ferenc, Bocskai István, Lónyai Anna (Kemény Jánosné), Bartsai Ferenc, Szemere Pál s neje Putnoki Klára, Szemere György, Gyulafi Lászlónak stb.-—„Mi oka, hogy ma ennyi hitszakadás vagyon ?" e kérdést fejtegeti: „emberfelebül istent csinál s az előtt arccal leborul. — Vallás dolgába való vakoskodás s ámitóknak idejárulása a főokok. — Ezeknek olyan farkuk vagyon, mint a scorpióknak, kik közül aligha nem volt ez igaz vallást munkáló Krisztusiul maga pártyára egy erős kálvinista főembert elvont s hajtott rom. cath. páter (t. i. Sámbár Mátyás). Mondom oly hitben, névben költötte ez az igaz religiot, hogy csak kevés becsületek legyen a kálvinistáknak nemessek elüt; a vallásért protestálnom kellett a r. katholikusok előtt, hogy nem ugy vagyon az a mint az a jámbor hintegetett. Hivom Istent bizonyságul, hogy én egyszer se felső hatalmasságoknak nem akartam ezzel botló követ szerezni. Mert Istentül függ a vallás igazsága, nem én tülem. Én csak rozsdátul tisztogattam Isten fegyverét; nem hiszem, hogy k. kath. vallás volna mind az, melyet e jezsuita forgat. Épen ezért eresztkedek cáfolásába, tudom ugyan, hogy e vérbe borult szegény Magyarhazának ily veszedelmes állapottyában talán hasznosb volt volna az igaz mesterségrül prédikátiókat kibocsátnom (noha Sámbár jezsuita a fegyverzörgés között is pokolra hagyigálá tegnap igaz vallásunkat, nevezvén azt hamisságnak, országrontásnak, átkozott vallásnak, lelki tanítóit lopóknak s tolvajoknak, ördögtül való hitnek, a reformátusokat kárhozatra menőknek, ámde ha azokhoz fogtam volna, ettül elmaradtam volna." Pedig szükségesbuek látta Pázmán nyolc okait cáfolni, s még az megtörténnék, addig is „Jézus kiontott drága véréért az igaz evangélikusokat ne cseréljenek hitet" — A munka párbeszédekben van irva egy elhajlott pápista (Pázmán szavai) s egy erős kálvinista közt. Utóbb 1670-ben ujolag egy polémikus munkát bocsátott ki: „Az ur frigy szekrénye előtt Dagon ledü lése azaz, Gorup Ferenc, győri nagyprépost misertil irt könyvecskéjének, oly megsemmisítése; úgyhogy: még a több mostani romai katholikusok is, gondolkodóra vehetik e könyvben költött miséjeket, s szánva tapogathattyák annak megvagdalt sebeit. Melyet is egyfelől a tekéntetes s méltóságos nagyhírű fejedelemnek; nemes Erdély országa édes attyának ; Magyarország némely részinek urának; székelyek ispánnyának ; istenes élettel meszsze országokban tündöklő s fénylő nagyfejedelemnek; tekintetes nagyságos s méltóságos Apafi Mihály uramnak, mint kegyelmes urának alázatos szívvel dedical C. P. A. J. Colosvarat. Nyomatott Veres egyházi Szentyel Mihály által. Anno 1670." E munka bevezetése a kegyes olvasóhoz Apafi Mihály Érsekújvár alá menetét tartalmazza. Ennek elébe van bocsátva egy készület, melyben Orbán pápának 1264-ki bulláját (a Krisztus testének ünnep hirdetéséről) cáfolja. Ugyan ez évben jelent meg a munka második része is. „A frigy szekrénye előtt Dagon ledülése, melyet is másfelől: a tekintetes, nemzetes és vitézlő Farkas Fabianuramnak; Putnok véghazának főkapitánnyának; s az ö fölsége német tábora mellett lévő könnyű hadnak, ftistrásamesterének, s magyar cominisariusnak; a Chrisztus reformata ecclésiájának, egygyik nagylelkű oszlopjának; nékem istenes fautor uramnak dedicálom." Mindkettővel a misézés ellen harcol. Utolsó munkája a [Sión vára a katholikusok különböző hitágozásai s szertartásai ellen harcol. Ceglédi éles eszű és éles tollú polémikus volt. Gazdag ismerettel s erős meggyőződéssel birt, s épen ezért munkáiban a tudományosság mellett a vallásos érzés nyomait is feltaláljuk, dacára, hogy a kor dogmaticus irányának ő egyik legkiválóbb képviselője. Mint stilistát a jobbak közé sorozhatjuk. Irányának bizony-