Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-23 / 51. szám

a jórend tekintetében is vajmi sok kívánni való van itt is, a teljes nagykorúságig pedig még mely messze az út! De ezen nagykorúságra nem a felügyelőség kezén jutnak el, hanem az autonomicus szabadság — az Önkormányzati joggyakorlata mellett. Miként tehát eddig is sokkal célszerűbben, törvényesebben, és méltóbban az azt eddig is gyakorló egyházmegye teljesítette a felügyeletet, ugy teljesítse ez azt ennekutána is, s hogy azt jogsérelem nélkül — de az eddiginél hatályosabban, erélyesebben teljesíthesse — ez az a mire nézve a jövő zsinatnak intézkedni kell! Addig azonban az Istenért! ne bolygassuk ezen gyülekezeteket, ne keltsük fel féltékenységüket, ne erőszakoljunk reájok egy uj — eddig nem ismert hivatalt, melytől ők — nem mondom a kyerarchiátóli féltükben, — de már csak azért, mert uj conservativ természetüknél fogva idegenkedni fognának. De a kérdéses végzés 5. és utoljára ugy a mint az rögtönözve hozatott, az egyetemes gyíilés illetékes hatáskörén túlterjedő intézkedés is volt. Ugyan is a pesti zsinat I. R. 22. canona szorul szóra igy hangzik: Auctoritas Consistorii hujus Generális, ne in dorninatum aut hierarchiam degenerare possit, ita limitata esto: ut 1-mo Nullás leges novas ecclesiasticas ferre, sed tantum secundum confessiones et canones iudicare atque régimén exercere valeat. 2-do Integrum ei ne sit, quidquam contra jura et libertates ecclesiarum et snperintendentiarum, aut in eorum diminutionem agere aut praescribere. 3-tio Ut inembra ejus in causis tantum ecclesiasticis et matrimonialibus ceterisque ordinariis negotiis, suo proprio judicio suffragia ferre possint; in aliis autem extraordinariis gravioribus quibusvis instructiones suarum superintendentiarum exspectare, ac non alia qnam harum vota per eos depromi, ab iisque acceptare possint." Igy gyakorolta az egyetemes gyűlés azóta ezen igy körülirt hatóságát — nem épen mindég minden ellenmondás nélkül! De hát mennyivel inkább fog ellenmondással találkozni ott, hol ezen nem is szentesitett törvény, — hanem csak szokás és gyakorlat által törvényesnek elesmért hatáskörén még tűi is ment; — egy oly „gravis és extraordinarius" ügyben, minő a helyi felügyelőség — egy ügyben — melyre nézve még az egyházkerületek sem tartották 70 év óla sem tanácsosnak sem szükségesnek kényszeritöleg hatni, — intézkedvén statutaliter és véglegesen, a nélkül, hogy a jelenlévő képviselők utasítva lennének, vagy a mint kell vala tennie, — a nélkül, hogy ez ügyben az egyházközségek, megyék és kerületek véleménye kikérdeztetett volna. Mit tett tehát az egyetemes gyűlés mást, mint hogy illetékes hatáskörén tul a törvényhozás terére lépett, mi pedig még erösebb kormányhatalmak irányában sem szokott megboszulatlan maradni! Uraim! hát ily hamar megfelekeztetek-e róla, mért nem volt elfogadható a Pátens és Ministeri rendelet? hát igy kellett kockáztatni a kivált az utóbbi időben ugy is eléggé meggyengült végrehajtó hatalomnak tekintélyét. — Bizony, bizony! sokkal tanácsosabb fogott volna lenni, a helyett, hogy erőltettétek a dolgot, a méltóságos Elnök urnák először kimondott végzésében megnyugodni! S igy már most öt nyert csata után győzelmi önérzettel diktálhatnám a vert hadra a nékem tetsző békefeltételeket : de én okulva a régibb- s ujabbkorbeli redves békekötésekből, s azon felül is ellenfeleimet nem annyira legyőzni, mint meggyőzni, azaz velük szövetkezni lévén végcélom : tovább is folytatom győzelmi utamat, s a küzködő Jákobként: „mindaddig el nem bocsátlak benneteket, mig meg nem áldatok engemet" ? — Tehát harcoljunk csak még tovább is ! Ti és mi ugyanis tudjuk! — de ott az elöharcon jelen nem volt atyánkfiai méltán azt kérdhetnék már most: hogyan keletkezett e háború ? mi indította az ellenfélt amoda által arra, hogy ezen reánk nézve oly sérelmes, ily háborúságot okozó végzést hozhatta ? Ugy hiszem, hogy ámbár pártember, sem az igazságtól el nem térek, sem azok után, a melyeket én és mindenki hallott, méltalmatlanul, kíméletlenül nem ítélek, ha azt mondom, hogy ennek 1-sö, de távolabbi oka a papuralomtóli félelem; — a 2-ik és legközelebbi oka pedig a patentaüs egynémely lelkészek elleni reactionarius intézkedniakarás volt! Pro I-mo. Tehát papuralomtól fél önöknek egy része? egy része mondom , mert az igazságnak és nyilvánosságnak tartozom vele, e helyen kijelenteni azt, — hogy a gyűlés nagyobb része, — nem levén ideje ezen rögtönözve szőnyegre hozott tárgy fölött gondolkodni, de meg nem is levén általa oly közelről érdekelve — közönbösen hallgatott; — de meg hogy a kérdéses végzés hozatala ellen alig egypár lelkész — jóval több nem — lelkész emelte fel szavát! S ugyan váljon min alapszik önöknek ezen félelmük? tapasztalaton, avagy csak puszta gyanún? Először is hát tapaszlalaton ! Megvallom, én is ismerek egy lelkészt, — lehetnek itt-ott még többen is ! — de ez az egy a többi közül, titkot csinált belőle , fönnen hirdette irányát, — ezen lelkésznél a papuralom rögeszme volt, ugy bele élte volt abba magát, hogy talán inkább éltétől vált volna meg, mint ettől; — de a ki mindamellett, hogy nagy hatalmas szónok, szép olvasottsággal bir, s a mellett még jótékony s vendégszerető is, — mégis oly kevéssé birta közpolgárokból álló gyülekezetében a papuralmat megalapítani, — hogy e folyó év elején, a pátens keresztülvitele alkalmával (melynek különben, mert csak félúton állapodott meg, szintén nem nagy barátja volt) minden, bárminemű világi felügyelőség ellen eleitől fogva volt nagy és boszus ellenszenve mellett is a helybeli jegyző személyében választatta meg gyülekezete által az inspectort! — hogy csupa hódoló engedelmességböl-e, vagy mert a felügyelő közremunkálásával reményiette csak célját elérhetni, — azt én meghatározni nem tudom,- — csak annyit tudok, hogy ezen eljárása fölött mind otthon, mind az egyházmegyei publikum, s itt különösen a lelkészek részéröli közvélemény oly roszalólag nyilatkozott, hogy a jegyző-felügyelő ennek nyomását ki nem állhatván, hivataláról csak hamar lemondott, — ama lelkész pedig — ha ki nem ábrándult volna is rögeszméjéből még, — annyit e vereség után mégis megtanult, hogy céljától jelenleg távolabb áll, mint valaha, — Ebből egyúttal megtanulhatják