Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-23 / 51. szám

tengőlik s nem képes azon magasztos céloknak megfelelni, melyekre hivatva van." S bár a nélkül, hogy a szerénytelenség vét­kébe esnénk, bevallhatjuk, mikép egy pár évtized óta sok történt részünkről, a mi anyagi bajainkat nem kevéssé enyhíti s egyházunk jövendő felvi­rágzásának szép reményét állítja kilátásba. — mégis, ha magunk körül tekintünk még sok ol­dalról emelkedik felénk a szükségnek orvoslás után kiáltó szava. Főtanodáink állása anyagilag némileg bizto­sítva van ugyan; de közel sem oly mértékben, hogy itt megállapodni lehessen; — a velők kapcsolatban levő tanitóképezdék még csak első gyermekkorukat élik s épen azért a dajkáló kezek szükségét mélyen érzik. Egyházainkat illetőleg: a már létezőknek is egy része taiig birja magát fentartani. Templo­maink a vallás méltóságának, iskoláink a nevelés céljainak ritka helyen felelnek meg; az egyházi épületek a legtöbb helyeken nagyon is szegényes állapotban vannak; lelkészeink s iskolatanitóink­nak legalább egy harmadrésze nem bir annyi jövedelemmel, hogy a legnagyobb takarékosság mellett is képes volna családját eltartani s gyer­mekeit illően neveltetni; — de vannak sok oly helységek is, hol az evang. lakosok más hitfelekezetüek közt elszórva az ele­nyészés veszélyeinek vannak kitéve, miután az anyaegyház távolléte miatt sem maguk a vallás vigasztalásaiban kellő mértékben nem részesül­hetnek , sem gyermekeiket meggyőződésökkel megegyező vallásos elvekben nem neveltethetik. Egyházunk ezen szomorú anyagi állása birta arra a négy egyházkerület egyetemes gyűlését, hogy enyhitésére, követve külföldi hitrokonink buzdító példáját, egy „egyházi gyámintézetet" állítana fel s annak életbeléptesével s vezetésével egy központi választmányt bizna meg. Midőn ezen választmány a reá bizott szent ügyben működéseit Isten nevében megkezdi, szük­ségesnek látja mindenekelőtt azon vezérelveket, melyeket működéseiben követni szándékozik, nyilvánítani; a mit ezennel a következő programúi által teljesít: „Az egyetemes ágost. hitv. ev. egyházi gyám­intézet célja: már létező egyházaink s tanintéze­teink felsegélése, s a hol kívántatik, ujaknak fel­állítása ; — s ezen célt, a hívek bármi módoni kényszerítése nélkül, egyedül a keresztyén sze­retet önkénytes áldozatai által kívánja létesíteni.'* Ezen kettős elvet részletekbeu a következő módon kivánja a központi bizottmány életbelép­tetni : 1. A gyámintézet csak egyházakat s taninté­zeteket gyámolít; de személyre szóló adományo­kat nem osztogat. Ezek részére léteznek azon jótékony intézetek, hol az illetők magukat s ille­tőleg özvegyeiket s árváikat biztosíthatják. 2. Az egyházakat is tüz vagy más elemi csa­pás esetében „csak kivételesen" gyámolítandja ; egyébiránt pedig oda utasítja őket, hogy egy­házi épületeiket kármentesítsék a hazai kármen­tesítő intézetnél, mely a mellett, hogy csekély biztosítási díjat vesz, egyházainknak nevezetes kedvezményeket nyújt. 8. Azon egyházak szükségein pedig, melye­ket gyámolítására méltóknak itélend, alaposan kiván segíteni, azaz, a segélyezést mindaddig folytatandja, mig oly állapotba nem helyezteti, hogy a további segélyezést nélkülözhessék. 4. Ez okból igyekezni fog egyházaink s tan­intézeteink anyagi állásával, s a hol uj egyházak vagy iskolák felállítása szükségeltetik, a szükség valódiságával megismerkedni, s e részben igénybe veendi a főtiszt. Superintendens és az Esperes urak segítségét. 5. Minthogy pedig ezen gyámintézet főkép saját egyházainkat s tanintézeteinket segélyezen­di ugyan, a nélkül azonban, hogy más szűköl­ködő evang. egyházakat s tanintézeteket mellőz­ne, söt ezeket is, felekezetkülönbség nélkül ereje szerint gyámolítani kivánja: a testvér-felekezet egyházi elöljáróit is felkérendi, hogy gyámolí­tásra szorult egyházaikat vele megismertetni s azokat oda utasítani szíveskedjenek, hogy ok­adatolt kérvényeikkel ezen központi bizottmány­hoz járuljanak. 6. Ha templomok, iskolák s más egyházi épü­letek felállítása végett vétetik ezen gyámintézet segélyezése valamely gyülekezet által igénybe, a központi bizottmány ki fogja tudni, mekkora ösz­szeg kívántatik annak felállításához s mennyit képes abból maga az illető gyülekezet előállítani ? — s a hiányzót igyekezni fog előteremteni, mind­addig folytatván a segélyezést, mig a megkiván-

Next

/
Oldalképek
Tartalom