Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-23 / 51. szám

feledve volt, mind a réginél maradt." — És az bizony szent igaz; de van remény, hogy tán ezentúl nem lesz ugy ! A lelkész jövedelme, az osztrák pénz életbeléptetésétől fogva is csökkent. Stólák fizetése pengő pénzben állapíttatott meg, most pedig egy pengő ft. helyett, egy ausztr. értékű ftot kapunk. — Hol nagy számmal vannak hívek, ott a stolából is több jön be — de osztrák pénzben fizettetvén az — sok el is marad ; de minél kevesebb a stóla, annál érzékenyebb az, a mi belőle elmarad. A köznép kevélysége nÖttönnő, a keresztelési lakoma 20—40 ftba kerül, a lelkész ingyen keresztel — rector szedi a stólát — az én egyházamban ugy van. Ha egy elöbbkelö gazda vagy gazdasszony meghal, volt több eset erre is, hogy ugyanazon halottnak, egy napon három halotti beszédet (a háznál egyet, a sírnál másikat, a templomban a harmadikat) kívántak, miután ez divatban volt, ergo fiat ipsis, megtettem. A híványomban halotti beszédért 1 pft. áll, hoztak tehát 3 ilyen parádés beszédért 3 osztrák ftot. Uraim! itt volna az idő, hogy rajtunk, lelkészeken is már egyszer segítve legyen. A ki cifrát és parádét akar, ám fizessen, főkép a temetkezési beszédekért kellene legalább is 3—4 osztrák ftra a stólát felemelni, mert bizony quod rarutn carum, vilescit quotidianum. Megkívántató, de egyáltalában, egvetemileg, zsinatilag, országszerte 1-ször. A régi elavult papi híványok eltörlése, megsemmisítése, és 2-szor. A régi híványokhoz, mostani szükségekhez, körülményekhez és a kor szükségeihez alkalmazandó uj híványok szervezése, alkotása s minélelébbi életbeléptetése. Készíttessék egy általános híványminta — magam is szolgálnék egygyel, ha volna reá szükség, melyszerint minden egyes egyház a papi-jövedelmeket rendezné, azt 3 példányban adná ki, egy az esperességi, másik az illető egyház levéltárába, végre harmadik az esp. jegyzőnek kézbesítendő. Itt főkép azon kell lennünk, hogy papi-jövedelmeink az iskolatanitókétól egészen különiltessenek el, mi igen könnyen eszközölhető. Mert a cominunisvnus minden rosznak kútfeje. Miért ne lehetne az ugy, mint az én egyházamban ! Az első ünnepi oífertoriuin a lelkészé, második ünnepi pedig a tanítóé. Iíoledára ád mindenki tetszése szerint ajándékot, külön lelkésznek és külön kántornak is. — Igy legalább sok kellemetlenség háríttatik el. Végtére szeretném az egyház öregebbjeit, és a köz* ség biráit mindég arra is esküileg köteleztetni, miszerint ezek minden év végével, lelkésznek a fizetését utolsó fillérig hajtsák be. És ha igy rendbe jövünk, akkor özvegyeink s árváink nem lesznek kénytelenek koldulni, s idegenek küszöbjein pirulni, hivatalunk tekintélye s sorsa emelve lesz, és mink is, ugy a saját szellemi miveltségünkre, mint a közcélokra majd annál többet áldozhatunk! Schmidi Györyy prandorfi (vagyis tótbakai) lelkész. Nyilatkozat és kérelem. A magyarhoni ág. hit. evangélikusok négy egyházkerülete f. é. october 10-dikén s követk. napján tartott egyetemes egyházi közgyűlésének jegyzökönyvében a 14. pont alatt ez mondatik: „A tanári tanácskozmány által javaslatba hozott tanrendezet előlegesen az egyházkerületekkel leszen közlendő. De minthogy az maguk a tanár urak által nem terjesztethetett .... az egyetemes gyűlés elébe az általok ohajtott tökéletesebb alakban, annak e tekintetben még egyszeri átnézése, mielőtt sajtó alá bocsátva, az egyházkerületekhez szétküldetnék, Hunfalvi János úrra bizatik." — Erre nézve ezennel kénytelen vagyok a t. közönség előtt kijelenteni, hogy a tanár urak által készített tantervezet „még mind e mai napig nem jutott kezembe;" magam jártam utána, hogy mentől hamarabb átnézhessem, de még eddig nyomába sem tudtam akadni. Sem méltóságos báró Prónay Gábor ur, a központi bizottmány elnöke, sem t. c. Edvi Illés Adám nr, az egyetemes gyűlés jegyzője, nem tudják, hova lett a kézirat. Ezennel tehát fölkérem azokat, kiknek az eredeti kézirat hollétéről tudomásuk van, méltóztassanak engemet nyomába vezetni; ha talán valaki annak hü másolatát bírja, szíveskedjék ezt a központi bizottmány tisztelt elnökségének megküldeni. Kelt Budán, 1860 december 16-dikán. Hunfalvi János. Főispáni nagylelkűség. Dec. 9. búcsúztam a makai ág. ev. egyháztól. Az istenitiszteletnél jelen volt és sok ugy nevezett kaputos embert niegszégyenitöleg buzgón énekelt, ájtatosan imádkozott az egy nappal előbb megérkezett főispán Zsivora György ur ö mlga. is. Isteni tisztelet után szerény lakomba jővén, a szűkölködő egyház javára kétszász uj ftot adott át kezeimbe. Ennél örvendetesebb hírrel nem lephettem volna me£ híveimet, sugárzó szemeik elragadtatásuk, hangos éljenben kitörő lelkesedésök tanúskodott megindulásukról. Oh, ha tehetösbjeink tanúi lettek volna e pillanatnak, nem késnének ily boldogító érzést ébreszteni a szűkölködő hitrokonokban! Az ur Isten áldja meg „a makai ev. egyháznak eddig legnagyobb jól— tevőjét!" Szeberényi Lajos. szegedi ev. leik. Adakozások. A tatai ref. egyház a következő adományokat küldte be szerkesztöségünkhez. Az egyházi domesticára 10 évre évenként 10 ftban adatni rendelt ajánlatból ezennel két évre 20 fr., a pesti prot. árvaházra 6 fr., a Ráday könyvtárra 15 fr., Lutheremlékre 4 fr. , Melanchtonemlékre 4 fr., Szechenyiemlékre 8 fr. (ebben értve a különösön e célra S. P. nő által adott 2 ftot is). Összesee 57 fr. o. é. Isten áldja meg a kegyes adakozókat. Szerk.