Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-12-23 / 51. szám
népülik átalában ki nem fejlik természetszerű ősi burkaiból, mig kedves halottjaik iránti megtiszteltetést felsőbb érzeményi szempontból nem képes egyensúlyozni: mindaddig a búcsúztatói alkalmazások jelentékeny hiányt pótolnak egyházi irodalmunkban. Tisztelet az oly kiadóknak, kik nyerészeti vágytól távol, egyedül a közérdeknek szolgálni akarva oly szükkörü müvek létrejövésében is vállalnak kiadási szerepet, melyek után bizton jövedéki haszonra nem számíthatnak, — de annál méltóbb vád emelkedhetik fölöttünk, kik ezen tiszteletteljes elismerés mellett zsebeinkbe nyúlni restelkedünk, s hanyagoljuk megszerezni hivatalunkat érdeklő sok, nélkülözhetetlen s nagy becsű kiadott munkákat. Fentéritett munkát is tekintve, ugy látszik életszükséget pótol a még mind napi renden levő halotti beszédhez és búcsúztatásokhoz szokott népéletben, s átalánosságban szólva használhatási tekintetben olyan, mely iránt méltó elismeréssel kell, hogy adózzunk, már csak azért is, mivel említett horderején kivül közérdekeltségü is, a mennyiben fele jövedelme a dunamelléki h. h. egyházkerület lelkészözvegyi gyámolda tökéjének nevelésére van mind az érdemes szerző, mind a kiadó urak részéről fölajánlva. Mely szent célt tekintve, nem annyira bírálati vonásokat akartam közleni, mint közfigyelmet gerjeszteni érintett becses mü iránt. Tartalma: Búcsúztatói alkalmazások. I. Házaspárok fölött: 12. II. Szülék gyermekeik fölött: 14. III. Szülék fölött: 9. IV. Öreg szülék unokái fölött: 7. V. Testvérek fölött: 9. VI. Rokonok fölött: 9. VII. Keresztszüléktöli: 8. Elöljárók fölött: 1. Egyházi gondnok fölött: 1. Ifjú fölött: 1. VIII. Temetésre megjelent tisztelgökhöz: 7. Utóhangok a boldogult fölött: 7. Sirnál mondandó halotti beszédek, férj vagy nő fölött: 6. Ifjak és gyermekek fölött: 4. Uj évben először a sirnál: 1. Halottas háznál vagy sirnál mondandó gyászbeszédek, (oratiók) Férfi vagy nő fölött: 2. Gyermek fölött: 2. Éltes szülék fölött: 1. Serdült leányka fölött: 1. Fegyvert viselt fölött: 1. Dunába.... halt gyermek fölött: 1. Kolerában vagy hirtelen halállal kimúlt fölött: 1. Halott fölött mondandó ima: 1. Valóban e 158 lapra terjedő munka, átalában használhatóságáért, kiválólag közcéluságáért megérdemli az egyetemes pártolást. Cz. J. BELFÖLD. Hontból, december. 8. 1860. Régen nem tapasztaltatott magyarhoni evang. protestáns egyházban annyi élet és annyi mozgalom, mint épen a mostani időkben; de szükséges is, hogy mozogjunk, miután uj élet nyilik előttünk, a zsinat küszöbén állunk, — mely maholnap, de akár csak későbben is fog összeülni! Az önmegadóztatás eszméje, — az iskolák szervezése — az iskolatanitók sorsuk megjobbulása, lapokban gyakran szőnyegre hozatott;—de a lelkészek állapota sehol sem pendíttetett meg. Superintendensek, s azok segédeiről elevekorán gondoskodtak a kerületek, de a papok állapotára eddig senki nem gondolt. T. Szeberényi Andor barátom, megpendítette ugyan a lelkészek elavult, hiányos híványait, ,,Prot. Egyh. és Isk. Lapu ban 1568-dik lapon, de ezt sokan olvasva, tiílmentek rajta, s nem is sejdítették, mily rosz ez az egyházunkban. 8. év óta 17 papihíványt hivatalosan kiadtam esperességünkben , s magam is két egyházban hivataloskodván utcunque beleokultam a honti lelkészek anyagi állapotába. Egy-két példa fel fogja deríteni az egészet. Híványok jegyzökönyve kezemben van ! — „Proventus parochorum et 1. rectorum in Incl. ac Ven. Senioratu M.-Hontiensi, conscripti per Seniorem Dánielem Lehoczky A. 1807. et 1808. et subinissis genuinis originalium paribus." Tehát közel hatvan éve, és azok a beküldött hiteles másolatok már akkor talán 100 évesek is lehettek. Az én saját híványotnban például a gabona mérőnek elnevezése olyan (egy köböl vagy két pozsonyi mérő, tót nyelven ,,Avrtná"nak neveztetik), hogy azt a legrégibb szótárakban sem találhatni. Száz, ötven, sőt csak husz év előtt egészen más szükségek és körülmények voltak, mint most. Azelőtt egy-két forintért többet vehetett az ember, mint most 5—10-ért is, és mégis a jövedelmünk csak olyan, mint régi, sőt állíthatom sokkal kisebb annál! Az 1848-ik év előtti lelkészek, a honorátiórok sorába tartozván, adót nem fizettek, most sok helyütt az egyházi birtokért földadót is fizetni tartoznak ; szóval, a kiadások megszaporodtak négy, ötszörösen is — a jövedelem pedig csökkent. A nép ez utolsó 11 év alatt annyira megszegényült, hogy a kegyes jóltevök adakozásai sorba elmaradnak, sőt van eset, hogy azt is, a mit vocatorialiter kénytelen volna papjának fizetni, vagy egészen eltagadja, vagy csak sok baj és súrlódás után, gyakran több évek után lehet tőle kikapni. Van több példa, hogy a papi özvegyeknek, férjeik halála után egy végtelen hosszű restantionalis lajstromnál nem maradt egyéb hátra, melyből alig fele, az is nagy bajjal behozható. És ha nagyobb figyelemmel bele néz az ember híványainkba, szinte elpirul, miután azok, kik az Isten ábrázatjára teremtett embereket nevelik, a jóban oktatják s nekik az Isten igéjét hirdetik barompásztorokként — barmoktól fizetést kapnak. Én két vonómarhától egy pozsonyi mérőt kapok, és ennek beszedésével ismét mennyi a baj. Sokan épen akkor, midőn a lelkészt fizetni kell, marháját eladják, csakhogy a fél kila búzát megtakarítsák. Ezen valahogy segíteni kell. Visitationális jegyzökönyvek teli vannak efféle panaszokkal. Jól mondta boldogult öregecske M. J. k. p. lelkész 1839-ben a canonica Visitatió alkalmával: „Keresztyén hallgatók! igy kezdte beszédét, én már több ilyen visitatiót túléltem,de megvallom, hogy egy sem ért semmit, és gondolom, hogy ez sem fog érni sokat; nem azért ugyan, hogy a superintendens urak jót és üdvöset ne határoznának, — de ez mind csak a papiroson maradt, a hívek megígértek mindent, azonban alig távoztak a visitátorok, mind