Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-30 / 13. szám

A templombau, — melynek egyik tornácán a koporsó kitéteték — először az összes gyülekezet éneklé orgona mellett a „Te benned biztunk eleitől fogva" kezdetű szomorú éneket; majd a pataki collegiumi éneklőkar zengedezett. Ezután nagyt. Ferenczy József kassai prédikátor s abauji esperes monda egy könyörgést, mire a miskolci gymnásiumi éneklökar gyászéneke mellett a közönség távozni kezdett. A roppant tömegből álló menet, mint egy megindult tenger húzódott végig az úgynevezett Cikó-utcán és a piacon s az avasi temető felé tartott. Az utcák és utak előre föltakaríttattak és elkészíttettek s még mielőtt a menet az Avasra, ért volna, már a nagy templom körül egy új roppant néptömeg várta a koporsóval csendesen haladó sokaságot. Miután a feledhetlen főpap és páratlan szónok áldott hamvai, gyászzengedezések mellett, földbe tétettek : az igen tágas, öreg szentegyházba özönlött a nép azon része, melynek odajutni módjában állott. Nemcsak a székek, de a székek közötti ösvények is a zsúfolásig elfoglaltattak. — Itt a pataki és miskolci éneklökarok felváltó éneklése mellett nt. Édes Albert alsó-borsodi esperes monda tárgyhoz és viszonyainkhoz alkalmazott egyházi beszédet; több izben könyekre fakasztván a közönséget. — Az oratiót Kónya Pál m. csáthi lelkész tartotta. Véget érvén a gyászszertartás, a csillagvendéglő teremében gyülekeztek össze igen számosan a végtisztességtevök közöl; ősi szokás szerint halotti torozásban emlegetvén a megholt érdemeit. — Nem lehet a legteljesebb méltánylás nélkül emlitenünk a miskolci ref. egyházközségnek, különösen egyes buzgó tagjainak fáradatlanságát és áldozatkészségét e gyásyünnepály körül. —• A fekete posztók , melyekkel a templomokban a karzatok és szónokszékek bevonattak e pillanatban is ott vannak s még nyolc napig hirdetik ott a dicsőült főpap utáni közfájdalmat. A fönnebb érintett egyházkerületi tanácskozmány egyéb a vallásügyre tartozó intézkedései között felemlítendő az, hogy épen módjában esett tudomásul venni, főtiszt. Szakái L. sajóvámosi léikész urnák, mint legidősb esperesnek a megürült superiutendensi hivatalba ősi gyakorlat szerint, ideiglenesen történt belépését. Kolos-kalotai egyházmegyei gyűlés. Erdélyi reformált anyaszentegyházunk e megyéje martius 13-ik s következő napjain tartotta Gyaluban tavaszi rendes zsinatát, melyre a 39 anyaegyházak lelkészei kötelezettek valának mindnyájan megjelenni, de fájdalom, jelenben is öszvesen csak 19-en jelentünk meg! Mikor érünk már oda, hogy közügy iránti érdekeltségünk, mindeneket mellőzve, mindnyájunkat egybevonjon ? Uram, jöjjön el a te országod ! Zsinatunkat, mint illet, istenitisztelettel nyitottuk meg, a templomban szónokolván középlaki lelkész főt. Sámuel úr, esperesünk által előlegesen alapigéül tűzetvén Máté 5. 43. 44. Az istenitisztelet végeztével első teendőnk volt az özvegy-árvai pénztárnokságról még a múlt zsinaton lemondott t. Benedek Sándor úr helyébe más pénztárnok választása, mi meg is történt. Adja az ég, hogy ez újonnan választott is, oly tiszta és világos számadással nyugtassa meg, a lehető özvegyeik, s árváik érdekéből filléreiket évenkint öszvetevő megyei papságunkat, mint a sok zavar és pénz-erisis után leköszönt pénztárnokunk, három év alatta már csüggedezőket, s kétkedőket megnyugtatta! Özvegy-árvai pénztárunk évi betételeink következtében ma már megközelíti a négy ezer váltó forintot, ebből a régibb betételek kamatjai évenkint papi özvegyeink s árváink közt osztattak ki, öt év óta pedig újabb betételeink kamatjai is tőkósittettek, s ha még egy év eltelik, az öszves töke kamatjai lesznek folytonosan kiosztandók, a tőke a rendes évi betételeic folytatásával növeltetvén. lndítványoztatott ez úttal egy megyei domestica életbeléptetése, gyűléseink tartása helyisége meghatározásával összekötötten, továbbá fölhívás történt népiskoláink lehető szervezése, és egy megyei egyházi könyvtár létesítése érdekében. Mind három tárgy egy három tagból álló bizottmánynak adatott át, hogy a jövő gyűlésig készítsen kimerítő munkálatokat. Mind három tárgy, nézetem szerint, egyházmegyénk életkérdése, melyet ép azért nem szabad többé sem közönyösen vennünk, sem hanyagul tovább taszigálnunk. Ugyanis egyházmegyénknek nincs, s nem is volt egyetlen fillérből álló pénztára eddigelé, már pedig míg emberek leszünk, társulat nem lehet szilárd közöttünk anyagi kútforrások nélkül; csak kicsiny tőkével is gyakran segíthetnénk magunkon, szegényebb egyházainkon, de ha koldusok maradunk, önállóságra soha sem vergődhetünk, és ha nem kezdjük hangyaszorgalommal összerakni a filléreket, hogy azok a jövő kor kezelése alatt majd megnövekedjenek : unokáink is csak könnybe lábbadó szemekkel nézik a nyomort, 8 küzdendnek a tornyosuló szükséggel, a nélkül, hogy segíthetnének. A domestikával kapcsolatban hozott gyűléseink tartása helyisége is meghatározandó már valahára, mert Kolosvár megyénkbőli kiszakadása óta csak is vagy két egyházak lelkészei voltak leginkább kitétetve azon szerencsének, hogy gyűléseinkkel egy két nap szűk lakházaikat lefoglaltuk, s kosztoztunk ez idő alatt náluk anynyiért, a mennyiért jó ebédet vendéglőben tán egyszer is alig kaphatnánk. Sokat az igaz , mi sem fizethettünk volna, mert pénztárunk nem levén, az ülnökök számára is csupán a válóperek vékony csatornái voltak a jövedelmek. Ámbár előlegesen lehetett hallani oly nyilatkozatot, miszerint iskolatanitóink csekély fizetése mellett nem lehet nyakukba, egy jobb iskolai rendszerrel ujabb terhet nyomni; mindazáltal népiskoláink sorsa éberebb figyelemmel kisérése gondolatom szerint köztanácskozásainkat valahára jobban kell, hogy érdekelje. Mert ha vannak is gyenge egyházaink, mindazáltal legtöbbek