Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-07 / 40. szám

Beszélik továbbá, hogy az összes iskolai tanrendszer, de különösen a gymnásiumi, nagy változáson fog legköze­lebb átmenni, s az uj szervezés terve épen most van az egyetemes értekezlet előtt munkában. Pataknak képezdéje is van. Fogunk-e látni az intézet­ről egy rendszeres tervezetet ? A kalendáriumokból ugy látjuk, hogy ott némely szakban 1 — 3 év alatt 5 — 6 segéd is működik. Hajlandók vagyunk hinni, hogy ez csak sajtó­hiba, vagy a körülmények által parancsolt kényszerűség; mert ily intézkedés elvből nem történhetik, minthogy ez uton az illető szakok mindenesetre tönkre jutnak. Szóljunk egypár szót az anyagiakról is; ezek nélkül a szellem csak a menyben érzi jól magát. Mondom, sokat hall az ember Patakon, ha különböző körökben megfordult, s ama vonzó képnek, melyei távolról, a főiskola felé fordulva, maga előtt lát, egyes vonásai a közelben ugy elváltoznak! Most csak az anyagiakról akarunk szólni. Bizonyos, hogy az évi számadások berekesztése alkalmával egy két ezer forint — Istené legyen érette a hála,—mindig marad a főiskola pénztárában, és mégis egész Magyarországon al­kalmasint itt kapják fizetésöket legrendetlenebbül a taná­rok, s nem ritkán a legnagyobb szükségben is alig jutnak 10—20 forinthoz, egy angária helyett. Ez az egyházkerü­let méltóságán alul áll. Nem volt rá szüksége, hogy, mástól hallja meg, saját organumai belátták a teendőket, miután az iskolai széken az ügyre vonatkozó munkálat, talán hogy hamu alatt maradjon a tiiz, több hónapon át nem vétetett tárgyalás alá. Az egyházkerületi küldöttség kimondotta, hogy a pénztárnokon, a pénztár rendezése állal segíteni kell. Nem lehet föltenni, hogy legyen ember, ki e halaszt­hatatlan intézkedés ellen a közelebb tartandó közgyűlésen szót emeljen, s ha emel, felelős lesz a fizetések rendes és pontos kiszolgáltatásán felül minden eshetőségekért. Tiszai. A gömőri helv. hitv. egyházmegye f. év sept. 18-kán tartá őszi gyűlését, melynek végzései közül a köz­érdeküeket imc közöljük : Több egyház lelkésze íerjeszté fel panaszképen, hogy az egyházkerületi rendelet ellenére velők fizettetik az egy­házi földektől járó adót. Határoztatott, miszerint a földek az egyházak tulajdona lévén, azok fizessék az utána járó­adót is, mert a lelkészek dijlevele nem csonkittathatik. El­lenkező esetben meggyőződésünk szerint maga az egy­ház a tulajdoni jogot a lelkészre ruházván, szabad rendel­kezésére adná az egyházi földeket, melyből sok visszaélé­sek történhetnének. Ft. püspök Zsarnai Lajos ur a domesztika ügyét hathatósan ajánlván főpásztori levelében a gyülekezetek figyyelmébe, ez ügyet magáévá lette egyházmegyénk. Egy ily pénztár felállítása mindnyájunk forró óhajtása, mert hogy többel ne mondjunk, ez önkormányzati erőnk kifejté­sének legbiztosabb alapja. Kimondá egyházmegyénk, hogy fizetni akar igenis, csak a kivitel mikéntje felett voltak esz­mecserék. Ugy látnánk azonban ez ügyet biztos alapra épí­tendőnek, ha annak szükségessége a nép legalsó rétegével is elismertetnék s rokonszenv költetnék benne az ügy iránt; ezért elvül kimondatott, miszerint az egyes egyhá­zakat kell előbb kihallgatni azon véleményezés nyomán, mely a kerületi választmány munkálata folytán le fog kül­detni az egyházakhoz. E fontos ügy nem elhirtelenkedést, de komoly megfontolást igényel, az elhamarkodás csak veszélyeztetheti az ügyet. Biztos alap nélkül az épület ösz­szedől mihamar. Óhajtanánk egyszersmind, hogy a kerület igazságos fizetési kulcsot találjon fel tekintettel a mostani terhes viszonyokra. Erre nézve oda nyilatkozott egyházme­gyénk, hogy a befizetés egy része birtok, más része fej után állapittassék meg. Hogy a lelkészek s tanítók dijlevelei ne csonkittassa­nak, határoztatott: miszerint a belhivatalnokok dijlevelei a presbyteriumok által meghitelesitve Írattassanak össze s egy könyvbe bekötve az esperesi hivatalnál tétessenek le. Nt. Terhes Sámuel ur lemondásával az esperesi hiva­tal megürülvén 45 szavazat közül 33-al t. Szentpéteri Sá­muel pelsöci lelkész ur választatott meg esperesnek, el is fogadta e diszes hivatalt, de csak 3 évre, ennek elteltével letenni azt választói kezébe. Nem is korszerűtlen eszme a tisztújítás eszméje, mely több egyházmegyékben nem csak elvileg elfogadtatott, de jó sikerrel életbe is léptetett. Ismerve az elválasztott nt. ur egyháziasságát, ügyszere­tetét, egyházmegyénk szép jövőnek néz eléje. Hisszük és reméljük, hogy kormányzata alatt némely egyházak zilált viszonyai ismét rendbe jőnek. Eddig papi s világi ülnökeink majd mindnyájan eskü nélkül szolgállak, most mindnyájan feleskettettek ; nem lé­vén korszerű a gyakorlatban lévő esküforma, a gyűlésben uj hitforma rögtönöztetctt. Nyilvános dolog, hogy sárospataki némely tanáraink mily békétlenségben élnek egymással; nem régiben is bi­zottságnak kellett kimenni, hogy két civódó tanárt kibékít­sen. Utasításul adatott azért ker. gyűlésre menendő köve­teinknek; hogy e gyermekes dolgot minden áron szüntes­sék meg, mert amellett, hogy az a tanügyre káros befolyást gyakorolhat, az ifjúság erkölcsét is mételyezi s az e szelle­met elsajátított ifjak majdan terjesztői lesznek a nemzeti betegségnek, melyet a költő igy fejez ki: „Átok fogta meg a magyart Mert az soha együtt nem tart." Megütközve látja azt is egyházmegyénk, hogy miután már az alsóbb osztályokban kimondatott az osztályrendszer életbeléptetése, a tanár urak miért nem veszik gyakorlatba. Ha egy leirat nyomán meg lehetett változtatnia a régi tan­tervet, miért ne lehetne az ismét könnyű visszaállítani. A tanügyet is ugy kívánnak rendeztetni, hogy a gymnásiumi 8 osztály bevégzése után világi pályára lépő ifjaink­nak több alkalom nyűjtatnék bővebb ismeretet meríteni a theologia, erkölcstudomány, egyháztörténet és egyházjog­ból, hogy kilépvén az életbe az egyházügyek iránt érde­keltebbek legyenek. Családkönyvek vezetése már néhány éve, hogy szóba hozatott; ismerve a családkönyv vezetésének felszámithat-40

Next

/
Oldalképek
Tartalom