Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-07 / 40. szám

lan előnyeit, csodálatos, hogy rokonszenvre nem talált egyházmegyénkben. Lelki örömmel vette tudomásul egyházmegyénk, hogy az iskolai választmány erélyesen forgolódik az iskolai ügyek körül, t. Bodon Ábrahám lelkes ügyvezetése alatt. Tanitóink eddig is a haladás zászlója alatt küzdöttek, jelenleg pedig az öszhangzatos éneklés tökéletesitése végett egyesültek, nem életszükségböl, hanem művészi szempontból, hogy azt majdan egyházaikba is bevivén a vallásos buzgóság emelésére annyira szükséges templomi éneklés ügye elöinozdittassék. Panasz tétetett tanitóink részéről, hogy az uj rendszer szerint azért nem tanithalnak sikeresen, mert a tankönyvek igen drágán áruitatnak. Felhivjuk erre a ft. egyházkerület figyelmét. A sajtó csak eszköz, nem arra való hogy az iskolának tőkepénzt teremtsen, de igen is arra, hogy a mivelödés és tudományosság olcsó terjesztője legyen. A célt nem kell az eszköz áldozatául ejteni. Sajóparti. A máramaros-ugocsai egyházmegye tegnap N. SzŐIlösön tartót gyűlésében iktatta be még f. é. ápril hóban megválasztatott segédgondnokát ifj gr. Teleky Sándor urat. Az ünnepély egy vala a legszebbek közöl, melyeket egyházmegyénk valaha ült. Batizi András esperesünk, egy előre bocsátott buzgó ima után bemutatván a grófot, a templomban öszvesereglett nagyszámú követeknek, s más rendű közönségnek, fölolvastatott a grófnak még ápril hó 24 napjáról az espereshez intézett azon levele, melyben kijelenti, hogy kettős kötelessége, épen akkor elvállalni a tisztet, midőn az egyház békés egén borús felhők mutatkoznak. Ennek kapcsában a mártius 20-ki egyházkerületi gyűlés azon határozata lön föl olvasva, melynél fogva ezen szerencsés választás annyival inkább megerősíttetik, mert oly férfiura esett ezen választás, ki a gróf Teleky névvel egyszersmind azon család vallásos buzgóságát is örökölte. Ezek után segédgondnok ö méltósága szót emelvén, igazi protestáns szellemű beszédében elmondotta, miszerint jól tudja, hogy nem érdemeinek köszönheti e megtiszteltetést, miután nála érdemesebbek mellőztettek, hanem családjának neve az, mely e megválasztásnál neki ajánló levélül szolgált. Buzditólag figyelmeztetett ö méltósága, hogy el ne bizzuk magunkat a látszólag szép napokban, nem egyebek ezek a sürü felhőkből kilövellő egyes sugaraknál és még igen nehéz napjai jöhetnek a küzdelemnek, de jöjjön bár mi, autonom állásából soha semmi körülmény közt nem fogja engedni magát kiszorítani. — Végül egyetértésre, működésének támogatására igen meleg és szerény szavakkal hivta föl az egyházmegyét. Harsogó éljenekkel fogadtatván e székfoglaló lelkes beszéd. Lator Gábor egyházmegyei jegyzőnk üdvözlé az egyházmegye nevében ö méltóságát, hűn fejezvén ki azon kettős örömöt, mely egyházmegyénknek részéül jutott. Több mint 8 havi hányatás és üldöztetés után, ugy mond, ismét megujull autonom életünk, miénk az egyház, miénk az iskola, miénk a lég, a protestáns autonomia éltető levegője. Ezen nagy örömöt tetézi most az, hogy a gróf lön az egyházmegye világi elnöke, igen helyesen emelvén ki szónok azt, hogy 1848-ig Máramarosban és Ugocsában főispáni székek vártak a grófra és családjára, most csak egy szerény segédgondnoki szék az, melylyel a gróf ezen egyházmegye által megkináltathatik. Kétszeresen jól eshetett a grófnak, hogy épen Lator Gábor által, és ily meleg szavakkal üdvözöltetett, mert jól tudta ö méltósága, miszerint ha ö méltóságára nem esik ez egyházmegye választása, bizonyosan Lator Gábor ül most a segédgondnoki székben, és még is midőn megtudta az egyházmegye óhajtását, nem ugy tett mint valamely római consuli jelölt, hogy kimenjen a fórumra, s a viselt csatákat előszámlálja, pedig a lefolyt válságos napokban ö is elég küzdelmet állott ki, vagy sebhelyeit mutassa föl, melyekkel hasonlag bir, hanem szerény és hazafias visszavonulását még a gróf megválasztásának részéröli előmozdításával is tetézte. Suum cuique! Végül az esperes dicsekedve nevezé és üdvözlé a grófot elnöktársául, különösen kiemelvén, hogy 3-évi hivataloskodása alatt most először láthatja ezen kettős elnöki székét törvényszerűen betöltve. Kettő a lest, úgymond, de egy lélek köti e két testet egybe, a presbyterialis rendszeren nyugvó önkormányzás lelke ez. E rendszernél valósulnak az írás szavai, mert itt igazán „nem jó, hogy az ember (elnök) egyedül legyen." A gyűlésen fölvett több jelentékeny tárgyak közöl elég leend néhányat kiemelnem : b. Vay Miklós ur válaszát, melyben megköszönvén, hogy nevének az egyházmegye évkönyveibeni megörökítése elhatároztatott, ismert szerénységgel kijelenti, hogy a magyar protestáns egyház első tisztje az éberség, az egyetértés, és tűrni tudó, lankadást nem ismerő erélyesség. E fegyverekkel harcolt, ugy mond, ö excellentiája a mármaros-ugocsai egyházmegye már a lefolyt válságos napokban is, és ennél többet ö sem tett. Továbbá fáradhatlan esperesünk által nagy gonddal szerkesztett s adatokkal erősen támogatott azon történeti vázlatot említsük fel, mely a mull évi september 1-től e folyó évi május 15-ig lefolyt válságos, tiszta tükörben mutatja fel, s mely nagy fontosságú okmány levéltárunkban megőriztetni határoztatott, hogy majd ha az elfogulatlan utókor romlatlan gyermeke, korunk s egyházunk históriáját egy szabadabb müködhetés aegise alalt megírni készül, találjon nálunk is egy darabot a mozaik műhöz s adhassa hü képét utóbbi szenvedéseinknek, s a kisétetés és próbáltatás 257 napra terjedett ujabb, bár futó korszakának. Végül Gonda László lelkész és Nánásy Lajos uraknak, még a técsöi gyűlésben meg pendített s most életbe is lépett nagy horderejű indítványát kell kiemelnem, mely szerint a szigeti gymnásium tápintézetében egy szegényebb lelkész, illetőleg tanitó jeles fia részére, a hívek adakozásaiból egybegyűlendő alapítvány által ingyen hely biztosíttassák, maga az egyik indítványozó Nánásy Lajos ur 20 ft. évenkénti befizetését kötelező alapító levelét azonnal be