Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-12 / 32. szám

tendens irja: „Nekem sok leveleim vannak a hatalmas vezérektől török és magyar nyelven megírva és megpecsételve s a vitézlő török uraktól is minden becsületünk és ótalmunk meg vagyon panasz nélkül leveleink vannak, hogy minket senki ne háborgasson, sem török, sem jobbágy, hanem tisztünkben eljárhassunk/' A török e szerint vallásukban nem háborgatta a protestánsokat, védelmezte intézkedéseiket, s a nemzet nyelvén szólott a nemzethez, melyet saját erejével hódított meg. Perényinek gondja volt a hazára, a szenvedőkre, az egyházra, az iskolákra. Az apa halhatatlan érdemeit az egyház és iskola irányában ujabb érdemekkel tetézte a hozzá oly igen méltó fiu, Perényi Gábor. Mit atyja a pataki iskolára nézve megkezdett, ő tovább vitte: lelkes védelme és pártolása, s a Nagybányáról visszahívott Kopácsy István vezetése alatt Pataknak már 1550-ben főiskolája volt, s azt a Perényi Gábor kifogyhatatlan kegyessége tartotta fenn, ki az iskolának fekvő vagyont, biztos és állandó jövedelmet, évi folytonos segélyezést rendelt, s ez adományozásaira királyi jóváhagyást és szentesítést eszközölt. De a Perényiek nemcsak az egyháznak és iskolának éltek: maga a nemzet hálával tartozik emléküknek. Ha e szűk átkelőn, hol a Bodrog a Hegyalja lábait mossa, a Perényiek gondoskodása a pataki főiskolában áttörhetlen erősségét nem állítja fel a nemzetiségnek, talán azóta észak felől egy idegen elem a Tiszáig nyomul, s az ős magyar, ki az alföld téréin szántogat, most nem értené e vidék lakóit. Valóban nehéz meghatároznia váljon az iskola megalapításában a Perényiek áldozatkészsége volt-e nagyobb, vagy hazafiúi bölcsesége. A fényes Perényi-család ezen ága kihalt, de emléke él és örökké élni fog; emlék szebb és maradandóbb protestáns ember sírja felett nem emelkedik e hazában: e nagyszerű emlék a sárospataki főiskola. Perényi Gábor halálával birtokai a koronára szállottak s II. Miksa király lett Sárospatak ura, az iskola bőkezű jóltevője, igazi mecénása. Az iskola minden jogait s illetőleg fenállását királyi jóváhagyással szentesítette, részére állandó segélyt rendelt oly mértékben, mint maga Perényi Gábor meghagyta. Ez iskola a koronás fők között iránta van legtöbb hálára kötelezve. Majd az Eger vára ostrománál halhatatlanná lett Dobó István neje, Sulyok Sára és fiuk Dobó Ferenc , mint Sárospatak tulajdonosai vették ápoló gondoskodásuk alá a főiskolát, s nagylelkiileg gondoskodtak az építkezések mellett a fizetésekről, az ifjak segélyezéséről. Az ég úgy akarta, hogy oly sok lelkes és a haza előtt fényes érdemekkel koszorúzott család jöjjön összeköttetésbe a főiskolával, talán, hogy múltjához annál több kegyeletes emlék csatlakozzék, s mily természetes láncolata a képzeteknek: Patak, Dobó, Eger, a haza! A lelkes Dobók után a Kákócziak és Lorántfy Zsuzsánna jőnek. Külső és belső életejaz iskolának e korban indult egész erővel fejlődésnek. E kort I. Rákóczy György nyitja meg; 1626-ban a felsőbb tudományok előadásával a sárospataki főiskolában három tanitó foglalkodott, kiket ő maga fizetett saját pénztárából, s e mellett több rendbeli építkezéseket tett. Tarczali Pál esperes előadása szerint: „A schola tíz esztendők forgása alatt szépen nevekedék, hasznos szép épületek lőnek, typographia erigáltaték, az üdvözült Lorántfy Zsuzsánna Comenius Jánost idegen országból sok költséggel aláhozatá, négy classicus praeceptoroknak szép fizetést rendele és a classisok azokhoz illendő szép auditóriumokkal erigáltatának, melyekben mind nagyok, aprók, dicséretesen épültenek." Ez időben már Sárospatakon az alsó- és felső tudományos osztályok vezetésével összesen'hét egyén foglalkodott s az iskolában egy nyomda működött bizonyságául annak, hogy az iskola kebelében a szenvedőleges fogékonyságon felül a cselekvő munkásság ösztöne is érezhető volt. Hogy e kegyes fejedelem, világtörténeti nevezetesség a linci béke által, a sárospataki iskolát egykor szerette, ápolta, e kedves viszony kegyeletes emlékét ki nem fogják törölni az intézet lelkéből sem a századok, sem az ezredek; ez iskolának mindig dicsekvése lesz, hogy egykor a Rákóczy ok iskolája volt. Halála után, mely 1648-ban történt, özvegye, a lelkes Lorántfy Zsuzsánna, a sárospataki főiskola ápoló dajkája, bőkezű kegyasszonya, fiával; *