Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-15 / 24. szám

Minthogy ezek közül többeknek neveik után az évszám nincs megnevezve, nem tudható, vájjon ezek is 1711-től fogva vezettetnek-e le, csak a későbbiek után találunk évszámokat is. Debreczeni István. Sz.-Mártoni Mózes. Szatmári János. Pécsi Dániel. Győri János. Füredi István. Poroszlai János. Szatmári Miklós ; ismét Debreceni István. Szilvási István. Szoboszlai István. Kölesdi István. Biró Gergely, ki itt halt meg 1773-ban. Pallagi Pál 1778-ig. Pusztai András, ki innen Erdőhegyre vitetett Rektornak. Szabó Zsigmond. Koródi István. Szatmári Jószef, 12 évi itt léte után K.-Ladányba ment 1796 ban. Vas Gábor. Németh Sándor, ki 1799-ben a debreceni iskolából hozatott legelsőben mint 3 éves rektor. 1804-ben elmenvén, helyébe leányok taniíója Szabó Zsigmond állíttatott, leányok praeceptorának pedig Kállai János hozatott Teukéről 1804-ben,ki 1808-banresignálván, helyéboeddigi iskola-rektor Szabó Zsigmond tétetett. Ennek helyébe a debreceni iskolából rektornak Váradi János hozatott. Ezekután Zágonyi József 1809-ben és Igmándi Mihály 1811-ben következtek. Antal Imre 1811. Barkó Mihály. Dávidházi János 1814—1816. Szilágyi János 1815—1823. Szalai István 1816—1828. György Sámuel 1823—1829. MarjalakiDániell829—1837.Godány Sándor 1828—1837. Jelenlegi tanitók : Szabó Gábor 1837-től és Nagy Ferenc 1839 tol. Az úrasztalához való készületek közt a 2 aranyo zott pohár megemlítendő , melyek közül az egyiket 1802-ben az akkori földes úr Gróf Venkheim József kegyes neje készíttetett s ajándékozott az egyháznak, ez a de rék úrnő még a b, e. Harukkern-családból való tag volt, és maga akarta lehozni ajándékát, de a véletlen halál őt abban meggátolá. Oldalán e pohárnak a gróf Venkheim címer látható. Ezen pohárhoz egy másikat az egy ház készíttetett 1833-ban a maga költségén, mely 96 ft. 50 krba került. Ugyancsak ama kegyes úrnő a szent kenyérhez is egy értékes kisded arany tányért ajándékozott. Berekesztem közlésemet azon jegyzéssel , ezen legrégibb, az 1766 ik éven kezdődő anyakönyv 328-ik lapján így olvasható: Promemoria. Anno 1797. d. 10. Januarii, itten tartatott a Dislocatoria sedes, a mely ad hominum memóriám soha többször Dobozon nem volt. Alább ismét irva van, hogy 1818-ban még egyszer volt szerencséje Doboznak a nt. tractushoz, a mikor az 3 napok alatt igen bőven vendégeltetett. Ez időtől fogva ismét nem tartatott itt tractualis gyűlés. Bár nem lehet tagadni, hogy ezen egyház hívei között is tapasztalható a vallás iránti közönyösség, templom nem gyakorlása, erkölcsi romlás, melynek okait nem számlálom elő, tudva lévén az mindenek előtt; de a nagyobb rész most is méltó utódja vallásos, buzgó őseinek, tanuja ennek a többi közt a múlt ősszel épített rectori kényelmes s csinos lak, 2 lakó szobával, s egy 6 öl hosszú, 3 öl széles tanteremmel ellátva , egyéb szükséges helyiségeken kivül. Örömmel Íratták fel magokat többen a Pesten nyomatott szép bibliák megszerzésére is, melyeket számukra megrendeltünk. — Adja isten, hogy mielőbb visszatérjen a buzgóság a hideg keblekbe is. Doboz, máj. 13. 1860. Somodi Lajos, 8. lelkész. ISKOLAÜGY. Egy protestáns gymnásium terve. (Folytatás). A tudomány szakai ezen elosztása szerint is, a gymnasiumban az igazgatón és tizenegy tanáron kivül,legalább még két rendkívüli tanárra van szükség. Egyikre, ki az angol és francia nyelvet tanítsa hetenkint 12 órán, másikra, ki az éneklésből adjon hetenkint 7 órát.—Gazdálkodásból, kivált kisebb városokon, ilyen tanárokat a rendes tanárokból lehetne választani, kiket aztán ezen munkájokért külön kellene honorálni; mert ezen tárgyakra olyan külön tanárokat, kiknek annyi honoráriumot adjon az iskola, hogy abból megélhessenek, a mi körülményeink között nehezen lehet alkalmazni. —• Olyan nagy városokon mint Kolozsvár, Eperjes, Pest, Pozsony, Sopron, mindig találkoznak egyéniségek, kik nyelvvagy zenetanitÓ8kodásből élnek , és az ilyeneket bár mely vallásúak lennének , könnyű szerrel lehet al kalmazni. Még a legközelebbi idők sem bírták a mi bitfelekeze tünk embereit megbarátkoztatni a sok tanárral • még most is hallani mindenfelé e isifakadásokat: nem értjük mire való az a sok tanitó. Másfelöl hangok emelkednek fel a tömegből, melyek érthetően zúgják ítileinkbe : iskoláin kat a kor igényei szerint kell rendeznünk. — Ezen ellentétes beszédből érthetlenség támad, érthetlenség, mely a Bábel torony építői között uralkodott, és mely az egybegyűlt munkásokat elszéleszteni vala képes. — Isten mentsen meg minket e veszedelemtől! — Ne künk nem elszéledni, de igenis egybe keli tartanunk, különben menthetlenül elveszünk. Egyetértés tehát hit feleim mindenek előtt! Jaj de egyetértés nem keletkezhetik ott, hol az alapeszmékkel, a kor kívánalmaival és a céi elérhetésére szolgáló kiindulási pontokkal tisztában nem vagyunk.— Gymnásiumi tervemnek ezért bocsátottam én elébe ama bevezetésben kifejtett elveket és nézeteket, melyeken az egész, mint biztos alapon kifejlődhetik.—. Ezen alap hoz tartozik a tanári személyzet, melynek egyenkint és testületileg milyennek kell lennie, ott fenn eléggé rajzoltam ; sőt minden reményem teljesülését ennek lelkességétöl függesztem fel. Egyet kell tehát abban is értenünk, bogy egy ilyen nagyszerű tanintézetben, mint a milyen ez előttünk rajzolt,—legalább is kijelölt számú tanárra van szükség, sőt hogy az igazgató helyét, mint igazgató, jól betölthesse, még egy személylyel kellene több. És ha mi valami igazán jó iskolákat akarunk elő-