Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-23 / 51. szám

iinök azt is, hogy némely megyében még mire is fel nem lehetne használni ezt a felügyelőséget, hahogy a lelkészek azt közakarattal ugy akarnák. — De ugyan csak az ilynemű kétségkívül több más megyékben is felmerült egyes esetek bizgathatták fel önöknek papuralomtóli féltékenységöket: az már most hát eldöntendő, — ha váljon jogositott-e ez a lelkészek többsége irányában? (Vége következik.) ISKOLAÜGY. T. GREGUSS GYULA TANÁR URNÁK A PESTI EV. GYMNÁSIUM RÉSZÉRŐL OCT. 31-ÉN RENDEZETT ISK. ÜNNEPÉLYEN TARTOTT BEKÖSZÖNTŐ BESZÉDE. Tisztelt gyülekezet! Midőn én és tanártársaim uj állásunkat elfoglaljuk, csupán köszönettel s merő Ígéretekkel vállaszolhatunk azon előlegezett bizalomra, mely minket e helyre szólítva, működésünkkel e tanintézet megifjulását hozza kapcsolatba s a világra szóló reformátió évnapján tartott ezen ünnepély által mintegy azt fejezi ki, hogy ezen iskolának is bizonyos tekintetben reformálását várja. Igenis érezzük e bizalommal ránk ruházott föladás fontosságát, nehézségeit, a velejáró felelősséget: de korán sem kívánjuk akár önerőnket, akár a reánk váró munka nagyságát túlbecsülni, sem túlbecsülteink Mert a reform, ezt napjainkban is fényesen igazolva láttuk, nem mindenkor a réginek elvetése s az újnak behozása, söt igenis gyakran a múltnak visszaállítása, az idők folytában elmosódott vagy elejtett régi jónak fölélesztése; a reform, nem mindenkor gyökeres irtogatás, hanem az életre való növénynek csupán tisztogatása és szabadabb fejlesztése, nem mindenkor a hasznavehető, habár ódon színezetű épületnek lerombolása, hanem a már meglevő alapoknak felhasználása vagy az épületnek az uj viszonyokhoz alkalmazása. Ily természetűnek látjuk pedig a mi munkánkat is. Azért mindenek előtte kegyeletes tisztelettel illik visszatekintenünk azon férfiakra, kik kora fiatalságuktól kezdve ezen intézetnek szentelték hosszű, munkás életök java részét azon férfiakra, kik megvetették az alapokat, melyeken mi tovább építhetünk, kik előmunkálataikkal biztosították a tért, melyen bátran szabadon mozoghatunk. Leróván irányukban a tisztelet s hála adóját, s teljesen méltányolva a múltból reánk maradt örökséget, forduljunk most a múlttól jövőnkhöz, az emlékezettől reményeinkhez. Első tekintetre ugyan attól lehetne tartani, hogy ily izgalmas idöbon, midőn birodalmak omolnak s alakulnak, midőn a mi közállapotunk is telve forrongással s kétséggel, egy szerény iskolának alakulási mozzanatai kiválóbb érdekeltséget aligha igényelhetnek. De ebbeli félelmünk nem alapos, mert hiszen láttuk, a protestáns egyház legújabb küzdelmeit mily örvendező bámulattal szemlélte, mily érdekeltséggel kisérte az egész nemzet: nem tagadhatni pedig, hogy ama nemes harcot csak azon jellemszilárdság, azon önérzet és független gondolkozás tette lehetővé, a mire a serkentést s a táplálékot a küzdő nemzedék nagyobbrészt iskoláinktól kapta. Ily meggyőződésben kitűzzük békés zászlónkat s reméljük, hogy az nem fog a nap rohanó eseményei között egészen észrevétlenül eltűnni. Kitűzött zászlókon pedig első jelszavunk: magyar protestánsokat nevelni, hü tagokat az egyháznak, hü fiakat a hazának. Az iskola főfeladatának valljuk, hogy az ifjak keblébe beoltsa az igazi vallásossággal kapcsolatban az egyház iránti buzgóságot, a haza szeretetét; hogy folytonosan serkentse, táplálja azon érzületet, mely majdan megerősödve a férfiút késztetni fogja, hogy magát erkölcsi társulat lekötelezett tagjául nézze s a közjót saját javának is tekintse. Az iskola főfeladatának valljuk, hogy erkölcsi lények, tiszta, szilárd jellemek képezöje legyen. Az épen egyik tagadhatlan előnye a nyilvános iskolai nevelésnek a magánjellemü nevelés fölött, hogy a serdülő ifjú egy korához alkalmazott társaság tagjává avattatik: ily tag létére jókor megszokik önkényét törvényeknek alávetni, fegyelmezetlen szeszélyeivel közösen elfogadott szokásoknak alárendelkezni, jókor megismerkedik társas kötelességekkel s meggyökeredzik benne bizonyos közszellem, melynél fogva a testület érdekeit saját érdekeinek is tekinti. Ekként az iskola kicsiben előképe a nagyobb körű erkölcsi társulatoknak s az ifjú ott már jó eleve érezni s becsülni tanulja, mily kötelékek fogják egyéni lételét az egyházhoz és hazához, ezeknek közvetítése által pedig az összes emberiséghez kapcsolni. De bizonyosan, vigyáznunk kell, hogy az iskolai közszellem el ne fojtsa, söt inkább emelje az egyéni szellemet; hogy törvényeink az önkényt korlátozzák, de a szabad fejlődést meg ne akaszszák; hogy a fegyelem legyen szigorú, de másfelől számba is vegye az ifjak korát, s helytelen alkalmazásaival, tulságaival a zsenge növényt el ne nyomorítsa; hogy a rend. mint a latin példabeszéd kivánja, legyen a dolgok lelke, nem pedig merevségével a lélek megölöje. — Igy kívánjuk rendezni mi is az iskolát; oly szellemben kívánjuk nevelni mi is a reánk bizolt nemzedék ket, hogy az erkölcsi elvek necsak megfogamzanak szivében , hanem egyúttal ezernyi szálakkal gyökeredzenek hazánk s prot. egyházunk földjében, éltető nedvet szivandók belőle s azt viszontag termékenyitendök is. Ha teljesül, a mit óhajtunk, ugy ezen intézetből is edzett jellemű, erkölcsös férfiak fognak kikerülni, fogékonyak a jóra és nemesre, előmozdítói a közérdekeknek, buzgó hivei egyházunknak s hazánknak; s reméljük, hogy fognak harcosok is kikerülni, kik öntudatosan megtudják választani, meg tudják állani helyüket, s mint a rege Anteusa, minden földreterittetésből csak ujabb erőt merítenek további küzdelmeikhez. A másik jelszó, melyet zászlónkra kell tűznünk: a felvilágosodás. E részben az újkor igényei nem csekélyek, s követelései az iskola irányában jóval meghaladják a csaknem rég lefolyt idők kívánalmait. Az emberi haladásnak ez természetes következménye. A szellemi láthatár folytonfolyvást tágul, az ismeretek növekvő gyorsasággal szaporo dnak, a tudományok egyes ágai szakadatlanul gazdagod-