Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-17 / 7. szám

nak azonnal megfelelend, mihelyt a szükségről megleend győződve; mert: qui vult finem, debet velle média. E'óri Sándor. A helv. hitv. evangélikusok 1791-ben Budán tartott zsinata által készített kanonok. (Folytatás). 80. Kanon. A ki pedig olyan bűnben lélekzik, mely magával a vallással ellenkezik, vagy azon egész egyháznak, melynek ő élin áll, veszélyére van, vagy nyilvános botránynyal jár, egyenesen az esperességi gyűlés eleibe adassék, s megidéztetvéu és kellőleg kihallgattatván, a bün nagyságához képest felftiggesztessék, elmozdítlassék, vagy letétessék. 81. Kanon. Ha a lelkész oly nemű súlyos váddal terheltetik, melynek még csak gyanúja is, botránykozás tekintetéből, lelkészben nem tűrhető, miután az esperesi consistorium által tett előleges vizsgálat folytán a vád alapossága bebizonyul, s a vádlott által el nem enyésztetik, felfüggesztés, vagy a körülmények súlyához képest elmozdítás dictáltassék. 82. Kanon. A polgári törvényszék által életvesztésre vagy testi büntetésre Ítéltetett lelkész, mielőtt a büntetést kiállaná, az egyházmegyei tanács által lelkészi hivatalából vetkőztessék ki és tétessék le. 83. Kanon. A lelkészek helyes, és a felsőbbséggel előre közlendő s általa helybenhagyandó okokból hivatalukat letehetik, s magán életet folytathatnak. Azok pedig, kik a lelkészséget megunván, azt minden igaz ok nélkül elhagyják, az egyházi felsőbbség által minden lelkészi hivatalos foglalkozástól tiltassanak el, és arra képteleneknek nyilvánosan bélyegeztessenek. 84. Kanon. A lelkészek a lelkészi hivatalra s foglalkozásokra tartozó dolgokban egyedül az ő espereseiktől, superintendenseiktől és consistoriumaiktól függjenek ; — a polgári és btiutényi dolgokban pedig a polgári hatóságnak is alatta leendnek. 85. Kanon. A lelkészek, mint vallás szolgái iránt az egyház tagjai nyilvánosan és magánosan kellő tisztelettel viseltetni tartoznak; a kik pedig azoknak személyét méltatlansággal illetik, annyival inkább azokat hivatalos teendőik végrehajtásában háborgatják, vagy egyházi felsöbbségeknek ellentállanak, s azokat bármi módon megsértik, azokra nézve, ha az egyházi fenyíték kevés lenne, a polgári hatóságtól is kellő elégtétel kivántathatik. 86. Kanon. Mind azon evangyéliomi hitvallású ember, ki az anya- vagy leány-egyház helyiségén lakik, azon parochiához tartozónak tekintetik; annálfogva a leány-egyház az anya-terheinek viseléséhez vagy egyezmény szerinti illetékben, vagy az egyházi felsőbbség által meghatározott arányban járulni tartozik. 87. Kanon. Bármely egyház tagjai az egyházi tanácsokat, a superintendenst, főfelügyelőt, espereseket, az esperességi ós helybeli felügyelőket, mint törvényes egyházi felsőbbségöket kellő tisztelettel illessék, azok intézkedéseihez, melyek szükség, hogy a kanonokkal egyezők legyenek, tartozott engedelmességgel viseltessenek, azonban a felsőbb consistorinmra hivatkozási jog, a felebbezés körül megállapított módon épségben maradván. 88. Kanon. Senki a liallgatók közül az egyházi hivatalnokok fizetése, vagy az egyháznak közmegegyezéssel elismert rendes vagy rendkívüli szükségei fedezésébeni aránylagos részvétből magát ki ne vonja; késedelmes fizetés esetére polgári hatóság segélye kéressék *). 89. Kanon. Az egyszer meghatározott és esperességi jegyzökönybe bevezetett hivatalnoki bér mennyiségét, sem az egyház, sem a lelkész az egyházi felsőbbség tudta és megegyezése nélkül alább nem szállíthatja. Ha pedig az esperességhez ilyen eset jelentetik fel: az köteles minél előbb úgy igazítni a dolgot, a mint az igazság és egyenesség kivánja. Azonban, ha valamely kegyúr különös szívességéből, és az illető személy iránti tekintetből, a lelkészszel valami jótéteményt közöl: az rendes és határozott fizetés gyanánt nem tekintendő. Ha pedig a lelkészek vagy iskolatanitók és egyházak közt a fizetés módjára vagy arányjára nézve kérdések támadnak: azokat az egyházmegyei consistorium fogja a felsőbb tanácsokra hivatkozhatás épségben maradása mellett, az igazság s egyenesség szerint elintézni; s ugyan ez fog a lelkészi jövedelmek megállapításában is az egyház tagjai erejéhez mért igazságos arányt behozni. *) Ez is kényes tárgy, mely az egyházi törvényhozás figyelmét nagy mértékben fogja igényleni, hogy a lehető visszaélések megelőztessenek. Vannak az egyháznak életszükségei, p. o. hivatalnokainak illő (de az is kérdés, hol ? mennyi az illő ?) fizetései, középületei építése, fentartása stb. Az ezekre kívántató költséget, a mennyiben más alapja nincs, kétségkívül a hallgatókra ki kell vetni aránylag (de kérdés : mi légyen az arány kulcsa ? abban talán már megállapodott a közvélemény , hogy az a birtok legyen), — s az ezek megfizetésében késedelmezők ellen polgári hatóság segélye kérendő. Vannak rendkívüli életszükségek is, p. o. templomépítés, melynek a község erejéhez mért s másból nem fedezhető terhében az egyház minden tagja aránylag résztvenni köteles. De vannak olyan tárgyak is, melyek az egyetemes egyháznak, p. o. superintendentiának ugyan életszükségei, s az egészre kiosztott teherben aránylag résztvenni mindenkinek kötelessége, s ha vonogatja magát, rajta megvehető, p. o. lelkész- és tanítóképezde s autonom- gymnasium-, vagy netalán több szükségelt gymnasiumok fentartása; azonban egyes egyházak, ha ezeket saját erejökön tartják, igen szép, de csak a mennyiben megbírják, s önkéntes ajánlatokból kitelik-Azonban az egyházi adókat felsőbb befolyás nélkül kivetni nem lehet, Ford. 7