Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-16 / 50. szám

ISKOLAÜGY. A TANITÓKÉPEZDÉK ÜGYÉBEN, ŐSZINTE VÁLASZUL T. NYÍRI JÁNOS URNÁK. Miket a Szarvason alakulandó tanítói képezde ügyében fölemiitettem, azokat sem ujain hegyéből nem szívtam, sem pedig a levegőből nem kapkodtam, hanem elvitázhatlan tényekre alapítottam. Épen azért, amint nyilatkozatomban előre ki is jelentettem, azokhoz több szólni valóm nincs, mert ahol világos tények szólnak, ott aztán minden további okoskodás és feleselés úgyis hasztalan, legfelebb annyit szólhatnék még, hogy a ki szavaimnak nem hisz, menjen Szarvasra, s a többi közt a felől is győződjék meg, ha váljon az ottani tápda, a többi ev. ág. hitv. tápdákhoz hasonlítva, csakugyan pompás-e vagy sem ? (mert engedelmet kérek, annak a pompás szónak értekezésemben relatív értelme van). Hanem igenis vannak észrevételeim t. Ny. J. urnák több pontjaira, mellyek felöl alapos eligazodásunk és megnyugtatásunk kedvéért minden esetre tisztába kell jönnünk, kiilömben béke, előmenetel, áldás köztünk aligha lehet. Célom tehát ez úttal felderítés és megnyutatás, nem pedig súrlódási viszketeg, minek barátja életemben sohasem voltam, és mig élek sosem leendek. S miután célom ez és nem más, hiszem, hogy a t. cz. Szerkeztőség a legtisztább indokból származó közleményem közzétételét nem tagadandja meg. T. Ny. J. ur mindjárt a bevezető beszédében ezeket mondja: meggyőződésem, hogy a nt. lelkész ur a komoly valóság szerepét kellőleg méltatni igyekezvén, ezen ügyet ugy fogta fel, mint azt egy részről a békési egyházmegye érdeke, más részről saját egyéni, s néhány hasonelvü lelkész urak nézete megkívánta. Engedelmet kérek, én ugy fogtam fel a dolgot, amint azt az 1859 aug. hó 23. 24. napjain Szentes városában tartott esp. közgyűlés határozta. Nálunk pedig az esp. közgyűlést sem a lelkészek, sem a világiak egyedül nem képezik, hanem a képviseleti rendszer alapján, a lelkészeken és vil. felügyelőkön kivül, kik hivatalos állásuknál fogva amugyis tartoznak megjelenni, igenis képezik az egyes egyházaknak rendes utón megválasztott, igazoló oklevéllel és utasításokkal ellátott küldöttei. Ami tehát az összes esperesség müve, azt sem én, sem pedig többi lelkésztársaim kizárólag maguknak tulajdonítani nem fogják. T. Ny. J. ur az 1. pontban szórói-szóra ezeket sosorolja elő : A tiszai ev. kerület a bányai ev. kerületet testvériesen megkérte, hogy egy a két kerülettel közös tanitóképezdét tartson fen. Nagyon szép és jó, csak az az egy kár benne, hogy ezt,a mint a Nyíregyházán alakulandó képezdének eszméje benne megszülemlett, azonnal nem tette. Mert engedelmet kérek én, a testvériséget ez ügyben így értelmezem : Egyezzünk meg 1. az elvben, 2. a költségben, 3. a helyben, 4. a választásban, 5. a felügyeletben, a hol ezt az öt sarkalatos kelléket feltalálom, ott azt mondom, hogy a testvériség eszméjének a lehetőségig meg van felelve. De a hol a jogok gyakorlatának kizártával csupán csak kötelességek teljesítésére hivatunk fel, ott, engedelmet kérek, a testvériséget némileg kétségbe vonom, mert mint mondám is, már a testvériség eszméjének és valójának tiszta megőrzésénél a jognak a kötelességgel karöltve kell járnia, különben az egyik fél mindég a rövidebbet húzza. Az a kérdés most már, ha váljon a főtiszt, tiszai sup. a bányakerületi sup. irányában megtette-e ezt vagy sem? En legalább ugy tudom, hogy nem, mert ennek a nyomaira jegyzökönyveinkben sehol sem találok. — És igy tehát csak, a midőn a jogi ügy teljesen be volt fejezve, szólittatott fel a főt. bányai kerület csatlakozásra, vagyis tényleges segélyezésre. Uram ! itt látom én az egyik bibét. Ha máitestvérek akarunk lenni, legyünk azok, ne csupán a teherviselésben, hanem egyszersmind a jogok megosztásában is, különben kész a fájdalom s kétség. A 4. pontban t. Ny. J. ur ezeket irja: Ezen közreműködés ellenei csupán csak a békésmegyei esperesség talán két kütdöttje, s Breznyik igazgató ur, ha az utóbbi nem is határozottan volt. Erre ismét azt kell felelnem, hogy a békési, esperesség az 1859. aug. hó 23., 24. Szentes városában tartott esp. közgyűlése alkalmával határozatilag kimondotta, miszerint a nyíregyházi képezde felsegélléséhez nem járulhat, amennyiből Szarvason maga is hasonlót létesíteni szándékozik, mind a kettőnek fentartásához pedig elegendő erősnek magát nem érzi. Amit tehát az esperesség határozott, ne méltóztassék azt kérem a két követre ruházni. Külömben a békési esperesség, mely e hazában a legliberálisabbaknak egyike a közreműködés ellen sosem volt, hanem amennyire azt nekem több évi tapasztalásom után ismerni szerencsém van, csak azt kívánta s kívánja, hogy az a közreműködés ne csupán csak eszmében éljen, hanem a kivitelben is tartassék meg, és pedig a mennyire csak lehet, mind a két fél által egyaránt, mi azonban, mennyire én tudom e tárgyban a főt. tiszai sup. részéről nem történt, mert mi bányakerületiek ugy, a mint a dolog jelenleg áll, a jogok gyakorlatának kizártával csupán csak a kötelességek gyakorlatára, azaz fizetésre vagyunk felhíva, mit csekély belátásom szerint, a maga rendén épen nem találok. Ha netán hibázom, bocsánatot kérek, A hamuban lappangott (tehát már nem lappangó) szikrára nézve az a megjegyezni valóm, hogy igenis a szikra többé nem lappangó, mert a szentesi esp. gyűlésen, melyen a szarvasi praeparandia létrehozatala határozatilag kimondatott, lobbot vetett, s az óta lánggal ég, és igy természetesen a hamuban többé nem lappanghat. Hogyan lehessen azon állításból, illetőleg esperességi határozatból, miszerint a békési esperesség a nyíregyházi képezde felsegéléséhez járulni nem fog, azt következtetni, hogy a bányai kerületben a döntő szavazat a békési esperességnél van, valóban nem foghatom meg, mert mikor is határozta azt a főt. bányai kerület, hogy egyedül és kizárólag csak a tiszai képezdét akarja, fogja pártolni? hogy már másutt képezdét létesülni nem enged, és ha mégis létrehozatnék, az minden esetre a tiszaiba fog beolvasztatni ? Ugyan kérem t. Ny. J. urat! bir-e a bányakerü-50