Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-23 / 51. szám

12. Az egyházkerületi bizottmányok a náluk befolyt segélypénzeket lelkiismeretesen csak a kitűzött célokra fordítandják s évenkint jelentést tesznek a központi bizottmánynál, kinek mennyit osztottak légyen ki ? — a szabad rendelkezésre adott egy harmedrészt pedig beküldik a központi bizottmányhoz. 13. Összeköttetésbe teendi magát ezen központi bizottmány a hazai testvér-egyházkerületekkel, ugy a külföldön létező' prot. gyámintézetekkel is a végett, hogy azokat is felhívja az általa kijelelendő egyházak s tanintézetek segélyezésére s a náluk ezek számára befolyó segélypénzek hozzá beküldésére. 14. Minden pénzgyííjtemények, akár egyes segélyezendő egyházak s tanintézetek számára legyenek azok maguk a gyűjtő gyülekezetek vagy vidéki bizottmányok által rendeltetve, akár a központi bizottmány szabad rendelkezésére hagyatva, — ugy nem különben azon segélypénzek kimutatása, melyeket egyes gyülekezetek vagy vidéki bizottmányok közvetlen szolgáltattak a segélyezendők kezéhez mindenkor az év végéig a központi bizottmányhoz beküldendők, liogy ez a következő év első havaiban évi kimutatását elkészíthesse. 15.Esztendőnkint legalább egyszer, a menynyire lehet, az egyetemes gyiilés alkalmával, egy gyámintézeti közgyűlésre fogja ezen központi bizottmány az egyházkerületek gyámintézeti bizottmányait meghívni, olyformán, hogy ezen közgyűlésre legalább két képviselőt a maguk köréből küldjenek, a kikkel együtt ezen központi bizottmány azon pénzek liováfordításáról, melyek neki szabad rendelkezésre adattak át, az egyetemes gyűlés jóváhagyása alá terjesztendő tervet dolgozhasson ki, ugy szinte a gyámintézetet érdeklő minden tárgyak felett értekezhessék. 16. A központi bizottmány évenkint egy részletes kimutatást fog a gyámintézet működéséről közbocsátani. Ezék azon elvek, melyekhez magát ezen központi bizottmány a reá ruházott hivatal kezelésénél szabni akarja. S midőn ezeket közrebocsátja, ezt azon édes bizodalommal teszi, hogy minden egyházai, a szegényebbek ugy mint a tehetősebbek, belátván az ügy szentségét, önként fognak hozzá csatlakozni s vele egyesülve munkálkodni egyházunk szükségeinek enyhítésén. Egyesítsen bennünket, tesvéreket, ezen érzet egy testté a szeretetben; áldozzék a szegény filléreivel, a gazdag a szerint, a mint az Isten őt bőven megajándékozta javaival, az egyház oltárára, s akkor szegénységünkben is gazdagok leendünk s nem kényszerülünk orcapirulással folyamodni alamizsnáért külföldi hitsorsosink nagylelkűségéhez, kik nálunknál semmivel sem gazdagabbak az anyagiakban, de egyek a szeretetben, s ezáltal elég gazdagok szűkölködő hitsorsosik ínségét is enyhíthetni. Pesten, 1860. oct. 15. Az ág. hitv. egyetemes egyházi gyámintézet központi bizottmánya. Dr. Székács József elnök Hauser Ernő és Geduly Lajos Pozsonyban, a dunáninneni egyházkerületből. Pálfy József és Csapó Pál Sopronyban, a dunántuli egyházkerületből. Czékus István és Berzewyczy Egyed Rozsnyón, a tiszai egyházkerületből. Ivánka Imre és Mocskonyi Jószef Tápió-Szelén , a bányai egyházkerületből , középponti választmányi tagok. A helyi felügyelőség! A magyarhoni ág. hitv. evangélikusok egyetemes közgyűlése f. é. october hó 11-kén tartott délesti ülésében — a felügyelőségnek minden egyes gyülekezetben életbeléptetését meghagyó végzés hozatott, melyre nézve már ott — helyben is igen szétágazók voltak a vélemények, s mely ugyan ez okból s mielőtt a leendő zsinat ez ügyben véglegesen intézkednék, megérdemli, hogy előleges hirlapi vitatkozás tárgya legyen. Miután egy hónap óta hasztalan vártam, hogy más — az enyimnél avatottabb toll tegye meg a kezdeményezést: megteszem azt én, e téren ugyan még csak újonc, de ügyszeretettel és legjobb meggyőződésem szerint, — és pedig a kérdéses végzés elleni e következő észrevételeimmel: Én ugyan is ezen végzés életbeléptetését netn tartom 1. kivihetőnek, 2. nem is tanácsosnak, 3. a lelkészek nagy részére nézve sérelmesnek, 4. a gyülekezetek autonómiájába ütközőnek, 5. az egyetemes gyűlést ily végzés hozatalára nem is illetékesnek. — Halljuk sorban ellenokaimat. És pedig 1. hogy kivihetetlenségét bebizonyítsam, kell, hogy mindenek előtt ezen felügyelőségnek hivatalos hatáskörét mutassam ki, miként azt egyházi törvényeink, rendszerek, s a szokás és gyakorlat kijelölik. Előttem feküsznek a töb-