Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-02 / 9. szám

Ez volt a második prédikátor e sz. ekklésiábafi; -*ennek idejében épült a már föntebb említett nemes funduson egy templom fából és paplak, melyek helyett ma már újak léteznek. Ennek idejében szereztetett egy kis harang, mely még ma is haszon vehető. Vétetett 50 fton, semmi irás sincs rajta. Ennek idejében volt az ekklésiának kuratora nemes Gál Mihály, mely hivatalban megmaradóit annak halála után is sok ideig. — Végre tisztes öregség után, itt pálya futását is bevégezte. Bélavári István, ref. lelkész. (Vége következik.) — -KÜLFÖLD. London. Egy vasárnapestét egy színházban következőleg ír le egy londoni lelkész. Még kevés évvel ezelőtt a püspöki egyház egyik lelkésze sem mert volna a püspök által számára rendelt templomon kivül prédikálni. Mióta a mostani londoni püspök az evangéliomot mindenütt hirdeti, sőt néhány hónap előtt annyira fellelkesült, hogy a londoni omnibusok kocsisainak is tartott egy arra rendelt térségen egyházi beszédet, ez az evangélikus egyház néhány lelkészét arra indította, hogy mindenütt, hol csak alkalom adja elő. magát, az igét hirdetik. Az alhallow egyház lelkésze egyházi beszédet tartott a Garrick sziuházbau. A szinház minden zuga megtölt, mindenütt figyelmes hallgatók állottak. Alig lehete egy két hölgyet látni ezen nagy tömegben. Ezen emberek közül — mond a tudósító — soknak arcán olyas valami vala észrevehető, melyet csak bizonyos osztály arcán tapasztalhatni, mely gyakran szokott törvényszék előtt állani, t. i. a zsiványokén. A legnagyobb rend uralkodott. A lelkész elolvasta a liturgiát, kiválasztott egy egyházi éneket, imádkozott s egyházi beszéde alapjául felvette a 89-ik zsoltár 15, 10. versét. Eiragadólag szónokolt a lelkész s beszéde valódi evangéliomi volt. Isteni tisztelet végeztével, a kinek kedve volt bibliát kapott s temérdek biblia osztatott ki. Legközelebb a Marylebonc színházban tartatott vasárnap esti istenitisztelet, s ezernyi embert vissza kelle utasítani, kiket a tér nem fogadhatott be. Képzeljük a roppant számú templomot, mely mind tele van, azon roppant tömeget, mely Pál templomát, Westminster-apátságot, Exeter- St. James hallet sat. látogatja s fogalmunk lehet á londoni nép vallásos életéről. Múlt héten az evangélikus szövetség az Éxeter-halleban imára gyűlt össze s minden hely el volt foglalva. Az úgy nevezett „Rcvival Meetings"-ek mind mind buzgóbban tartatnak s azoknak hasznában senkisem kételkedik. Télen hetenként előadások tartatnak a keresztyén ifjúságnak, melyek igen látogatottak. A. K. Z. Verona, febr. 18. 1860. Az utóbbi időkben egészen megszokhatta az olvasó közönség, hogy valamely olaszországi város nevének említése után, az útcai, színházi s több efféle egyhúron pendülő demonstratiok hosszú sorozatának, gyakran elferdített leírását olvassa. Ez alkalommal azonban, daoára a fentebbi datumnak, elkerülve a demonstratiok zajoö szinhelyétre becses lapolt szellemével egyezöleg, csendesebb térré, az olaszországi prot. egyházi iigyek terére irányozza a tisztéit olvasó figyelmét. E téren kevés kivétellel magyar hitrokonainkkal találkozunk ; mert leszámítva á velencei kis evang. gyülekezetet, s néhány elszórtságban élő, Schweizból ide származott prot. családot, bátran állíthatjuk, hogy az austriai Olaszországban élő protestánsok legnagyobb részét a magyar ref. katonaság képezi. Midőn azért az olaszországi prot. egyházi ügyek terén szélyeltekintünk, leginkább e fegyveres hitrokonaink vonják magokra figyelmünket. — Felesleges fejtegetni, hogy ezen, a szellemi miveltségnek — fájdalom ! — többnyire alacsony fokán álló, s itt ez elszigetelt helyzetben számos kísértések közt élő hitrokonainknak, mily nagy szükségök van folytonosan őrködő éber tanítókra, kik szívökben a vallás iránti szeretetet éleszszék, őket az erkölcsiség utján való haladásokban folyvást gyámolítsák ; s épen ezért csak háládatos érzéssel tehetünk említést a magas kormánynak azon atyai gondoskodást tanúsító kegyes intézkedéséről, miszerint a közelebb múlt nyáron, a már 10 év óta üresen lévő egyetlen ref. tábori lelkészi állomást betöltötte. De más részről ugyan ez alkalommal sajnosan kell idvezitönk szavaival felsóhajtanunk: „az aratásra való gabona bizony sok, de az arató kevés!" Az 50 ezeret haladó két felekezetű protestáns katonaságnál, a lelkészeti szolgálatok teljesítésére, ez időszerint egy ev. és egy ref. lelkész van alkalmazva. Ha már a cs. kir. hadseregben szolgáló prot. katonaság, és lelkészeinek létszámát, a szinte katonai szolgálatban lévő kath. atyafiak s lelkészeik létszámával egybevetjük , roppant aránytalanság tűnik elő. Ugyanis, kath. vallású lelkészek nem csak minden ezrednél, de még külön a katonai növelő intézetek, kórházak s helyőrségeknél is vannak alkalmazva, úgy hogy a cs. kir. hadsereg különböző alkatrészeinél szolgáló kath. lelkészek száma 230-nál többre megy; s így — kivált a mostani reductio mellett körülbelöl 2000 emberhez esik egy lelkész; holott prot. fegyverviselő hitrokonainknál 25,000 hez is alig jut egy. Figyelembe véve már mind azt, hogy kivált a nagyobb városi kórházakban lévő betegek — kiknek száma csak itt Veronában is, a múlt nyáron 7 külön kórházban, a 4000-et mindig felülhaladta — mennyire igénybe veszik a két lelkész szolgálatát, mind azt, hogy a hívek legnagyobb része egész Olaszországban, sőt Tyrol, ístria s Dalmatiában szétszórva van: lehetetlen meg nem győződnünk arról, hogy két lelkész ily körülmények közt, a legjobb igyekezet, s gyakori utazás mellett is, a pásztori gondokat kellő sikerrel nem viselheti, s lelkészeti magasztos hivatásának mindenütt, minden tekintetben — mint óhajtaná — meg nem felelhet, miután híveinek nagy részét esztendő számra sem láthatja. Felettébb óhajtandó lenne azért, ha a talán egybegyűlendő zsinat figyelmét hadi szolgálatban lévő hitrokonainkra is kiterjesztené, s az illető legmagasb helyen, a prot. tábori lelkészet kellő orgonizálásáért, s különösen azért — legalázatosabban esedeznék, hogy legalább a kath. tar-