Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-23 / 51. szám

bek között a pesti zsinatnak ide vágó canonjai, s az 1838-bari alkotott dunántuli rendszernek a helybeli Inspektorok kötelelességeit meghatározó 9. §-ai : de nehogy idézeteim­mel e lap hasábjait igen igénybe vegyem, egyszerűen csak „Klein Tentamen juris eccl. Evang. A. C. addictorum in Hungaria" cimü könyvéből az Inspektoroknak zsinati tör­vények, rendszerek, szokás és gyakorlaton alapuló hatás­körét körülíró szavait iktatom ide: ,,Inspector Ecclesiae, quem oportet esse virum gravem, ac Rcligionis ainantem, communibus cum Ministro Consiliis, seu cointelligenter cum eodem Conventum localem convocat, tractanda objecta vei ipse, vei Minister Ecclesiae proponit, conclusa vei per V. D. Ministrum, vei per Conventus Notarium ad acta relata, ef­fectui dat; solus si potest, vei cum Conventu querelis Mi­nistrorum, Scholae Docentium contra Parochianos, aut Pa­rochianorum contra illos7 opportunam fert medelam, divexa­tiones a inalevolis nefors prodituras reprimit et praecavet, jura praerogativa, et proventus Ecclesiae et Scholae, ac Personarum ad utrainque pertinentium tuetur, enatas inter Matrem Ecclesiam et Filiam, aut inter ministrum, et unuin alterumque auditorem qnerelas componere studet, sat. Lásd 228.229 1. — És énnékem ily felügyelő ellen — a mennyi­ben a helybeli egyháztagok közül ilyen kikerülne, s alatta az egyház önállósága nem szenvedne, semmi kifogásom sem lenne, ök a gyülekezetnek is javára, a lelkésznek is kön­nyebbségére szolgálnának! De kérdem már most: hány gyülekezetben találunk ily kitünö egyéniségeket, kik azok élire állván, — szép és nemes- de egyszersmind költség és fáradtsággal járó hivataluknak kellően ineg is felelhesse­nek? Hiszen egyházmegyei felügyelőségre se találkozik mindenhol képes egyén, mint ezt legközelebb Bács-Sze­rémmegye választása mutatja! Hol találjon aztán ott 20 egynehány gyülekezet — nem mondom helyben — de az egész egyházmegyében olyan férfiakat elegendő számmal, kik a pesti zsinat I. R. 5. canonjának 9-dik fejezete szerint „circa causas ecclesiae forenses nomine ecclesiae active et passive Iitigent." — De hát! igy szólnak önök, kik ezen végzés hozatalakor aligha nem a „régi jó táblabíró és pró­kátoros világban" képzelték vissza magokat, ha csak ugyan nem találkoznék mindenhol ily képes egyén, — választas­sák olyan, a milyen van, csak hogy a kettős elnökség kö­vetkezetesen keresztülvitessék. Ezt már igen is kivihető­nek, de annál kevésbé tartom 2. tanácsosnak. Mert ha átalában áll, hogy „entia non sunt multiplicanda," áll ez különösen azon esetben, midőn ily „ens" féle valamik a hivatalos állásokhoz meg­kívántató kellő képességgel nem bírnak, avvagy értetlen­ségök sat. miatt még vissza is élhetnének azzal! És pedig ily esetben volna mint láttuk gyülekezeteink jó nagy része. És ha még is ennek ellenére életbe léptettetnék a kérdéses végzés, mi lenne ennek legközelebbi következnénye ? Len­nének vagy minden hatás- és tekintély nélküli nominális felügyelőink, kik mint presbiterek, vagy mint köz egyház­tagok igen tiszteletteljes állást foglaltak el, mint felügyelök s gyűlés elnökei aligha nem valami „pictus masculus" féle szerepet játszanának; — vagy pedig egy némely — a többi egyháztagok fölött némi tekintélylyel és befolyással biró egyének fognának megválasztatni, kik ez idő szerint kor­mányhivatalnoki állást foglalnak el, vagy is mivel az alvi­déki megyékben alig egy pár ilyen van alkalmazva, a köz­ségi jegyzők! — Tisztelet és becsület ezen uraknak, a mennyiben itt ezen miiakta vidékünkön a legutóbbi auto­nomiánkérti küzdelmes időkben, ha nem is, nyíltan mellet­tünk, de ellenünk sem voltak, azaz, hogy nagyobbrészint semlegesen viselték magokat; — de már most kérdem ; ki fogná javalliatni azt, hogy minden önállás nélküli, — a hatalomtól függő, minden kormányforma változásánál elveiket már csupán a mindennapi kenyér miatt megtagadni képes — y agy ha ugy tetszik, kéntelen egyének, — oly egyének, kik azon kormányrendszernek voltak feltét­len szolgái, mely egyházunkra az utóbbi évtized alatt oly kártékony nyomást gyakorolt, — hogy mondom ily egyé­nek választassanak el az oly fontos s az egyház autonomi­cus életére oly nagy befolyással biró felügyelői hivatalra! Ám vélekedjék bár ki máskép, én a nominális felügyelő­séget felesleges s haszontalannak tartom, azt pedig, hogy akármi tekintetben nem önálló egyén választassák el ezen hivatalra, nem csak tanácsosnak nem, — de ínég veszé­lyesnek is nyilvánítom! De ugyan ez a végzés 3. a lelkészek nagy részére nézve még sérelmes is! A pesti zsinat IV. R. 4. canona ugyan azt mondja, hogy minden egyes gyülekezet kiegészítő tagjai közzé tartozik a felügyelő is, de sok számos helyen — miként az előtt, ugy annak utána is megnyugodtak az egyszeinélyü lel­kész- elnökségben. A dunántuli rendszer I. R. 1. szám a. §-sában azt olvasom: „hogy a hol lehet, választassék felügyelő, ki a prédikátorral együtt kormányozza a gyüle­kezetet; ha felügyelő nem találtatik, a prédikátor és gond­nok lesznek első rendű elöljárók.u Az 1845-diki egyete­mes választmány javaslata pedig oda járul, hogy „azon gyülekezeteknek, melyek eddig a felügyelői hivatalra alkal­mas személyek hiánya miatt csak egy elnökkel birtakr szabadságot engedünk, ezen elnöklet mellet tovább is meg­maradhatni." — Az már most a kérdés: veszélyes volt ezen egyszeinélyü, mert lelkészelnöklet a gyülekezetek autonómiájára nézve ? képtelenek voltak-e az egyház kor­mányvitelére ? annak jógái, jövedelmei és kiadásai keze­lése fölött nem ielkismeretesen, nem erélyesen őrköd­tek-e ? avagy épen csak őket nem illeti ezen kitünö állás? — Ám én s velem együtt ugy hiszem legtöbb lelkésztár­sim szívesen nem csak megosztanánk az eddig viselt egy­szeinélyü elnöklet „honoranak onusát," hanem még vég­kép átengednök, — magunk tisztán csak lelkészi hivata­lunknak élve, —• ezen reánk nézve bizony a legkevesbé kellemes oíficiumot nálunknál képesebb férfiúnak, „hadd veszekedjék az „Igénytelen Vélemények" szerint a község­gel a külső elnök: csak hogy aztán találkozzék ily képes férfiú is, — csakhogy aztán mindig helyt is álljon, — csakhogy aztán ne csak a polgári közéletben, hanem ma­gában a gyülekezetben is bírjon kellő tekintélylyel, bizoda­lommal; — csakhogy aztán legyen szelid, türelmes, ügy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom