Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-02 / 9. szám

kettős neve lett; magok a lakosok Hatvannak, a vidék pedig Kálmán Szállásánák hívták, melyből idővel megrövidítve lett a Kálmán ti. Kámány nevezet. — Ez a Kálmán-f'amilia, többekkel égyütt, frios't is virágzik itt. 3. §. A helvét vallástétel szerint hivő CSaládok közt szép hirrel fényeskedtek mái* ákkor a áemíé's Gál-, Nagy-, Kálmán-, Jankó-, Síiírion- és ifws-csáládok. Kik közül a két elsőbbek tulajdon birtokosok volfák, sőt a harmadikról is van némi emlékezet. De hogy mikor és ki által reformálúdtak ? — bizonytalan. Hihető mindazáltal, hogy Szegedi Kiss István Kálmáncsehi püspök ideje táján 1560. év körül már a helvét hitv. szerint hittek, ha nem miudenek is, legalább sokan, minthogy Hatvan Káímáncsái^al hátáros volt, hova a tiszta tudomány hamar elhatott. Az öregek is azt állítják, hogy sem Hatvanban, sem Ágiban, sem Diósban {Diós északról fekszik, puszta) nem találtatott csak egy család is, mely a helvét vallástétel szerint ne hitt volna. — Még ma is csak egy ház létezik római hitű. 4. §. Templomjok, parochiájok s predikátorjok, — mint mondják — a régi Hatvan helységben ném volt, hanem Agi nevtt helységben, mint anya- — ínater —• egyházban gyakorlották az istenitiszteletnek szent munkáit, — ahol is a reformátusoknak templomjok, parochiájok, predikátorjok és iskolataúítójok volt. Hatvan és Diós, mint fiók egyházak Ágihoz lévén kapcsolva, oda fizettek, s az akkori szokás szeriut az ági templom kerítésébe temetkeztek. — Elpusztulván mind Ági, mind Hatvan és Diós, az ujjonan megszállt Hatvánnak lakosi tovább is megtartották ezt temetkezőhclynek, melynek csendes birtokában'voltak 1805-ik esztendeig; a mikor is gróf'Batthány János első birtokos úr, a helybeli több birtokos urakkali egyesség szerint, az egész batárt fölméretvén, nekik más temetőkertet mutattatott ki. — Emlegetik a régiségekben gyönyörködő öregek azt is, hogy az ági templomban hangos éneklők voltak, Gál István, Hatvanból, Zsoldos István és Fekete István pedig Ágiból. 5. §. Sok ideig nem lévén alkalmatos a hatvani elszegényedett ekklésia, hogy templomot, paplakot építhessen. Néhány évekig a szomszéd Pata helységbe járt istenitiszteletre. Majd gyarapodván valamennyire, egy Óvári István nevtí prédikátornak, kibujdosása közben (de mikor és miért bujdosott ? bizonytalan) erre felé vándorlott, sz. hivatala gyakorlására alkalmat nyújtott. Ki is, hol született? tanult? Hivatalban hol volt? itt is mennyi időt töltött a sZent szolgálatban ? nem egyformán értenek róla. Mert vannak, kik állítják, hogy 10 évig szolgált, mások több vagy kevesebb időre teszik, abban azonban mind megegyeznek, hogy itt halt meg. 6. §. Ennek halála után bár törekedtek, — sok ideig nem hozhattak magok közé prédikátort; hanem csak az iskolamesterek szolgálatjokkal éltek. Ilyen volt: 1-ör egy Sámuel nevü ; — de micsoda Sámuel? feledékenységbe ment; sőt több az, hogy ötet akkor is csak Samu deáknak hívták, mikor közöttök szolgált, s ez & neve maradt emlékezetben. E két esztendeig! Szolgalatja után ment ismét Bécsbe, — e község északról Dióson felül most ev. ref. ekklésia. — 2-or Követte ötet valami Erdéli névti, ki két évig, — s ezt $-or Péter deák nevü, ki szinte két évig szolgált; ezután lett: 4-ér Csoknyai Mihály, kinek 3 évi szolgálata után vissza hozták ismét 5-Ör Samu tieákot, ki is másodizbén szolgált itt 3 évig, és innét Tót Szent Györgyre mént. 7. §. Még eddig sem íémplomok, sem parochiális hazok nem volt, hanem hivatalt viselő személyek bérelt szobákban laktak, és ott gyakorlották a szent gyűléseket is. Harangjok sem volt még; hanem egy magas, laposan kifaragott bükfa táblával éltek, — mint bizonyos jellel, a népnek istenitiázteletre váló egybegyűjtésére; mely is, mikor a háznak valamélyik részén felmutattatott, hogy ai istenitiszteletnek ideje jelén van, ezáltal kinek-kinek tudtára adatott. Ellenben, volt nekik bizonyos nemes curiájok és fundusok, a hova építhettek volna, ha annyira el nem szegényedtek volná. Mert Istenben boldogult néhai nemes Gál Gergely valóságos birtokos úr, megszánván az ekklésiának nyomorult kórsát, midőn több életben lévő mágzati között á mága tulajdon birtokát felosztaná, megemlékezék a sz. ekkléssiáról is, éS á leány-ágon lévő just, — ha magva szakadna — egyenesen és örökre annak testálta. Egyetlen leánya, mielőtt magzatot szült volna, még atyja életében meghalt, és ekképen annak jussa az ekklésiára szállott. Az a jószág pedig, mely így az ekklésiáé lett a belső funduson kivül ezekből állott: kilenc magyar hold szántó föld, melynek % része mindenkor a prédikátor intertentiojára, y3

része pedig az ekklésiai fogyatkozások elhárításokra volt fordítva. Ezenkívül egy jó darab kaszáló rétből, melynek szélessége 55 ölet tészen, a hossza pedig 200 Ölet is meghaladta. Mikor szállott pedig ez a jószág az ekklésiára, azt bizonyossággal ma már meghatározni nem lehet, mivel az egyház birtokábaú levÖ a jegyzőkönyvnél egyéb levél néih létezik. Ha aíért nem lehet is egész bizonyossággal riieghatározni: mikor kezdette bírni az ekklésia ezt a jószágot; jehet mégis hinni, hogy előbb birta azt, mintsem a prédikátorok sZolgálatjával kezdett élni: mert különben nehéz megfogni, hogy egy — ilyen kicsiny számból állott gyülekezet, mint ez Volt — miként lehetett volna képes, egy prédikátornak tisztességes ellátására, há annak hasznából nem segíttetett volna? — De még ma is élnek ennek hasznával a létező prédikátorok és a sz. ekklésia, 8. §. Népesédvén, s tía.jról-n'áprá gyarapodván a lakosok, prédikátort kívántak fnag'ok feöié behózrii, hogy így az isteni szolgálat és tanítás réndeseú történjék. E végre közelebb már nem találván, meghívták Cdoknyai Istvánt DUnaszent-Györgyről; — ki is, miután mágát fölajánlotta, nagy költséggel és Sok utáhá Váló járással illocáltatott, 1735-ik eszt. septétnberben, és szolgált 5 esztendeig.