Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-12 / 32. szám

Zsigmonddal Sárospatakra költözött s életét, mondhatni, az iskola felvirágoztatásának szentelte. Az ó-kor mai napig bámult classicus irói azon uralkodókat, kik a tudományok ápolói voltak, az istenek közé helyezték; félelem vagy liizelgés okozta, mindegy, de megtörtént. S ha érdem a szellemnek imez emelkedése férfiakban, kik birodalmak kórmányára voltak elhíva, a mi mélyreható bölcsességet feltételez, lehetünk-e elég elismeréssel azon nő iránt, ki oly meleg szeretettel, részvéttel, mondhatni nyugtalansággal ápolja a tudományokat, mintha az iskola egy bölcső volna, melyben első szülötte felett viraszt ? Es ö -e magasultság által nem vetkezett ki a nőiségbol, hanem felülemelkedett azon ama magasságig, hol a jellemeket már csak bámulni lehet. Szóljanak tettei. 1650-ben Comenius Jánost, a tudományos intézetek organizálásának, az okszerű tanitásnak nagy mesterét,mintpedagogiárkhát,külföldrőlnagy költséggel Sárospatakra hozatta, akarván ez intézetet az európai tudományos miveltség színvonalára emelni. Lorántfy Zsuzsánna ezáltal az iskolának érezhető szellemi emelkedést adott; nevelte a tanszékek számát; az iskolának gazdagon jövedelmező fekvő javakat ajándékozott, mint azokat, úgy a mások által ajándékozottakat a terhek alól felmentette; az ifjakat a várból kiszolgáltatott jótéteménynyel bökezűleg ellátta, többeket.kiküldött a külföldi egyetemekre, valamint férje is az előtt, hogy a tanári hivatalra folyvást alkalmas •egyének képeztessenek ; s hogy az iskolához vonzó szeretete a földi élet határain is túlterjedjen, végrendeletében, azon esetre, ha fiai örökösök nélkül halnának el, javainak jelentékeny részét az iskolára hagyta. Es e kegyes lelket mélyen sebzették élte alkonyán az iskolai zavargások. Vessünk egy futó pillanatot a történtekre, melyek halálát megelőzték, hisz egy részben az ő halálának kétszázados emlékét ünnepeljük: ő 1660-ban halt meg, valamint fia, a derék II. Rákóczy György is. 1621-ben I. Rákóczy György gondoskodott iskolai törvényekről s uj tanrendszerről, akarván reformokat hozni be a tanitásba. Ez ellen élesen nyilatkozott az ifjúság, ragaszkodván a régi eljáráshoz. A zavarok 1648-ban megujultak. A fejedelemnő Medgyesy Pált, kedves udvari papját bizta meg, hogy készítene törvényeket, melyek által a csend az iskolában kellőleg biztosíttassák. A törvények kihirdettettek, az ifjúság gúnynyal válaszolt s csípős megjegyzéseket irt azokra. Az ügy a zavargások lecsendesítése végett zsinat elé vitetett, de siker nélkül, a felhabzó kedélyek le nem csendesedtek: az összes tanuló ifjúság, mint hajdan a római nép, midőn a szent hegyre költözött, a várost, elhagyta az iskolát, de harmadnapra ismét visszatért. A kegyes fejedelemné még azon évben meghalt, s mily nehezen szívelte a történteket, Tarcali Pál esperes és főiskolai egyházi gondnok következőleg adja elő ,.Elközelgetvén üdvözült Lorántfy Zsuzsánnának... életének végső napja, kimulék e világból szent György nap táján. Kinek meghidegedett részeit, midőn az koporsóba betötték, fedelet az koporsóra maga kezeivel fedezett üdvözült Zákány András urunk, sürtí könyhullatási orcáján és vén szakállán aláfolyván. keserves zokogással az körülállóknak liallattokra ezt mondotta: Ah átkozott diákok, ti öltétek ezt meg. Ti fosztottátok meg az szegéig magyar nemzetet ez drága kincstől. Nem is ok nélkül való szók voltak, mert engemet seniort halálra való betegülése előtt mintegy hatodnappal felhívatván magához méltóságos Lorántfy Zsuzsánna és házában csak magammal beszélgetvén mintegy két óráig, beszéde közt ottan-ottan sírásra fakadván ki, ilyen szókat is szólott: „Üdvözült urammal ifjúságomtól fogva istenesen élvén, de sem annak, sem kedves fiamnak, Rákóczy Zsigmondnak halálán annyit nem sírtam, keseregtem, mint az ifjúságnak ez rajtam tett méltatlan cselekedetin. Te látod Isten, mint az édes anya magzatit, az dajka az ő kicsindedit, úgy igyekeztem nevelni Istennek és szegény hazánknak szolgálatjára, de sok dajkálkodásimat ime mivel fizetik!'' Néhány nappal azután, hogy e hattyúénekét elmondotta, megszűnt dobogni a nemes szív. Hamvai Sárospatakon nyugosznak. Egy, hatásában át nem gondolt fellépés a legjobb szívben minő fájdalmat keltett! talán, hogy emlékén annál szentebb pietással függjön az utókor. A derék szülékhez méltó fiak II. Rákóczy György és Zsigmond első rendű jóltevoi közé tartoznak a főiskolának. Ez utóbbi, különös ked-