Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-30 / 13. szám

halálának tanúja, a Golgotháuak, a szent-sír temploma alakjának leírása s a sz.-sír valódiságának bebizonyítása. Befejezi a munkát néhány a szent-történelemben fontosabb szerepet játszott városnak helyi s történeti ismertetése. E rövid tartalomjegyzékből is látható, mennyi érdekes adatot tartalmaz e munka a szent-föld, különösen Jerusálem ismertetésére nézve. Úgyhogy az átdolgozó munkájának tartalma által azon célt, melyet maga elé tűzött, nagy részben elérte. Nagy részben, mondom, mert ámbár teljes elismeréssel tartozunk csak azon igyekezetéért is, melylyel Jerüsálemet, mint ídvezítőnk fő- és legáldásdúsabb működésének színterét megismertette; de mennyivel nagyobb lelkitáplálékot s megelé gedést szerzett volna olvasóinak, ha a Szent föld, Jeru sálemen kivül még néhány nevezetesebb helyeinek futólagos megemlítése helyett azoknak tüzetesebb ismertetésébe bocsátkozik. És ha már ezen néhány helynek megismertetése által úgyis többet tett az eredeti munka szerzőjénél — a ki csak Jerüsálemet ismertette — mennyivel tanulságosabb olvasmányt bocsátott volna világ elé, ha a szent írásban említett országok általános és Urunk s az apostolok főbb működési helyeinek tüzetesebb ismertetésébe bocsátkozik. — Minden ker. ember előtt érdekes dolog volna annak megtudása, váljon állanak e, virágzanak-e azon helyeken ker. egyházak, hol a lánglelkű Pál, a szelíd János gyülekezeteket alapítottak. Minő viszonyok közt áll ma fen Damaskus, Antiochia, Sinyrna, Laodicea, Effezus, Perea, Athén, Korinth stb. — Azonban mind a mellett is, hogy ezen helyekről említés nem tétetik is, az a mit Jerusálemről s még néhány sz.-földi városról megemlít, önmagába véve is érdekes olvasmány. Szóljunk még valamit a munka alaki oldaláról, nyelvezetéről, styljáról. Mindenki bevallja, hogy a fordítás nem könnyű dolog. Az eredetit a lehetőleg híven visszaadni, a mellett azon nyelvnek, melyre a fordítás történik, sajátságait szem elöl nem téveszteni, egy szóval úgy fordítani, mintha eredetit írna az ember, nem kis feladat. Azonban e feladatát is elég becsülettel teljesítette az átdolgozó. Munkájának nyelve meglehetősen szabatos, az eredeti eszméket híven visszatükröző, hanem néhol ö is beleesett a fordítók rendes hibájába: a magyar nyelv sajátságait szeme elől eltévesztette. Annak fölemlítése által, hogy e hibába más fordító is beleesett, nem akarom fölmenteni, a hiba, ha többen teszik is, hiba marad. Azonban úgy hiszem, ha munkáját figyelmesebben átnézte volna, mint egyebütt, azon néhány helyen sem hagyta volna meg a németes gondolatokat s kifejezéseket. Ily nyelv hiba még néhol a névszócska a-nak helyen kívüli szükségtelen használata 8 a többes raggali gyakori élés. E hiányok azonban, mint említém, nem botráayosak, s a tartalom gazdagsága az előadás kelleme által egészen háttérbe szoríttatnak. A munka kiállítása elég csinos, mint szinte a hozzá mellékelt térkép is, mely a munka megérthetését könnyítvén, becsét még inkább neveli. És most azon óhajtással zárom be rövid ismertető soraimat, vajha e munkácska oly részvétnek örvendhetne, a milyenre méltó, vajba a lelkész urak a nép közt való terjesztését minél nagyobb mértékben eszközlenék. Ideje már, hogy népünk a Sigfrid és Kartigám kisasszonyok történetein kivül egyebet is olvassou ; és midőn azt ily munka olvasása által teheti, kettős haszna van belőle, idejét kellemesen, hasznosan tölti; továbbá vallásos ismeretekben gyarapodik. Ezt pedig minden igaz vallásos^embernek kívánnia kell. öreg János. BELFÖLD. Miskolc, mart. 21. (Apostol Pál f.) Súlyos veszteség érte a tiszamelléki helv. hitv. egyházkerületet, sőt mondhatni, az összes magyarországi protestáns egyházat, főtiszt. Apostol Pál urnák f. hó 14-én történt véletlen kimultával. Szombaton még hatalmasan küzdött az akaraterő a test gyöngeségeivel; még a lelkiismeret és kötelesség szózatát oly híven tolmácsolta a buzgó főpásztor ékes tolla s már szerdán reggel kiröppent porsátorából a földi láncokat többé nem tűrhető szellem, sokszoros gyászt hagyván maga után e válságos idők hullámzásai között. A miskolci szentegyház, melyben a megdicsőült, ékesen szólásának elragadó bájával, 33 éven keresztül nagy sikerrel hirdeté az igét, mindent elkövetett, hogy a gyászszertartás minél ünnepélyesebbé tétessék. Jó eleve szétküldettek igen számos példányban a nyomatott gyászjelentések s egyéb utakon is mindenfelé tudtul adatott a szomorító veszteség. Nevelte a leendő gyászünnepély érdekét, hogy ez egyházkerületi tanácskozmány épen azon napra hivaték és gyülekezett egybe Miskolcra, midőn az idők terhei alatt összeroskadt főpap koporsóba szállott. És e körülmény, mondhatom, több tekintetből szerencse volt a szerencsétlenségben. Folyó hó 18-áu vasárnap reggeli 9 órakor vette kezdetét a temetési ünnepély. Soha nem volt még e város tanuja ily nagyszerű gyásztiszteletnek; soha sem áldozott még itt a közrészvét, a végtisztelet adójával ily nagy mértékben egy-egy koporsó mellett. — Az úgynevezett új templomban már 9 órakor nem lehetett helyet kapni, emb^r ember hátán, sőt még a templom környéke is minden oldalról körülhullámozva tengernyi sokaság árjától. Számosan jelentek meg a távolabbi vidékekről is. A papság különösen nagyszámmal volt képviselve. Debrecenből nemcsak a lelkészek és a collegium, hanem maga a polgárság is képviselteié magát egy derék polgár által. Patakról néhány tanár és a meghívott collegiumi éneklő kar jelent meg, — Miskolc pedig lelkészeivel, tanáraival, céheivel, polgári és katonai tisztikarával — egyszóval mind az egész város résztvett a gyász-ünnepélyen. — Nem mondunk sokat, ha a végtisztességtevő sereg számát legalább is 10—12 ezerre teszszük.