Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-30 / 13. szám

A templombau, — melynek egyik tornácán a ko­porsó kitéteték — először az összes gyülekezet éneklé orgona mellett a „Te benned biztunk eleitől fogva" kez­detű szomorú éneket; majd a pataki collegiumi éneklő­kar zengedezett. Ezután nagyt. Ferenczy József kassai prédikátor s abauji esperes monda egy könyörgést, mire a miskolci gymnásiumi éneklökar gyászéneke mel­lett a közönség távozni kezdett. A roppant tömegből álló menet, mint egy megindult tenger húzódott végig az úgynevezett Cikó-utcán és a piacon s az avasi temető felé tartott. Az utcák és utak előre föltakaríttattak és elkészíttettek s még mie­lőtt a menet az Avasra, ért volna, már a nagy templom körül egy új roppant néptömeg várta a koporsóval csen­desen haladó sokaságot. Miután a feledhetlen főpap és páratlan szónok ál­dott hamvai, gyászzengedezések mellett, földbe tétet­tek : az igen tágas, öreg szentegyházba özönlött a nép azon része, melynek odajutni módjában állott. Nemcsak a székek, de a székek közötti ösvények is a zsúfolásig elfoglaltattak. — Itt a pataki és miskolci éneklökarok felváltó éneklése mellett nt. Édes Albert alsó-borsodi esperes monda tárgyhoz és viszonyainkhoz alkalmazott egyházi beszédet; több izben könyekre fakasztván a közönséget. — Az oratiót Kónya Pál m. csáthi lelkész tartotta. Véget érvén a gyászszertartás, a csillagvendéglő teremében gyülekeztek össze igen számosan a végtisz­tességtevök közöl; ősi szokás szerint halotti torozásban emlegetvén a megholt érdemeit. — Nem lehet a legtel­jesebb méltánylás nélkül emlitenünk a miskolci ref. egyházközségnek, különösen egyes buzgó tagjainak fá­radatlanságát és áldozatkészségét e gyásyünnepály kö­rül. —• A fekete posztók , melyekkel a templomokban a karzatok és szónokszékek bevonattak e pillanatban is ott vannak s még nyolc napig hirdetik ott a dicsőült főpap utáni közfájdalmat. A fönnebb érintett egyházkerületi tanácskozmány egyéb a vallásügyre tartozó intézkedései között felem­lítendő az, hogy épen módjában esett tudomásul venni, főtiszt. Szakái L. sajóvámosi léikész urnák, mint legi­dősb esperesnek a megürült superiutendensi hivatalba ősi gyakorlat szerint, ideiglenesen történt belépését. Kolos-kalotai egyházmegyei gyűlés. Erdélyi reformált anyaszentegyházunk e megyéje martius 13-ik s következő napjain tartotta Gyaluban ta­vaszi rendes zsinatát, melyre a 39 anyaegyházak lel­készei kötelezettek valának mindnyájan megjelen­ni, de fájdalom, jelenben is öszvesen csak 19-en je­lentünk meg! Mikor érünk már oda, hogy közügy iránti érdekeltségünk, mindeneket mellőzve, mindnyájunkat egybevonjon ? Uram, jöjjön el a te országod ! Zsinatunkat, mint illet, istenitisztelettel nyitottuk meg, a templomban szónokolván középlaki lelkész főt. Sámuel úr, esperesünk által előlegesen alapigéül tű­zetvén Máté 5. 43. 44. Az istenitisztelet végeztével első teendőnk volt az özvegy-árvai pénztárnokságról még a múlt zsinaton le­mondott t. Benedek Sándor úr helyébe más pénztárnok választása, mi meg is történt. Adja az ég, hogy ez újon­nan választott is, oly tiszta és világos számadással nyugtassa meg, a lehető özvegyeik, s árváik érdekéből filléreiket évenkint öszvetevő megyei papságunkat, mint a sok zavar és pénz-erisis után leköszönt pénztárno­kunk, három év alatta már csüggedezőket, s kétke­dőket megnyugtatta! Özvegy-árvai pénztárunk évi be­tételeink következtében ma már megközelíti a négy ezer váltó forintot, ebből a régibb betételek kamatjai évenkint papi özvegyeink s árváink közt osztattak ki, öt év óta pedig újabb betételeink kamatjai is tőkósittettek, s ha még egy év eltelik, az öszves töke kamatjai lesznek folytonosan kiosztandók, a tőke a rendes évi betételeic folytatásával növeltetvén. lndítványoztatott ez úttal egy megyei domestica életbeléptetése, gyűléseink tartása helyisége meghatá­rozásával összekötötten, továbbá fölhívás történt népis­koláink lehető szervezése, és egy megyei egyházi könyv­tár létesítése érdekében. Mind három tárgy egy három tagból álló bizottmánynak adatott át, hogy a jövő gyű­lésig készítsen kimerítő munkálatokat. Mind három tárgy, nézetem szerint, egyházme­gyénk életkérdése, melyet ép azért nem szabad többé sem közönyösen vennünk, sem hanyagul tovább taszi­gálnunk. Ugyanis egyházmegyénknek nincs, s nem is volt egyetlen fillérből álló pénztára eddigelé, már pedig míg emberek leszünk, társulat nem lehet szilárd közöttünk anyagi kútforrások nélkül; csak kicsiny tőkével is gyakran segíthetnénk magunkon, szegényebb egyhá­zainkon, de ha koldusok maradunk, önállóságra soha sem vergődhetünk, és ha nem kezdjük hangyaszorga­lommal összerakni a filléreket, hogy azok a jövő kor kezelése alatt majd megnövekedjenek : unokáink is csak könnybe lábbadó szemekkel nézik a nyomort, 8 küz­dendnek a tornyosuló szükséggel, a nélkül, hogy se­gíthetnének. A domestikával kapcsolatban hozott gyűléseink tartása helyisége is meghatározandó már valahára, mert Kolosvár megyénkbőli kiszakadása óta csak is vagy két egyházak lelkészei voltak leginkább kitétetve azon sze­rencsének, hogy gyűléseinkkel egy két nap szűk lakhá­zaikat lefoglaltuk, s kosztoztunk ez idő alatt náluk any­nyiért, a mennyiért jó ebédet vendéglőben tán egyszer is alig kaphatnánk. Sokat az igaz , mi sem fizethettünk volna, mert pénztárunk nem levén, az ülnökök számára is csupán a válóperek vékony csatornái voltak a jö­vedelmek. Ámbár előlegesen lehetett hallani oly nyilatkoza­tot, miszerint iskolatanitóink csekély fizetése mellett nem lehet nyakukba, egy jobb iskolai rendszerrel ujabb terhet nyomni; mindazáltal népiskoláink sorsa éberebb figyelemmel kisérése gondolatom szerint köztanácsko­zásainkat valahára jobban kell, hogy érdekelje. Mert ha vannak is gyenge egyházaink, mindazáltal legtöbbek

Next

/
Oldalképek
Tartalom